Luigi Di Maio és az önsorsrontás

Egyszerűen mondjuk ki a lényeget: az új olasz kormány elővette a régen lejárt lemezt, a migránsok nyakló nélküli beengedését és kötelező kvóta szerinti elosztását.

Róma, 2019. augusztus 28. Luigi Di Maio olasz miniszterelnök-helyettes, munkaügyi miniszter, az Öt Csillag Mozgalom (M5S) vezetõje sajtótájékoztatót tart a Sergio Mattarella olasz államfõvel folytatott megbeszélést követõen Rómában 2019. augusztus 28-án. Mattarella harmadik napja konzultál az olasz parlamenti pártok vezetõivel egy új kormánytöbbség kialakításáról azt követõen, hogy Giuseppe Conte olasz miniszterelnök nyolc napja bejelentette lemondását. MTI/EPA/ANSA/Angelo Carconi Fotó: Angelo Carconi

Akkor játsszunk el a gondolattal, folytassuk az olasz külügyminiszter logikáját! A magyar kormány nyilván akkor járna el helyesen és akkor tartaná meg az „európai értékeket”, ha holnap elbontaná a déli határzárat, engedné szabadon bejönni a szárazföld felől özönlő migránsokat, bejelentenénk mi is, hogy nincsen többé különbség menekült és gazdasági bevándorló között, és természetesen ezzel egy időben követelnénk mi is, hogy a hozzánk érkezőket egy automatikus kvótarendszer szerint osszák szét a tagállamok között. Akkor Luigi Di Maio nyilván elégedettségének adna hangot. És tényleg, milyen remek lenne minden!

A Lampedusa szigetére betaxizott migránsokból jutna nekünk is, a Szerbia felől érkezőkből pedig jutna Olaszországnak is, és veregethetnénk egymás vállát, hogy milyen „európaiak” vagyunk. S hogy milyen remek, zéró végösszegű játszmát játszunk a gyermekeink és az unokáink jövőjével. S persze mivel mindez meghívólevél is egyben Afrikának, a Távol- és Közel-Keletnek, egyre több és több migránst oszthatnánk el egymás között, és egyre nagyobb amplitúdóval veregethetnénk egymás vállát, meghatódva önnön nagyszerűségünktől és európai­ságunktól. Vagy mint a Brontosaurusok, amelyek hatalmas testéhez apró agy tartozott, így már félig megették őket hátul a ragadozók, de még mindig békésen legelésztek. Éppen mint Luigi Di Maio olasz külügyminiszter.

Nos, e lehetséges jövő helyett szögezzük le a következőket:

1. Közép- és Kelet-Európának semmi köze sincsen a Nyugat egykori gyarmatbirodalmához, még inkább nincsen közünk a Nyugat ezen gyarmatbirodalmából származó jólétéhez. Közép- és Kelet-Európa szolidaritásának csupán arra kell kiterjednie, hogy a tőle telhető mértékben megállítsa a migrációt az EU határainál. Magyarország éppen ebben jár élen.

2. Az önsorsrontás, az idiótaság, az önfeladás és a hazudozás nem európai érték.

3. Amikor beléptünk az unióba, nem mondták, hogy majd kisvártatva lakosságcserét és a nemzetek eltörlését kívánják itt végrehajtani, soha senki által meg nem választott brüsszeli bürokraták, haza- és nemzetáruló nyugati politikusok és gyökértelen, bűnöző NGO-k.

4. Aki szerint a világ menekülő, illetve nyomorgó felét Európának kell befogadni, az nem normális, azt el kell takarítani minden hatalom és minden döntéshozatal közeléből.

5. Ez a legfontosabb! Ideje ismét büszkén, jó hangosan kimondanunk: Európa ma mi vagyunk! Ha ma egy marslakónak meg kellene mutatnunk Európát, Európa lelkét, azt a marslakót csak Varsóba, Prágába, Pozsonyba, Budapestre, Zágrábba, Belgrádba, a Baltikumba és – szinte félek kimondani – Szentpétervárra lehetne elvinni. Ugyanis Európa ide húzódott, ide menekült vissza a „menekültek” elől. Persze elvihetnénk a mi marslakónkat Berlinbe, Párizsba, Londonba vagy éppen Lampedusára is, az épületek, amelyek az egykor volt Európát hirdetik, még megvannak (kivéve a Notre-Dame), de Európa lelkéből ott már nincsen semmi sem.

Félek, Németország és Franciaország már lassan menthetetlen is lesz. De Olaszország még nem az. Olaszországnak még van visszaút. Persze csak akkor, ha az olaszok minél hamarabb elzavarják a Luigi Di Maióhoz hasonló haza- és nemzetárulókat, Európa sírásóit. Mi itt a maradék Európában nagyon szurkolunk ezért. És pontosan érezzük, hogy alakít még egyedül kormányt Matteo Salvini, az egyre kevesebb normális európai politikusok egyike.

Addig is: az olasz külügyminiszter válogassa meg szavait, ha Magyarországot a szájára meri venni!