Megkerülhetetlen a nukleáris energia

Érthetetlen, hogy az LMP-nek, a magát klímabarátnak nevező pártnak éppen az atomerőművek nem kellenek, amelyek ­messzemenően klímabarátok és folyamatosan szolgáltatnak energiát egész évben.

Paks, 2018. június 22. A paksi atomerõmû 2018. június 22-én. MTI Fotó: Sóki Tamás Fotó: Sóki Tamás

Tehát mindenképpen kellenek stabil, kiegyensúlyozott, folyamatosan működő erőművek is. Azaz számomra érthetetlen, hogy az LMP-nek, a magát klímabarátnak nevező társaságnak éppen az atomerőművek nem kellenek, amelyek ­messzemenően klímabarátok. És folyamatosan szolgáltatnak energiát január elejétől december végéig.

Harmadik észrevétel. Egy fórumon az LMP egyik szakértője kijelentette, hogy azért kellenek a naperőművek, mert a napenergia ingyen van. Kénytelen voltam felvilágosítani, hogy maga a napsütés valóban ingyen van, de az alaprendszeren kívül szükség van még csatlakozó-, mérő-, szabályozó-, továbbító- és esetleg tárolórendszer kiépítésére is. Ez is pénzbe kerül. Valamint a felületeket rendszeresen mosni, tisztítani kell, a hibás elemeket pedig cserélni, ellenkező esetben a hatékonyság nagymértékben csökken. Ez is pénz. Továbbá felhívtam a figyelmet az úgynevezett e-faktorra (environmental factor), ami a napelemek gyártásánál sajnos igen magas érték.

Jellemző, hogy az LMP szakértője nem is hallott az e-faktorról, holott a középiskolai természettudományos tankönyvekben is benne van. Az e-faktor egy viszonyszám, azt mutatja, hogy az adott technológiával előállított egy kilogramm hasznos anyag – itt napelem – hány kilogramm környezetszennyező melléktermék kibocsátásával jár együtt. S aminek az ártalmatlanítása, környezetbarát elhelyezése, esetleg más célra való felhasználása megint egy csomó pénzt emészt fel.

Természetesen nem állítom, hogy csak a jelenlegi fissziós (maghasadáson alapuló) atomenergia a megoldás az energiaigény biztosítására. De sajnos hazánk adottságaiból adódóan a vízi energia elhanyagolható, s persze ár-apály erőművünk sem lesz. Viszont a geotermikus energiát, az úgynevezett hőszivattyú elvét sokkal szélesebb körben lehetne használni, s a passzívházak kialakítása – ahol minimális a külső energiafelhasználás is – realitás. (A passzívház azt a fogalmat takarja, hogy az épület jól van tájolva és szigetelve, hőszivattyús elven működik, napenergiát hasznosít áramtermelésre és meleg víz előállítására, tehát nem igényel külső vagy csak nagyon kevés energiabevitelt fűtésre, világításra, üzemelésre.) De jelenleg megkerülhetetlen a nukleáris energia, s hogy ez így van, azt bizonyítja a tény, hogy a világon jelenleg több mint 400 atomerőmű működik. Amelyek persze fissziós technikát használnak, de nagyon nagy biztonsággal és megbízható üzemeléssel, jó hatásfokkal. Minden okunk megvan azt remélni, hogy az ­1986-os csernobili atomreaktor-katasztrófa nem ismétlődhet meg.

A fissziós erőművek jelentős mennyiségű radioaktív hulladékot (hosszú felezési idejű, nagy aktivitású hasadási terméket) termelnek, aminek elhelyezése problémát jelent. Nagyon remélem, hogy belátható időn belül a fúziós energiát termelő atomerőművek is üzemelni fognak, nem fisszióból, hanem fúzióból (magegyesítésből) termelve energiát. Azt a folyamatot kellene reprodukálni itt a Földön, ami a Napban évmil­liárdok óta végbemegy, szabályozott módon használva energiatermelésre a nehézhidrogén héliummá való átalakulását kísérő hőtermelődést. E technológiának óriási előnye lenne, hogy nem keletkeznek szennyező radioaktív izotópok, sugárzó melléktermékek.

Ez nem utópia. Meggyőződésem, hogy a mai reaktorfizikai, magkémiai, anyagtudományi ismereteink birtokában, felhasználva az információs technológia és általában a műszaki tudomány vívmányait, már meg lehetett volna csinálni a jövő erőműveit. De a szén-, a gáz-, az alternatív energia- és a ­fissziós energialobbi erős érdekérvényesítő képessége szinte határtalan. Pedig az emberiség megérdemelné, hogy valóban olcsó és környezetbarát energiához jusson. De addig, amíg ez nem valósul meg, s az óriási pénzek nem a fúziós technológia kifejlesztésére, hanem neutronfegyverek, lézerfegyverek, rakétaelhárító rendszerek kiépítésére fordítódnak, addig a nukleáris technika mai szintjének megfelelő, fissziós atomerőművek üzemelése létkérdés. Hazánknak is. Így aztán szükség van Paks II-re. Vitán felül.

Megjegyezném még, hogy azzal, amit Ungár Péter cikkére válaszlevelében Hárfás Zsolt gépészmérnök írt (Összeomlás és áramszünetek helyett), tökéletesen egyetértek. Azzal meg különösen – Ungár Péternek címezve –, hogy a cipész maradjon a kaptafánál! Sapienti sat.

A szerző egyetemi tanár