Egy olyan világban és egy olyan Európában élünk, amely ma ugyan folyton a szabadságra hivatkozik, de közben folyamatosan, lépésről lépésre önként feladja azt. Ezért a szabadságról, az azt valóban fenyegető mai veszélyekről folyton beszélni kell. Deutsch Tamás nemrég a Mandineren fontos négy pontot tett közzé a szabadságról (Mandiner, november 14.). Mikor harminc éve letartóztatták, az itthoni fideszesek éhségsztrájkot szerveztek a csehszlovák nagykövetség elé, én pedig az amerikai külügyminisztériumban Paula Dobrianskynál előszobáztam a kiszabadítása érdekében.
Deutsch pontjai következnek:
1. Harminc éve a kommunizmust nem a világpolitikai kényszerekbe belemerevedett, azokhoz magát addigra már jól hozzáidomító úgynevezett Nyugat, hanem Közép-Európa népei döntötték meg (együtt és egyenként).
2. Európa a szabadság kontinense, amely egésze számára a harminc évvel ezelőtti sikeres szabadságküzdelmeink jelenthetik ma is az igazi szellemi erőforrást.
3. A harminc évvel ezelőtti nagy közép-európai mozgalom nemcsak az egyéni és a nemzetek szabadságát, függetlenségét vívta ki, hanem legyőzte az úgynevezett nyugati világban addigra zsinórmértékké vált kishitűséget, megalkuvást és szabadságfeladást, a számunkra oly kiábrándító úgynevezett reálpolitikát.
4. Ma Közép-Európa a szabadság zsinórmértéke.
Minden szavával egyetértek. Mi, magyarok, lengyelek, csehek, szlovákok itt, Európa közepén a szabadság nemzetei vagyunk. Legnagyszerűbb hőseink az életüket is odaadták az elnyomással szembeni harcban. A küzdelem a szocializmus elleni forradalmaink leverése után tovább folytatódott, és a véreskezű kádárok, münnichferencek és apróantalok diktatúráját a nemzet együtt döntötte meg. A husákokét, honeckerekét és a jaruzelskiékét szintén, a testvérnépek. Nekünk nincs szégyenkeznivalónk, ha a szabadság kerül szóba. Ezért kioktatást sem fogadunk el senkitől.
Vegyük hát számba a helyzetet, tisztázzuk a teendőket!
Ma azt látjuk, hogy a harminc évvel ezelőtti inspiráció egyre kevésbé látszik az úgynevezett Nyugat társadalmain. Az ő szabad világukban – velünk ellentétben – nem kellett naponta szembesülniük a szabadság hiányával, a nemzeti érzés, a hit nyílt elnyomásával. Ámulunk, amikor azt látjuk, hogy önként adják fel a polgári társadalmak legszentebb, legalapvetőbb eszméit. Egy olyan világban, amelyből kivész az igazság, a másik ember tisztelete, a méltóság, a lojalitás, a hűség, ott a szabadság sem tud fennmaradni.