„Mellézuhantam, átfordult a teste / s feszes volt már, mint húr, ha pattan. / Tarkólövés. – Így végzed hát te is, / – súgtam magamnak, – csak feküdj nyugodtan.” Te magasságos ég, micsoda sorok! Úgy magukban is. És aztán így is lett. A félig szítt cigi után, a csók íze helyett. Felfoghatatlan még mindig, holott már régen történelem.
Hetvenöt éve, 1944. november 9-én ölték meg Radnóti Miklóst. Harmincöt éves volt. Nevelőanyját és féltestvérét is abban az évben gyilkolták meg. Őket nem Abdán. Őket Auschwitzban. Ezeket tudjuk. Azt nem tudjuk, hogy az a magyar, aki később agyonlőtte, mit csinált például 1939-ben, miközben a költő éppen átírt régi magyar nyelvről modern magyar nyelvre egy katolikus imakönyvet. Vagy 1940-ben, amikor a munkaszolgálatos Radnóti javában bontotta a román erődítésrendszer drótsövényeit a hozzá tartozó vasoszlopokkal együtt. Ismeretlen honfitárs, ismeretlen tettes. További sorsa is ismeretlen.
A tömegsírból exhumált 12. számú holttestet ismerni véljük. Ruházat: hosszú, steppelt, szürke kabát, kötött nadrág, turistabakancs. Külvizsgálat: a holttest derékban kettévált, igen kevés, szappanná vált lágyrész, nyitott testűrökkel. Tarkópikkely bal oldalán belövés, fejtetőnél kilövés. Hajzat világosbarna, felső fogsorban elöl hiányos fogazat, alul 1-1 sárga korona. Vélemény: tarkón, fejtető irányú koponyalövés, rögtöni halállal. Jegyzet: a ruházatából előkerült iratköteg huszonöt tételből áll. A papírlapokon az írás elmosódott, szétázott, nehezen olvasható. A dokumentumok szélén egységesen vörös vérfolt.
A tisztiorvos megjegyzése: a kihantolás során a 12. holttest nadrágja hátsó zsebében találtam egy talajvízzel és az oszlásban lévő holttest nedveivel átázott és földdel szennyezett jegyzetfüzetet. Ezt napon megszárítottuk és a talajtól óvatosan megtisztítottuk: ez a jegyzőkönyv Radnóti Miklós magyar költő verseit tartalmazza. Kéri a megtalálót, hogy juttassa el Magyarországra… Íme hát, meglelte hazáját. Valamint költőnk és kora (legyen egy kis József Attila is akkor már e helyt, ha már Radnóti annyit gondozta verseit), amelyben az ember úgy elaljasult, hogy önként és kéjjel ölt. Tegyük hozzá: csak úgy, mint azelőtt és ezután.