Hazánk családpolitikai alapelvei

Európa tragédiája az őshonos népek fogyása. Nyugat-Európában ezt elfedi a tömeges bevándorlás, ami egyben lehetőséget ad a válság elhanyagolására.

Budapest, 2019. szeptember 5. Orbán Viktor miniszterelnök beszédet mond a III. Budapesti Demográfiai Csúcson a Várkert Bazárban 2019. szeptember 5-én. MTI/Koszticsák Szilárd Fotó: Koszticsák Szilárd

Európa tragédiája az őshonos népek fogyása. Nyugat-Európában ezt elfedi a tömeges bevándorlás, ami egyben lehetőséget ad a válság elhanyagolására. Európa keleti fele nem ezt az utat választotta, hanem megpróbálja megállítani a népességfogyást.

Magyarország élen jár a demográfiai válság felismerésében és a megoldások keresésében. Ez indokolta az elmúlt hét második felében a III. Budapesti Demográfiai Csúcs megrendezését is, ami lehetőséget adott vezető politikusok, közéleti szakemberek és tudósok tapasztalatcseréjére. A konferencián Orbán Viktor a magyar családpolitika alapelveit ismertette. Írásomban az ő beszédéből idézek, egyúttal ezekre reflektálok.

A gyermekvállalást támogató, vagyis pronatalista családpolitika a liberális közvélemény számára mindig is elfogadhatatlan volt. Az úgynevezett népesedési vitákban az urbánus oldal már lassan egy évszázada megkérdőjelezi, kritikával illeti a születéstámogatás minden formáját. A liberálisoknak újabban sikerült két újabb érvvel bővíteniük az antinatalista arzenált, nevezetesen a migrációval és a klímaváltozással.

A nyugat-európai politikusok nagy része elfogadta, hogy az őshonos lakosság csökkenését nem családpolitikával, hanem bevándorlási politikával kell orvosolni. Ez a politika könnyen végrehajtható, a következményei azonban felettébb kockázatosak: bizalmatlanság, szegregáció, erőszak és végül népességcsere. Ha politikusként elfogadjuk a tömeges bevándorlást, „akkor tulajdonképpen hozzájárulunk egy lakosságcseréhez, hozzájárulunk ahhoz a folyamathoz, hogy az európai lakosságot kicserélik”.

Egy pronatalista jellegű családpolitikával szemben a másik érv a környezetvédelemből származik: a Föld akkor járna jobban, ha kevesebb gyermek születne. Orbán ezt esztelenségnek minősíti, és azt hangsúlyozza, hogy a teremtés rendje szerint az ökoszisztémának az ember is része.

A másik oldal érvelésének ürügy jellegét jól mutatja, hogy a zöldglobalisták csak Európában szorgalmazzák a gyermekvállalás csökkentését, amelynek az őslakossága amúgy is csökken, és nem Afrikában vagy Nyugat-Ázsiában, ahol a népesség ténylegesen gyorsan nő. Ráadásul a fenntartható fejlődés eszméjével sincs összhangban a társadalom, illetve a népesség folyamatos csökkenése.

Ezután a kormányfő a magyar családpolitika két általános sajátosságát hangsúlyozta. A kormány a hagyományos családokat támogatja, mert „minden gyermeknek joga van apához és anyához”. Ez egyben a nemzet támogatását is jelenti, hiszen „a család és a gyermek nem más, mint a nemzeti közösség biológiai újratermelésének előföltétele. Ha nem működnek a családok, ha nincsenek gyerekek, akkor egy nemzeti közösség gyorsan el tud tűnni.”

A népek elfogyásának problémáját a konferencián részt vevő két másik vezető politikus is részletesen taglalta. Alekszandar Vucsics szerb államfő hangsúlyozta, hogy Szerbia minden évben Cegléd város lakosságának megfelelő embert veszít. Tony Abbott, Ausztrália volt miniszterelnöke pedig a Nyugat demográfiai és ebből adódó gazdasági és politikai hanyatlását hangsúlyozta.

