A politika a kompromisszumok művészete, tartja a sokat idézett mondás. Közhelynek tűnik, de a parlamentáris demokráciákat alapvetően a kompromisszumok működtetik. Van, amikor jó, és sajnos van, amikor rossz kompromisszumok árán, de működik ez a rendszer. De ha az államot külső támadás vagy csak fenyegetés éri, illetve a belső kohézióját támadják meg, akkor bizony már sokkal nehezebbé válik pusztán politikai kompromisszumokkal irányítani egy országot. Ez először belpolitikai feszültségekhez vezet, majd akár politikai-gazdasági anarchiába is süllyeszthet egy országot. Ezt pedig külső ellenfelei azonnal igyekeznek kihasználni, saját javukra fordítani. Talán a legnehezebb kihívás egy politikusnak, hogy megérezze, mikor jön el az a pillanat, amikor ritmust kell váltani, és a kompromisszumoknál sokkal fontosabbá válnak az elvek.
Nem uniós, hanem nemzeti elhárító szolgálat kell!
Önálló, a hazája iránt elkötelezett titkosszolgálati közösség nélkül aligha képzelhető el stabil, független biztonságpolitika.