Liberális blöff a falunapról

Szél Bernadett egy falunapi atrocitást, egy szivárványszínű táskás lány pofonverését használta fel arra, hogy lesújtó véleményt fogalmazzon meg a szerinte gyűlöletkeltő Orbán-kormányról.

Forrás: Reuters

A bagoly mondja verébnek mondást Szél Bernadett Nem így akarunk élni! című blogbejegyzése juttatta eszembe. Szél újat ezúttal sem tud mondani a körülöttünk lévő, nagyon is rendezett, biztonságos és békés világunkról, alaptörvényünkhöz illő közállapotainkról. Ezért aztán egy falunapi atrocitást, egy szivárványszínű táskás lány pofonverését használta fel arra, hogy lesújtó véleményt fogalmazzon meg a szerinte gyűlöletkeltő Orbán-kormányról. Fogalmam sincs, hogy az ominózus napon még hány ember kapott fülest országszerte, s hogy azoknak mi volt a motivációja.

Az ember természetesen kapásból elítél minden tettlegességet. Ám hogy a sok száz falunapi vagy más rendezvényen elcsattant pofonból csak ez az egy kapott nyilvánosságot, annak sajátos oka lehet. A homoszexuálisok társadalmi csoportja ellen a magyar állam soha nem lépett fel, semmiféle gyűlölködés nem kapcsolható Orbán Viktor kabinetjéhez velük szemben. Sőt! A magyar jogrend biztosítja az azonos ne­műek számára a békés, biztonságos együttélés lehetőségét is. Ha tetszik, a jogot a szabad szerelemre.

Az erőszakos jogkövetelés éppen az azonos neművel párkapcsolatban lévőktől származik, akik szerint őket bizony még annál is több jog illeti meg, mint amennyit a természet biztosít számukra. A legutóbbi Pride-ot is nagyszámú ellenzéki politikus, országgyűlési képviselő kereste fel, a lelki összetartozás jelképeként büszkén viselve a legkülönbözőbb szivárványos maskarákat, hogy a parlamentet járt emberek révén kvázi legitimálják, hogy ez a zajos csinnadratta szerintük nagyon is jogos követelésekért szerveződött. Még az a különösen szomorú eset is megtörtént, hogy Dobrev Klára a két kiskorú gyermekét is elvitte a demonstrációra, és ott azzal büszkélkedett, hogy a gyerekei is a szeretetre szavaznak a gyűlölet helyett.

Csak remélni tudom, hogy Gyurcsányné anyaként másfajta szeretetet jósol gyermekeinek, mint amit a felvonulók maguknak. Velük együtt vonult több mint száz – főleg multinacionális – cég szivárványos különítménye is.

Tény, hogy a magyar alaptörvény azt teszi lehetővé, amit maga a természet is biztosít: az utódnemzés képességét bíró külön neműek házasságát, ami a társadalom fejlődésével, az ellenkezője pedig a kipusztulásával járhat. Ezt talán senki nem akarhatja. S bár a keresztény szabadság nem engedi az azonos neműek általi örökbefogadást, de a gyakorlat ezt a kérdést is éppúgy megoldotta, ahogy az élettársi viszony legalizálásával az azonos neműek együttélését. Örökbefogadás nincs ugyan, de a gyerekek közös nevelése annál inkább valóság.

A hétköznapi gyakorlatból kiindulva gyűlölködésre, erőszakoskodásra tehát látszólag semmi ok se a Pride-on, se másutt. Persze azok a liberális erők, amelyek rendre alulmaradnak a választásokon, fölkarolva a melegek ügyét is, ezt nyilván másképp gondolják. Épp ezért ők vádolják gyűlölettel a kormányt. Szél Bernadett egyenesen arról beszél, hogy a gyűlölet a fő kormányprogram. Szerinte a szellemi kútmérgezés idejét éljük, a csapból is verbális erőszak folyik, kipécéznek és nyilvánosan megaláznak embereket a médiában. – Így működik az illiberális állam – mondja Szél.

Szélnél természetes, hogy felsorolásából egyetlen szó sem igaz. Ez maga a liberális tempó. Hiszen éppen a gyűlöletkeltő baglyok a kútmérgezők, s maguk a verbális erőszakolók jelentik a gyűlöletkeltés forrását, vádolják a verebet nagyfejűséggel. Szélnek a liberális demokrácia a jó, ahol nincs nemzet, ahol az egyén nem eshet erkölcsi megítélés alá. Míg az illiberális vagy nemzeti rendszerben az az egyéni teljesítmény érdemel elismerést – mint Orbán Viktor Tusványoson rámutatott –, amely a közösség javát szolgálja. A nemzeti rendszer megvédi tagjait, a baloldali viszont magára hagyja őket akár a szélsőségekig, az önpusztító életformák támogatásáig.

Magyarországon a többségi társadalom megteremtette az életfeltételeket a kisebbségek, a civilek, az LMBTQ-csoportok számára is. Senkiben nincs gyűlölet irántuk. Az életre, a nemzet holnapjára szavazó magyarság csak annyit kér tőlük, hogy ők is hagyjanak nyugodtan élni bennünket, és alaptalanul ne vádolják a többségi társadalmat. Mert bármilyen szomorú ez némelyeknek, valódi demokráciákban a választók többsége dönti el, hogyan akar élni (milyen kormányt akar), csak az úgynevezett liberális demokráciákban van ez fordítva. Annak pedig Magyarországon nagyon kicsi az esélye.

Tetszik, nem tetszik, az LMP-ből kiutált Szél Bernadettnek is ehhez kell alkalmazkodnia.

A szerző újságíró