Bedöglött baloldali zsarológépezet

Nem kell hozzá különösebben éles szem, kifinomult emberismeret, hogy megállapítható legyen: a baloldalnak is nevezett neoliberális politikai osztály fuldoklik a méregtől.

Nem kell hozzá különösebben éles szem, kifinomult emberismeret, hogy megállapítható legyen: a baloldalnak is nevezett neoliberális politikai osztály fuldoklik a méregtől, amiért az Európai Bizottság (EB) elnöknője Trócsányi Lászlónak rendkívül jelentős területet adott. Az, hogy a magyar jelölt bővítés- és szomszédságpolitikáért felelős uniós biztos lesz, felér számukra egy óriási bukással, s azóta is fortyognak a dühtől.

Annyira beleélték magukat, hogy a volt igazságügyi minisztert el lehet üldözni a brüsszeli uniós központ környékéről, de legalábbis csak valami jelentéktelen területet kaphat, hogy jeges zuhanyként érte őket a döntés. Így jár persze az, aki a saját maga által koholt kamuinfókat komolyan veszi és elfeledkezik arról, hogy a tuti forrás csupán ő maga, a valóságra erőltetett vágyai. Holott elgondolkodtathatta volna őket, hogy hangsúlyozottan harmonikus megbeszélést folytatott Ursula von der Leyen és a magyar biztosjelölt.

Gyurcsányné és momentumos követői most azzal fenyegetőznek, hogy nem fogják majd megszavazni az egész bizottsági névsort. Ez azonban nem tartozik saját szempontjukból a legkifizetődőbb ötletek közé, tekintve, hogy az Euró­pai Parlamentnek az egész listáról egyszerre kell határoznia. Vagyis ha gyűlöletük tárgya miatt megkísérlik leszavazni a teljes Európai Bizottságot, akkor a saját baloldali és liberális jelöltjeiket is kiejtik.

Kezdjük mindjárt azzal, hogy Josep Borrell spanyol baloldali politikus sem lehetne külügyi és biztonságpolitikai főképviselő, ha a szektás balliberálisok megmakacsolnák magukat. Mennyire fog örülni Emmanuel Macron és frakciója, amennyiben a náluk bebocsátást nyerő Momentum két európai parlamenti képviselőnője, Cseh Katalin és Donáth Anna beváltja fenyegetését, s az egész testületre nemet mond. Kérdés, lehetnek-e továbbra is tagjai a liberális képviselőcsoportnak. Emlékeztetőül: ez a pártcsalád adja az Európai Tanács új elnökét, a volt belga kormányfő Charles Michel személyében.

Ne feledkezzünk meg a kardcsörtetve nyilatkozó, Trócsányira kígyót-békát fröcsögő Dobrev Kláráról és a másik három DK-s EP-képviselőről, Ara-Kovács Attiláról, Molnár Csabáról és Rónai Sándorról, továbbá az egyik őrjöngési rohamból a másikba eső egy szem MSZP-s EP-honatyáról, a kampányukat eltoló Ujhelyi Istvánról, aki szintén esküdözik, hogy nem szavazza meg az új EB-t.

Kíváncsiak lennénk, mi történne, ha a Fidesz jelöltje elleni hisztérikus bosszúhadjárathoz ragaszkodnának, s ezzel leszavaznák a magyar jogászprofesszorral együtt a baloldal uniós biztosi várományosait is. Nem tűnik életszerűnek, hogy a baloldali európai parlamenti frakció kollektív szeppukut akarna elkövetni pusztán amiatt, mert a magyarországi szélsőbaloldalnak van egy leszámolásos lovagiatlan ügye a nemzetközi elismertségű alkotmányjogásszal és az őt jelölő Fidesszel szemben.

Figyelemre méltó: mintha nem bíznának abban, hogy a volt alkotmánybíró a bizottsági meghallgatáson megbuktatható. Emlegetik ugyan, hogy kemény kérdésekkel kell majd szembenéznie a magyar jelöltnek, ám feltehetően sejtik: a tudós jogászt nemigen lehet sarokba szorítani jogi területen.

A baloldal ellenben megint elbukott alapvető helyesírási, műveltségi kérdésekben. A Molnár Csaba pártalelnök által jegyzett szeptember 10-i tűzokádó DK-közleményben az „unió” szó helyett „Únió” olvasható. Nem véletlen suttyóság, betűtévesztés ez. Bangóné Borbély Ildikótól Kunhalmi Ágnesen át Karácsony Gergelyig igen sok tanújelét adta a liberál-baloldal, hogy nemcsak a jogszabályokat, de még a nyelvtani szabályokat sem tartja magára nézve követendőnek. A DK előtte rá akart ijeszteni az új EB-elnökre, és 9-i kommünikéjükben el is hencegtek vele.

Azt írták: „A Demokratikus ­Koalíció elfogadhatatlannak, az Európai Unió és Magyarország szempontjából is súlyos hibának tartaná, ha Trócsányi Lászlót – Orbán Viktor vágyálmának megfelelően – az EU bővíté­séért felelős biztosnak jelölnék.” Ezért aztán képviselői levelet írtak 4-én Ursula von der Leyennek, „amelyben arra kérték, hogy ne engedje, hogy Trócsányi megkapja a szomszédságpolitikáért felelős biztosi posztot. A DK örömmel nyugtázta, hogy a hírek szerint kérése értő fülekre talált, „Trócsányi a legjobb esetben is csak a hagyományosan leggyengébb uniós biztosi pozíciót kaphatja a 28 közül, a nemzetközi segélyezésért felelősét.”

Mint tudjuk, ezután született meg az új EB-elnök döntése Trócsányi László nevezéséről éppen arra a posztra, amit Gyurcsányék elfogadhatatlannak tartottak. Óhatatlanul felvetődik, hogy ezzel a civilizált világ gyakorlatában teljesen szokatlan mószerolással Dobrev és társai akár hozzá is járulhattak Trócsányinak az egyik legrangosabb portfólióhoz jutásához.

Melyik vezető politikus, pláne európai bizottsági elnök szereti, ha durván presszionálni, zsarolni akarják agresszív, pitiáner pártocskák, amelyek a régvolt sztálinista időkben ragadtak le?

Mindebből az következne, hogy még köszönettel is tartozunk a DK-nak, mert nélkülük ezt a rendkívül fontos biztosi területet nem kaptuk volna meg?

Nem valószínű. Azt viszont előrevetítheti az eset, hogy minél inkább áskálódik, gyűlölködik a magyar ultrabalos EP-különítmény, annál világosabban látják az EU-ban, az Európai Parlamentben a valóban demokratikus politikusok, kik az igazi kirekesztők, saját népük ellen háborúzók Magyarországon és Európában. A DK, a Momentum, az MSZP hiába próbálják az általuk kikotyvasztott anti-NER-t, a Nemzeti Ellenségeskedés Rendszerét nemzetközivé bővíteni, szembesülniük kell azzal, hogy bedöglött a politikai zsarológépezetük.

Ennek okai nem túl bonyolultak. A szélsőbaloldali gyűlölködő klikk abban a hiszemben él, hogy az európai parlamenti választásokon a baloldal, annak is a radikális szárnya győzött. Keserű lesz az ébredésük. Egyre átlátszóbb mindenki előtt az a technika, hogy a szélsőjobboldali veszélyre, Európa-ellenességre való hivatkozással el akarják tolni az uniós politikát egyre szélsőségesebben szektás-balos irányba. Azért kell tehát a legalkalmasabb személyhez ragaszkodni, mert ők legszívesebben nem bővítési, hanem szűkítési biztost neveznének ki.