Európai politikaformálás Erdélyben

Orbán Viktor idei tusványosi előadásának különlegessége, hogy az aktuálpolitikai folyamatok felvázolásán túl a kormányfő összegezte az elmúlt harminc év történéseit.

Németh Zsolt, Orbán Viktor és Tőkés László tavaly Tusnádfürdőn Fotó: Havran Zoltán

A miniszterelnök idén is megtartotta hagyományos tusnádfürdői előadását, amelyet mind a hazai, mind a nemzetközi sajtóban komoly érdeklődés kísért. Felmerül a kérdés, hogy vajon milyen következtetéseket szűrhetünk le a kormányfő idei gondolataiból, illetve miben rejlik e beszéd jelentősége?

Az idei tusványosi előadás különlegessége, hogy az aktuálpolitikai folyamatok felvázolásán túl a kormányfő összegezte az elmúlt harminc év történéseit, felidézve azt az utat, amelyet Magyarország a rendszerváltozás óta bejárt. E gondolatok hitelességét alátámasztja, hogy Orbán Viktor Nagy Imre újratemetésén elhangzott szónoklata óta aktív alakítója volt a hazai, majd idővel az európai közéletnek is, így kulcsszerepet játszott abban a folyamatban, amelynek részeként a posztkommunista és a velük szövetkező liberális erők visszaszorításának eredményeként eljuthatott az ország a 2010-es „nemzeti rendszerváltásig”. Az a körülmény viszont, ami igazán unikálissá teszi a magyar miniszterelnök politikai karakterét, csak ezek után következett.

Magyarországnak heves támadásokkal kellett szembesülnie a nemzetközi politikai térben, ­amiért meghatározó közéleti kérdésekben következetesen kiállt a hazai választók meghatározó többségének akarata mellett. Orbán Viktor nem pusztán sikerrel vette ezen akadályokat, hanem a vezetésével hazánk és a visegrádi tömb gyakorlatilag megkerülhetetlen politikai tényezőkké váltak az európai közéletben. Ennek fényében megállapítható, hogy hatalmas a kontraszt a kormányfő és ellenzéki riválisai között: a balliberális erők és szószólóik – miután sorozatosan a saját hatalmi játszmáikkal, belső küzdelmeikkel vannak elfoglalva – nem képeznek egy súlycsoportot a miniszterelnökkel, és képtelenek egy olyan politikai vezetőt felmutatni, akinek gondolatai akár évtizedes távlatban is időtállónak bizonyulhatnak.

Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a tusnádfürdői beszédek különleges vonásának tekinthető, hogy a kormányfő előre szokott jelezni bizonyos politikai folyamatokat, illetve eseményeket, amelyhez hasonlót szintén nem láthatunk a baloldalon. Példának ­okáért már a 2015-ös előadásában kiemelte a miniszterelnök, hogy a liberális brüsszeli elit egyfajta euró­pai szuperállam kiépítésén fáradozik és ostorozza azokat a tagállamokat, amelyek a nemzeti szuverenitás talaján állnak. Az ezt követő években pedig valóban azt láthattuk, hogy Magyarország, illetve a többi kelet-közép-euró­pai állam igen heves támadások kereszttüzébe került az unió vezetésétől, amiért meghatározó közéleti kérdésekben szembe mert helyezkedni a brüsszeli bürokraták akaratával.

Ilyen terület volt a szuverenitás és az illegális migráció kérdése, valamint a keresztény kultúrkör védelme. A 2016-ban elhangzott tusványosi beszédében azt emelte ki a kormányfő, hogy az eredeti európai eszmeiséget már sokkal inkább a kelet-közép-euró­pai tagállamok képviselik, mint a nyugatiak, ugyanis ez utóbbi országokban az illegális migráció hatására nőtt a terrorizmus, illetve a bűnözés, valamint erodálódott az európai kultúra. Mindezen folyamatok hatására az euró­pai polgárok már sokkal kevésbé érzik magukat biztonságban a nyugati tagállamokban, mint Közép-Euró­pában, ez a trend pedig az elmúlt években, sokkal inkább erősödött.

