„A legérdekesebb az általános iskolai témakörök közül az utolsó, amelynek a címe: »Mérlegen a magyar történelem: lábnyomaink a nagyvilágban; a magyar megmaradás kérdései«. Ez vajon a nemzethalál-vízió valamiféle felújítása?” – teszi fel költői kérdését Miklósi László, a Történelemtanárok Egyletének elnöke az új Nemzeti alaptantervet bírálva a Népszavának adott interjújában.
A szélsőséges önfeladás fekete lyukához jutott el így a történelemtanár, sőt bele is zuhant, de gondolatai még sokáig ott maradtak az eseményhorizonton. És nem volt ott egyedül, mert száz évvel ezelőtt még voltak páran, akik hozzá hasonlóan gondolkodtak. És ők az áldásos tevékenységükkel, történelemszemléletükkel hozzájárultak az ezeréves magyar állam szétrombolásához és tönkretételéhez, méghozzá tudatosan és készakarva, mert elvakította őket saját szűkkeblűségük.
Mert miről is van szó? Büszkék merünk lenni a történelmünkre? Hősnek merjük nevezni a hőseinket? Foglalkoztat minket a magyar nemzet sorsa? Szerintünk a hazafiság jó dolog? Hát akkor elfogult, kirekesztő propagandisták vagyunk.
Tehát az, ami minden jóérzésű magyar embert foglalkoztató kérdés és feladat, Miklósi Lászlónak csupán kuriózum, amit nem ért. Ez talán többet árul el róla és társai gondolkodásáról, mint az interjú egyéb gondolatai, amelyek hasonlóan lesújtók és ostobák.
Sokan írtak nekem, hogy azt, aki ilyeneket mond, csak azért nem lehet hazaárulónak nevezni, mert nincs hazája, amit elárulna. Ő nem érti, hogy a magyar megmaradás miért fontos, neki ez bagatell, aminek nincs helye az iskolában. Hát hogy lesz így büszke kozmopolita a tanulóból, ha ilyen retrográd álkérdésekkel tömik tele a fejét?
Vajon kinek a szavaival, gondolataival cseng össze Miklósi László tiborci panaszáradata? Segítek egy idézettel, utána az olvasóra bízom a minősítést: „A múlt dicsőítését szolgálja oktatási rendszerünk is, s az ősi dicsőség ideológiája dolgozik napjainkban is, mikor az éhező parasztot Rákóczi hamvaival akarják jóllakatni. A proletariátust is meg kell tanítani arra, hogy a saját múltját szeresse.”