Gazdaság, migráció, ráció

Az illegális bevándorlást pártolók sokszor hivatkoznak a gazdaság kielégítetlen munkaerőigényére, miközben a nagyobb összefüggések távlati elemzésétől elzárkóznak.

Migrációs nyomás alá került a nyugat-balkáni állam Fotó: Reuters

Néhány évvel ezelőtti adatok szerint az átlagos munkaerőköltség az unióban óránként 25 euró. Németországban 32, Svédországban 41, Romániában, Bulgáriában és Magyarországon hét euró. Ezzel szemben a bevándorlók már négy-öt euróért is hajlandók dolgozni. Ekkora különbségek mellett szigorúan gazdasági alapon sokakban keletkezhet az a tévképzet, hogy a bevándorlás hosszabb távon mindenképpen kifizetődő. De ez csak a munkaerőt foglalkoztatókra érvényes, ugyanis a letelepedéssel, az átképzéssel, a szociális ellátással és a beilleszkedéssel járó hatalmas költségeket nem a munkáltatóknak, hanem az állampolgárok adóját elköltő államnak kell állnia. A bevándorlás okozta problémák kezelése társadalmi szinten nyilvánvalóan ráfizetéses. A megélhetési feltételek, az átképzések, valamint a szociális ellátórendszerek elérhetőségének biztosítása óriási kiadásokkal jár, ami tovább növeli a korábbi, többnyire sikertelen integrációs folyamatokra költött összegeket.

A szűk keresztmetszetű gazdasági logikánál maradva nem tekinthetünk el attól, hogy az unión belül Olaszországban, Görögországban, Spanyolországban és Portugáliában minden második fiatal munkanélküli. Esetükben nem beszélhetünk áthidalhatatlan vallási és kulturális különbözőségekről. Viszonylag képzett, Európában szocializálódott munkanélküliekről van szó, még sincs olyan racionális, átfogó uniós elképzelés és program, amelyik ezeknek a fiataloknak munkába állításával próbálná megoldani a néhány országban hiányzó munkaerő pótlását. Nyilvánvalóan ez sem egyszerű, de még mindig racionálisabb és költségkímélőbb kísérlet lenne, mint több millió más vallási és kulturális hátterű, többségében képzetlen bevándorló integrálása. Érthetetlen, hogy az Európai Unió alacsony szellemi színvonalú vezetői miért nem Európában keresik a megoldást a kontinens problémáira.

Közhely, hogy a multikulturális társadalmakban nagyon eltérő szokású és vallású emberek kerülnek egymással kapcsolatba. Egy Franciaországban végzett felmérés szerint a cégvezetők 23 százaléka találkozott már vallási-kulturális különbségekből adódó problémákkal. Az ortodox zsidók a kóser étkezést hiányolják, a muzulmánok nem fognak kezet a nőkkel, nagyon nehezen fogadják el a női vezetőket, a napi ötszöri ima biztosítása sok munkáltatónak megoldhatatlan feladat. Külön kérdés a radikalizálódó muzulmánokhoz való viszony kialakítása. Hogy a kérdés nem elméleti, azt jól mutatja, hogy Samy Amimour, a Bataclan klub egyik öngyilkos merénylője korábban a párizsi tömegközlekedési vállalatnál buszsofőrként dolgozott.

Az elmúlt években több millió illegális bevándorló érkezett Európába. Ennek következménye, hogy Európa józanabb vezetői egyre többet beszélnek arról, hogy csak a valódi menekülteket kívánják befogadni, a gazdasági bevándorlókat ki akarják toloncolni. De még mindig tartja magát az a nézet, hogy az idegenek nagyszámú befogadása és átképzése hosszabb távon gazdaságilag nyereséges vállalkozás.

Nagyon sok adat utal arra, hogy az alulképzettség nemzedékről nemzedékre öröklődik, és a nyugati iskolarendszer nem képes a különbségek eltüntetésére. Ausztriában a török származású gyerekek akkor is rosszabbul teljesítenek, ha már ott születtek, és anyanyelvi szinten beszélnek németül. Angela Merkel és társai valószínűleg a német tőkések érdekeit, és nem a kereszténydemokrata elveket képviselik, amikor ennyire határozottan kiállnak a folyamatos bevándorlás mellett. Közvetve erre utal egy korábbi kijelentése: „egy párt nem vallási közösség, a vallás helye a templomokban és családokban van.” (Népszava, 2014. december 13.). De a legirracionálisabb kijelentés Wolfgang Schäuble volt német pénzügyminisztertől származik, aki szerint azért van szükség tömeges bevándorlásra Afrikából, mert a belterjesség miatt genetikai eredetű degenerálódás fenyegeti Európát…

Az Európai Unió területén körülbelül ötszázmillió ember él. Senki sem kérdezte meg Wolfgang Schäuble urat, hogy akkor vajon mi van az itt élő, többnyire csak egymással házasodó etnikai-vallási kisebbségekkel?

A migráció támogatása mögött Európában nyilvánvalóan a keresztény fehér rassz elleni támadások, illetve politikai és társadalomátalakító elképzelések állnak. Ilyenek a világszerte megbukott multikulturalizmus koncepciója, az egyenlőségre való utópisztikus törekvések, a nemzetállamok, a hagyományok és a tradicionális életvezetés elleni támadások, a de­viáns kisebbségek fetisizálása, valamint a kevert népességű Európa létrehozásának kísérlete.

A szerző politológus