Az idei beszédben – a korábbiakhoz hasonlóan – kiemelt szerepet kaptak az Európa jövőjével kapcsolatos gondolatok. A miniszterelnök jelentős eredménynek tekinti, hogy sikerült megakadályozni az amerikai spekuláns, Soros György szövetségeseinek térfoglalását az Európai Unió vezetésében, amely több szempontból is kulcsfontosságúnak tekinthető. Egyrészt az elmúlt években azt láthattuk, hogy a brüsszeli elit a hazai ellenzékkel karöltve olyan politikai koncepciókat kísérelt meg rákényszeríteni Magyarországra, amely a magyarok meghatározó többségének elfogadhatatlan; az európai szuperállam megteremtése a nemzetállamok gyengítésével, illegális bevándorlók kényszerbetelepítése, multikulturális modell kiépítése a keresztény kultúra háttérbe szorításával.

Másfelől az unió liberális vezetői – látva azt, hogy a kelet-közép-európai tagállamok továbbra is határozottan kiállnak Európa hagyományos arculatának a megőrzése mellett – heves politikai és jogi bosszúhadjáratba kezdtek ezen országok, így hazánk ellen is. Azonban az idei európai parlamenti választások eredményeként érezhetően megerősödtek a bevándorlásellenes erők a 2014-ben elért eredményükhöz képest, valamint az Európai Bizottság új elnökének nyilatkozataiból is arra lehet következtetni, hogy a jövőben az Európai Unió vezetése olyan politikát fog folytatni, amely jobban megfelel majd Magyarország érdekeinek, amelyre viszont kilátás sem lehetne, ha ismét Soros György bizalmasai határozhatnák meg az európai politika irányvonalát.

Orbán Viktor az öt évvel ezelőtti tusványosi előadásában felvázolt illiberális, kereszténydemokrata szellemiség gondolatát is felelevenítette, megadva ezzel az elkövetkezendő tizenöt év tervezett politikai programjának eszmei alapját. Világosan látnunk kell, hogy az elmúlt években a liberális brüsszeli elit gyakorlatilag hadat üzent a hagyományos európai értékek, a családok, valamint a keresztény kultúra ellen, amivel szemben a magyar miniszterelnök alternatívát kínált a keresztény szabadság koncepciójával. Az elképzelés alapja az, hogy Euró­pa nem létezhet a keresztény gyökerei ápolása, a megfelelő családpolitika és a nemzeti identitás megőrzése nélkül, továbbá az európai polgárok valódi szabadsága akkor teremthető meg, ha ezzel párhuzamosan Európa nem tagadja meg azokat az értékeket, amelyekre annak idején felépült.

Ezenfelül a kereszténydemokrata szellemiség következetes képviselete azért is elengedhetetlen, mert a kor kihívásaira a liberális politika képtelen volt hatékony válaszokat adni: a liberális vezetők nem tudták megvédeni saját országaikat az illegális migránsok tömeges beáramlásától, tétlenül nézték a terrorizmus és a bűnözés fokozódását és hagyták széthullani a hagyományos közösségeket. Ezzel szemben a kereszténydemokráciára épülő következetes politika képes volt megbirkózni e kihívásokkal, amelyet a közép-európai térség kormányai bizonyítottak is.

Az idei beszéd hangsúlyos elemei voltak a különböző gazdasági kérdések is. Annak idején az MSZP–SZDSZ-kormányok által előidézett gazdasági recessziót az elmúlt években a gazdasági stabilitás váltotta fel, a miniszterelnök pedig kiemelten fontosnak ítéli az elért eredmények megőrzését, ennek tükrében nem meglepő, hogy két újabb gazdaságvédelmi akciótervet vázolt fel a következő évre vonatkozóan. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a 2010-et megelőző évek gazdasági-pénzügyi kihívásai felkészületlenül érték hazánkat a Gyurcsány–Bajnai-kormányok felelőtlen politikája következtében, így össztársadalmi érdeknek tekinthető, hogy ennek megismétlődését elkerülje az ország.

Végezetül érdemes szót ejteni az ellenzék reakcióiról. Továbbra is azt láthatjuk, hogy a balliberális erők egyetlen programpontja a Fidesz–KDNP politikájának kategorikus tagadása, érdemi és komolyan vehető politikai víziók felvázolása nélkül. Ezenfelül sokatmondó tény, hogy az elmúlt években egyetlen ellenzéki politikus sem tudott olyan nagy horderejű politikai beszédet tartani, amelyre olyan széles körben hivatkoztak volna, mint Orbán Viktor tusványosi beszédeire.

A szerző a Századvég Alapítvány belpolitikai elemzője