Megvan a Szent István-szobor helye!

Bízzunk benne, hogy az új főpolgármester nem akar úgy bevonulni a történelembe, hogy ő volt az, aki kitiltotta Szent Istvánt a róla elnevezett Szent István parkból.

Forrás: MTI

Meglehetősen durva kezdés volt a bosszúra szomjúhozó liberálbaloldaltól, hogy már rögtön a Fővárosi Közgyűlés nyitányán sietett nemet mondani államalapító nagy királyunk, Szent István szobrára. Szomorúan szimbolikus gesztus volt ez, hiszen az alakuló ülés hagyományosan ünnepélyes – vagy annak kellene lennie –, nagyobb figyelem is övezi, így maguk a döntések is jelképesek, és mintegy kijelölik a vezetés fő irányait, a főpolgármesternek a ciklusban követendő prioritásait, értékrendjét.

Az újdonsült városvezető, Karácsony Gergely arra hivatkozott, hogy a civilek a zöldfelületek elvétele, megkurtítása ellen tiltakoznak, emiatt a helyszínen, a Szent István parkban vagy pedig másutt keresnek helyet az alkotásnak. Ez az argumentáció azonban harmatgyenge lábakon áll, miután mindössze hétszázötvenen támogattak interneten egy állítólagos petíciót. Ha tehát a miniatűr szignószámadat elégséges indok arra, hogy egy köztéri szobor felállítását meg lehessen akadályozni, akkor soha sehol nem lehetne nemhogy egy normális méretű köztéri szobrot, de még egy kisplasztikát sem kiállítani. Olyan csoda ugyanis soha sem fog megtörténni, hogy kivétel nélkül mindenki egyetértsen egy monumentális alkotás létrehozatalában és elhelyezésében. Ha pedig nem szabad egy zöldterületből egy incifinci darabocskát sem lecsippenteni, akkor szintén lehúzhatják a rolót a művészek és az emlékműveket felállítani szándékozók, mert alig találni olyan térséget, amelyet nem lehet fűvel bevetni.

Van azonban egy jó hírünk, ami a Szent István-szobor felállításának kilátásait illeti. A Szent István parkban van egy terület, ahol garantáltan nincs se fű, se fa, se virág, így minden további nélkül be lehet tervezni rá első királyunk monumentumát. Annyira kézenfekvő a megoldás, hogy az a furcsa, hogy nem jutott senkinek sem az eszébe. A két éve elszállított Lukács György-szobor helyén mai napig egy árva gyomnövény, egy fűszál sem nőtt ki, mivel középen, a kövezeten állt. Vagyis ez a centrális terület tökéletesen alkalmas még a Karácsony-féle rigorózus környezetvédelmi, zöld szempontok alapján is. Ha pedig szerintük nem lenne elég a hely a szoborra, a gyep szélén, tetszés szerint bővíthető a park közepe felé, ahol amúgy is kőlapokkal borított, tehát a legkevésbé sem zöld felület van.

Az őskommunisták, kövületmarxisták nyilván prüszkölnek majd tőle, hisz abban reménykednek, hogy vissza lehet majd állítani a bolsevista ideológus emlékművét. Egyes pártállami nosztalgiafüggő, volt SZDSZ-es, jelenleg DK-s politikusok máris elkezdték követelni, hogy a Lukács-szobrot helyezzék vissza. De talán mégsem akarják Karácsonyék égetni magukat egy „Nemet mondunk Szent Istvánra, igent mondunk Lukácsra!” nyílt társadalmas szlogennel. Annál is kínosabb volna ez a színvallás, mivel Lukács 1919-ben a proletárdiktatúra népbiztosaként hét embert végeztetett ki. A Vörös Hadsereg politikai biztosaként, komisszárjaként úgy találta, hogy az egyik egység katonái gyáván viselkedtek, ezért kegyetlenül megtizedeltette a századot, ily módon hét vöröskatonát gyilkoltatott meg. A bírósági felelősségre vonást csak az akadályozta meg, hogy a szektás kommunista politikus külföldre szökött az igazságszolgáltatás elől. Ez utóbbi tények miatt különösen szerencsés és üdvözlendő, hogy Thomas Mann egyik negatív regényalakjának, A varázshegy Naphtájának mintájául szolgált szélsőséges filozófus szobra elkerült a parkból. Sok gyerek logikusan hihette azt, hogy miután a park központi helyén áll a szobor, a hajlott hátú bácsi nem Lukács György, hanem Szent István király.

Úgyhogy a jelek szerint Szent István szobrának megfelelő helyre kerülését semmi sem gátolhatja meg – már ha az új baloldali fővárosi vezetés szándékai valóban őszinték. Ellenkező esetben azt kellene hinnünk, hogy Karácsony és csapata szélsőségesen művészet-, azaz kultúraellenes.

A végén még aggódni kellene, hogy az irreálisan zöldszempontok túlzó érvényesítése veszélybe sodorna más szobrokat is a Szent István parkban. Reméljük, nem törik azon a fejüket Karácsonyék, hogy az embermentő hős svéd diplomata, Raoul Wallenberg emlékművét is máshová szállítsák, pusztán azért, mert a pázsitból a talapzatának nagysága miatt túl nagy területet vesz el. Még belegondolni sem merünk, mi történne, ha a baloldali idol, Fejtő Ferenc szobrát sem tűrnék meg a parkban, amelynek posztamense kifejezetten a zöldellő füvön található. Annál is inkább furcsa volna ez az emlékműüldözés, mert ha felszámolnák a park gyepén lévő szobrokat, végül csak a felettébb ingatag hitelességű „Szír” fedőnevű partizáncsoport emlékműve maradna meg egy cserjés szegletben meghúzódva.

Bízzunk benne, hogy az új főpolgármester nem akar úgy bevonulni a történelembe, hogy ő volt az, aki kitiltotta Szent Istvánt a róla elnevezett Szent István parkból. Karácsony kampányszlogenjét is át kellene írni emiatt: Budapest mindenkié – kivéve Szent Istvánt.