Megkerülhetetlen a nukleáris energia

Érthetetlen, hogy az LMP-nek, a magát klímabarátnak nevező pártnak éppen az atomerőművek nem kellenek, amelyek ­messzemenően klímabarátok és folyamatosan szolgáltatnak energiát egész évben.

Paks, 2018. június 22. A paksi atomerõmû 2018. június 22-én. MTI Fotó: Sóki Tamás Fotó: Sóki Tamás

Mint a sugárzástechnika terén évtizedek óta tevékenykedő környezetvédelmi szakmérnök, mindig érdeklődéssel olvasom az atomerőművekkel s általában a nukleáris technika alkalmazásával kapcsolatos cikkeket.

Ezért szeretnék hozzászólni Ungár Péter LMP-s képviselő Megújulóra alapozott energiaellátás című cikkéhez, amelyet a Magyar Nemzet július 11-i számában olvashattunk.

Szeretném leszögezni, hogy írásom mentes az aktuálpolitikai, pártpolitikai felhangoktól, kizárólag szakmai érvekre kívánok szorítkozni. Ugyanakkor tényként kell elismernem, hogy az indulása idején – Schiffer András korszakában – szimpatizáltam az LMP számos elképzelésével. Ma már nem. Messze nem!

Hangsúlyoznám, hogy egyáltalán nem ellenzem a napenergia és más alternatív energiaforrások felhasználását, szükségesnek ítélem a támogatást e téren a kormány részéről is. (Ami meg is valósul!) De józanul s adott arányban. Ungár Péter cikke rettenetesen szakmaiatlan. Mindössze három dolgot szeretnék ezzel kapcsolatban említeni.

Első észrevétel. Azt írja Ungár, hogy a közvélemény-kutatásokból tudjuk, hogy Paks II ellenzői többen vannak, mint a támogatói. Lehet, hogy így van, lehet, hogy azon felmérés (reprezentatív volt?) résztvevői, amire Ungár hivatkozik, ellenezték Paks II létesítését. Kérdésem: szakemberek voltak a véleményt nyilvánítók? Ha nem, akkor adódik a felvetés: van-e fogalma a nukleáris technikáról s az energetikáról az egyszerű embernek, a köznépnek? Nyilvánvalóan nincs, hogy érdemben hozzá tudjon szólni egy ilyen jelentőségű, ekkora horderejű kérdéshez. Ennek eldöntéséhez szakemberek kellenek. Ha a megkérdezettnek nincs szakmai felkészültsége, akkor nem kompetens személy, következésképp könnyen manipulálható, befolyásolható, megtéveszthető.

Második észrevétel. Ungár Péternek valószínűleg elkerülte a figyelmét, hogy a közelmúltban, a tél végén Németországban volt olyan tíznapos periódus, amikor felhős volt az ég és nem fújt a szél, azaz sem a nap-, sem a szélerőművek nem szolgáltattak elektromos energiát. Az ország súlyos árat fizetett, igen komoly és drága áramimportra szorult. Ugyanis a naperőmű csak napsütés esetén termel áramot (Magyarországon kétezer óra/év az átlagosnak vehető napsütéses órák száma), tehát a teljes időszak csupán negyed- vagy ötödrészében az év 8760 órájához viszonyítva. Hasonló a helyzet a szélparkokkal is.

Tehát mindenképpen kellenek stabil, kiegyensúlyozott, folyamatosan működő erőművek is. Azaz számomra érthetetlen, hogy az LMP-nek, a magát klímabarátnak nevező társaságnak éppen az atomerőművek nem kellenek, amelyek ­messzemenően klímabarátok. És folyamatosan szolgáltatnak energiát január elejétől december végéig.

Harmadik észrevétel. Egy fórumon az LMP egyik szakértője kijelentette, hogy azért kellenek a naperőművek, mert a napenergia ingyen van. Kénytelen voltam felvilágosítani, hogy maga a napsütés valóban ingyen van, de az alaprendszeren kívül szükség van még csatlakozó-, mérő-, szabályozó-, továbbító- és esetleg tárolórendszer kiépítésére is. Ez is pénzbe kerül. Valamint a felületeket rendszeresen mosni, tisztítani kell, a hibás elemeket pedig cserélni, ellenkező esetben a hatékonyság nagymértékben csökken. Ez is pénz. Továbbá felhívtam a figyelmet az úgynevezett e-faktorra (environmental factor), ami a napelemek gyártásánál sajnos igen magas érték.