Orbán az elfogyás problémájával kapcsolatban azt emelte ki, hogy a kisebb népeknek és nemzeteknek ez reális veszély: „Matematikailag nem olyan nehéz belátni, hogy rossz demográfiai tendenciák mellett előbb-utóbb lesz egy utolsó ember, akinek le kell kapcsolnia a villanyt, vagyis el lehet fogyni.” Persze ez a folyamat csak matematikailag tart az utolsó emberig, a valóságban már egy ötmilliós, végletesen elöregedett Magyarország is életképtelen, s ez akár egy évszázad alatt is bekövetkezhet.

Azt is látni kell, hogy a népességfogyás előrehaladásával a helyzet folyamatosan romlik: nő az eltartandó öregek száma és csökken a termékeny korú nők aránya. A népességfogyás esetében a társadalom egyre meredekebb pályán csúszik lefelé. Ha most, a pálya közepén nem tudunk megállni, akkor a pálya alsó részén már biztos nem fog sikerülni.

Hazánk létszáma 1981-óta folyamatosan és növekvő mértékben csökken, ezen a téren sajnos a „világelsők” közé tartozunk. Mivel élen haladunk a csökkenésben, ezért a megoldást sem várhatjuk mástól.

A miniszterelnök rámutatott arra is, hogy egy-egy nép eltűnésével a világ sokszínűsége csökken. Idézte Arany Jánost: „Ha minket elfú az idők zivatarja, nem lesz az Istennek soha több magyarja.” A népek eltűnésével a világ valódi és strukturális sokfélesége csökken, és a világ homogenizálódik. Jó, ha tudjuk, hogy a kozmopoliták nem növelik, hanem csökkentik az emberiség valódi sokféleségét.

„Az első dolog, hogy a magyar modellnek az alapja alkotmányos természetű.” Ez megvédi a magyar családpolitikát az ellenzék, a bíróság és a nemzetközi szervezetek családellenes intézkedéseitől, döntéseitől és tevékenységétől.

A jó családpolitikához pedig erős gazdasági alap kell. „Pénz nélkül a rossz tendenciákat nem tudjuk megfordítani. Tetszik ez nekünk vagy sem, ez a tapasztalatom.” A jó gazdasági alapok azért is fontosak, mert a családoknak bízniuk kell abban, hogy a megígért támogatásokat később is meg fogják kapni.

A kormányfő kiemelte, hogy „a családtámogatási juttatásokat Magyarországon mindig össze kell kötni a munkavállalással”. Ellenkező esetben sokan hajlani fognak arra, hogy a szociális juttatásokból éljenek.

Ennek egyik lehetséges következménye a gazdasági visszaesés, másrészt az sem szerencsés, ha a társadalom úgy polarizálódik, hogy kialakulnak a kereső, de alacsony fertilitású, illetve a kereset nélküli, de magas termékenységű rétegek. Továbbá a gyerekeknek nyújtott támogatást össze kell kapcsolni a szülői kötelességek teljesítésével, például a gyerekek óvodáztatásával, iskoláztatásával.

Számos előrelépés történt, „de sajnos a fordulópontot még nem értük el”. A miniszterelnök szerint ehhez olyan családtámogatási rendszert kell fölépíteni, ahol „a gyermeket vállalók garantáltan jobb életszínvonalon élnek, mintha ugyanezek az emberek nem vállaltak volna gyereket. Ez a fordulópont.”

A gyermekvállalás napjainkban jelentős fizikai, lelki és persze pénzügyi terhet is jelent a családoknak. Az állam elsősorban abban tud segíteni, hogy a gyermekvállalással együtt járó pénzügyi kiadások jelentős részét kompenzálja. Nem kis összegről van szó, a költségek akár az évi egymillió forintot is elérik gyermekenként.

„Az elegáns európai szalonokban tízből kilencen azt mondják, hogy ez nem sikerülhet.” A siker persze nem garantált, de „ezt a véleményt más területekről én már jól ismerem”, mondta a kormányfő. A polgári kormány sikeres fordulatot tudott elérni számos, szintén lehetetlennek minősített területen: az IMF hazaküldése, a bankok bevonása a válságmenedzselésbe, a rezsicsökkentés, az arányos jövedelemadó stb.

A fentiekhez csak azt tenném hozzá, hogy termékenységi ráta javulása javítja, míg a romlása rontja a magyarság fennmaradásának esélyeit. Ezért az e politika melletti kitartás a siker egyik legfontosabb garanciája.

A szerző egyetemi docens