Várhelyi Olivér magyar uniós biztosjelölt szakbizottsági meghallgatásán egyértelmű volt a föderalista elvárás vele szemben: ítélje el a magyarok politikai akaratát kifejező demokratikus választásokon három ízben kétharmados parlamenti többséggel megerősített Fidesz-KDNP-pártszövetség kormányának döntéseit, határolódjon el a magyar kormányfőtől!
Tegyen a hazáját elítélő politikai deklarációkba foglalt hűségesküt az „európai alapértékek” és a jogállamisági előírások föderalista értelmezésének kizárólagossága mellett!
Ugyanezeket a követelményeket visszhangozták az Európai Parlamentbe delegált magyar ellenzéki pártok, nem leplezve az ízléstelenségig felfokozott várakozásukat, hogy mindezekkel Várhelyit szembesítsék. Mert csak akkor tekinthető függetlennek és az európaiság iránt elkötelezettnek, ha nyilvánosan megtagadja a magyar választópolgárok szuverén akaratát azzal, hogy szembefordul a magyar kormánnyal.
Várhelyi Olivér erre nem volt hajlandó.
Némi szorongással figyeltem a meghallgatás elején, hogy az egyre záporozó kérdésekkel megtörik-e a magyar biztosjelöltet, de a reagálásai hallatán a kezdeti feszültség egyre oldódott bennem: nem, ez az ember nem fog behódolni. Szemléletes példa volt, amikor Tineke Strik zöldpárti képviselő először elvitatta, hogy az uniós csatlakozási kritériumoknak megfelelnének a jelenlegi magyarországi politikai viszonyok, majd rákérdezett, hogy ebben a helyzetben Várhelyi szerint most felvételt nyerne-e hazánk az EU-ba.
„Ha ilyen hiányosságokat látnánk, természetesen nem kapná meg a támogatást, hogy felvegyék az Európai Unióba” – hangzott a válasz a feltételes móddal finoman érzékeltetve, hogy nem igazoltak a felvetett hiányosságok. Hátborzongató profizmussal hárított el minden hasonló politikai provokációt. A helyenként abszurditásba hajló vallatás közben kifejezetten a normalitás visszatérésének jó érzését váltotta ki, amikor a várakozásokkal ellentétben Várhelyi kifejezte azt a szilárd meggyőződését, hogy „az európai és nemzeti érdekek nem zárják ki egymást. A művészet az, hogy közös nevezőt sikerüljön találni, ami mindenki számára elfogadható.”
