Normális tanár, szülő, politikus beszélhet így? A diák igen, ha ezt tanítják neki. Ráadásul egy kínkeserves biológia-, történelem- vagy matekóra helyett mennyivel „trendibb” benne lenni a tévében és fogszabályozós mosolyt dobni az iskolában maradt gyáva tanárok és osztálytársak felé.
Kit érdekel a kovalens kötés, a magyar nyelv és irodalom, az angolóra, a kétismeretlenes egyenlet vagy a csúszómászók élővilága, főként, ha az ember gyermeke „szabadságban akar élni”? Biológiailag és szellemileg fejlődésben lévő, azaz még éretlen diákokat képeznek ki megmondóembernek és küldenek előre a „frontvonalba”. És teszik ezt az oktatásból élő vagy abból is megélő tanárok, politikusok, érdekképviseletek, civil szervezetek, illetve az általuk szintén rászedett szülők, kalákában.
Aki híven tölti be a hivatását ezen a világon, ebben az országban, az nem felnőttnek sminkelt süvölvények mögé áll be az összes bajával. Akinek kevés a fizetése, az elismerése, ha kifogásol tankönyvet, összefogást, érdekérvényesítést, álljon ki, érveljen az igaza mellett! Aki híven tölti be a hivatását, az terhelést, kötelességet, teljesítményt vállalva eléri a célját – meggyőződésem. Mint ahogyan arról is meg vagyok győződve, hogy a pedagógusok, a szülők döntő többsége ilyen.
Kamaszkoromban úgy véltem, ha megfelelek majd a tanultaknak, ha magas hegyekre és sziklákra mászom, onnan elérem az eget. Feltörekedtem teherrel, kötelességgel, teljesítménnyel, és látom az általam elérhető legmagasabb hegy tetejéről, hogy olyan messzi az égbolt, mint annak idején az iskolapadból.
Hadd járják be a saját útjukat a mai gyerekek is!
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!