Jellemző, hogy az LMP szakértője nem is hallott az e-faktorról, holott a középiskolai természettudományos tankönyvekben is benne van. Az e-faktor egy viszonyszám, azt mutatja, hogy az adott technológiával előállított egy kilogramm hasznos anyag – itt napelem – hány kilogramm környezetszennyező melléktermék kibocsátásával jár együtt. S aminek az ártalmatlanítása, környezetbarát elhelyezése, esetleg más célra való felhasználása megint egy csomó pénzt emészt fel.

Természetesen nem állítom, hogy csak a jelenlegi fissziós (maghasadáson alapuló) atomenergia a megoldás az energiaigény biztosítására. De sajnos hazánk adottságaiból adódóan a vízi energia elhanyagolható, s persze ár-apály erőművünk sem lesz. Viszont a geotermikus energiát, az úgynevezett hőszivattyú elvét sokkal szélesebb körben lehetne használni, s a passzívházak kialakítása – ahol minimális a külső energiafelhasználás is – realitás. (A passzívház azt a fogalmat takarja, hogy az épület jól van tájolva és szigetelve, hőszivattyús elven működik, napenergiát hasznosít áramtermelésre és meleg víz előállítására, tehát nem igényel külső vagy csak nagyon kevés energiabevitelt fűtésre, világításra, üzemelésre.) De jelenleg megkerülhetetlen a nukleáris energia, s hogy ez így van, azt bizonyítja a tény, hogy a világon jelenleg több mint 400 atomerőmű működik. Amelyek persze fissziós technikát használnak, de nagyon nagy biztonsággal és megbízható üzemeléssel, jó hatásfokkal. Minden okunk megvan azt remélni, hogy az ­1986-os csernobili atomreaktor-katasztrófa nem ismétlődhet meg.

A fissziós erőművek jelentős mennyiségű radioaktív hulladékot (hosszú felezési idejű, nagy aktivitású hasadási terméket) termelnek, aminek elhelyezése problémát jelent. Nagyon remélem, hogy belátható időn belül a fúziós energiát termelő atomerőművek is üzemelni fognak, nem fisszióból, hanem fúzióból (magegyesítésből) termelve energiát. Azt a folyamatot kellene reprodukálni itt a Földön, ami a Napban évmil­liárdok óta végbemegy, szabályozott módon használva energiatermelésre a nehézhidrogén héliummá való átalakulását kísérő hőtermelődést. E technológiának óriási előnye lenne, hogy nem keletkeznek szennyező radioaktív izotópok, sugárzó melléktermékek.

Ez nem utópia. Meggyőződésem, hogy a mai reaktorfizikai, magkémiai, anyagtudományi ismereteink birtokában, felhasználva az információs technológia és általában a műszaki tudomány vívmányait, már meg lehetett volna csinálni a jövő erőműveit. De a szén-, a gáz-, az alternatív energia- és a ­fissziós energialobbi erős érdekérvényesítő képessége szinte határtalan. Pedig az emberiség megérdemelné, hogy valóban olcsó és környezetbarát energiához jusson. De addig, amíg ez nem valósul meg, s az óriási pénzek nem a fúziós technológia kifejlesztésére, hanem neutronfegyverek, lézerfegyverek, rakétaelhárító rendszerek kiépítésére fordítódnak, addig a nukleáris technika mai szintjének megfelelő, fissziós atomerőművek üzemelése létkérdés. Hazánknak is. Így aztán szükség van Paks II-re. Vitán felül.

Megjegyezném még, hogy azzal, amit Ungár Péter cikkére válaszlevelében Hárfás Zsolt gépészmérnök írt (Összeomlás és áramszünetek helyett), tökéletesen egyetértek. Azzal meg különösen – Ungár Péternek címezve –, hogy a cipész maradjon a kaptafánál! Sapienti sat.

A szerző egyetemi tanár