Választási előcsatározások Amerikában

Jó másfél évvel az amerikai elnökválasztás előtt már teljes erővel beindult a harc a jelenlegi elnököt adó republikánusok és a revansra készülődő demokraták között.

Washington, 2019. május 29. A két évvel korábbi kinevezése óta elsõ sajtóértekezletérõl távozik Robert Mueller amerikai különleges ügyész a washingtoni igazságügyi minisztériumban 2019. május 29-én. A Donald Trump amerikai elnök választási kampánycsapatának munkatársai és orosz tisztségviselõk közötti esetleges összejátszást vizsgáló bizottságot irányító Mueller bejelentette, hogy a vizsgálat lezárulta miatt bezárja irodáját és távozik a minisztériumból. MTI/AP/Carolyn Kaster Fotó: Carolyn Kaster

Jó másfél évvel az amerikai elnökválasztás előtt már teljes erővel beindult a harc a jelenlegi elnököt adó republikánusok és a revansra készülődő demokraták között. A napokban látott napvilágot Robert Mueller különleges ügyész, a Donald Trump elnök lehetséges orosz kapcsolatait vizsgáló bizottság elnökének nyilatkozata, amelyben szó szerint azt állította, hogy „ha biztosak lettünk volna, hogy az elnök nem követett el bűncselekményt, leírtuk volna.” Megdöbbentő szavak ezek, mert mind ez idáig úgy tűnt, hogy a Mueller-jelentésnek nem lesz komoly utóhatása, és a Fehér Ház győzelmet ünnepelhet. Most azonban fordult a kocka, és a demokraták mindent elkövetnek, hogy a maguk javára értelmezzék a fenti kijelentést. Szerintük napnál is világosabb, hogy Trump bűnös, és eljött az ideje az impeachment-procedúra (bíróságon kívüli alkotmányos vádemelési eljárás) elkezdésének.

Az elnök alkotmányos eltávolítását sürgető politikusok között ott van Joe Biden, az Obama-kormány elnökhelyettese (alelnöke), aki most a demokrata elnökjelöltek listavezetője is egyben, de hasonló harcias hangnemet ütött meg Elizabeth Warren szenátor is, aki jelenleg a második helyet foglalja el a listán. A legmagasabb rangú demokrata politikus, Nancy Pelosi még hezitál, mert ő pontosan tudja, hogy egy esetleges impeachment-eljárás visszaüthet a demokratákra, hiszen ha megindítják, akkor onnantól fogva csakis a megvádolt Trumpról fog szólni az elnökválasztási műsor, senki másról.

De ez nem riasztja vissza a demokrata politikusok többségét, akik megválasztása óta zsigeri gyűlölettel viseltetnek az elnök iránt, mert szentül hiszik, hogy Trump összejátszott az oroszokkal annak érdekében, hogy lejárassa elnökjelöltjüket, Hillary Clintont 2016-ban. A republikánus párt egyenlőre sorait rendezi, óvakodnak a perdöntő nyilatkozatoktól és egyedül William Barr igazságügyminiszter, néha meglehetősen ügyetlen stílusban, de próbálja védeni főnökét. Természetesen Trump szemében az egész ügy egy nagy marhaság, amit Mueller csak tetézett azzal, hogy összevissza kotyog mindent. Egyelőre nem egyértelmű, mi lesz a végkimenetele az ügynek, de az biztosra vehető, hogy a demokraták nem hagyják majd annyiban.

A másik téma, ami az amerikai közvéleményben és sajtóban nagy feltűnést keltett, az az úgynevezett jóvátétel (reparations)-törvényjavaslat újratárgyalásának kísérlete. A jóvátétel-beadvány közjogi előzményei még 1989-re nyúlnak vissza, de aztán maga a kezdeményezés elhalt, mielőtt konkrét törvényjavaslattá emelkedett volna. A beadvány az egykori amerikai rabszolgák mai élő utódjainak járó jóvátételi kifizetést szabályozná, azzal érvelve, hogy az amerikai társadalom részben éppen a rabszolgamunkának köszönhetően lett naggyá és gazdaggá. Összesen 12-13 millió fekete afrikait hurcoltak el és szállítottak rabszolgahajókon Amerika déli államaiba.

Jelenleg negyvenmillió afroamerikai állampolgár él az Egyesült Államokban, akiket érintene az indítvány. Egy egyszeri kifizetés, ami 37 ezer dollár körül lenne fejenként, az ország egyéves költségvetését emésztené fel, gazdasági értelemben pedig padlóra küldené Amerikát. Mások viszont úgy érvelnek, hogy nem egyszeri kifizetésről lenne szó, hanem például az érintettek ingyenes egészségbiztosításáról, fizetés nélküli oktatásról egészen az egyetemig és így tovább. Az ügy abszurditását – a kárpótlás reális összegének meghatározásában – jól mutatja, hogy évszázadokra visszamenően gyakorlatilag lehetetlen pontosan felderíteni, hogy kinek az őse milyen szintű szenvedést és megaláztatást volt kénytelen eltűrni az állam részéről, kampánytémának azonban remekül megfelel.

A demokrata politikusok közül Joe Biden és Elizabeth Warren lelkesen támogatják az ötletet, hiszen kalkulációik szerint negyvenmillió potenciális szavazópolgárról van szó, akiket ezen az úton megnyerhetőnek vélnek, ami akár az egész választás kimenetelét eldönthetné. A 2020. novemberi választásokig még rengeteg idő van, de egy dolog biztos: Donald Trump ellenfelei a jövőben sem riadnak vissza a legképtelenebb eszközöktől sem, amennyiben az elnök elmozdításáról lehet szó.

A szerző politológus