Nemzethalál? Mi ezzel a probléma?

A szélsőséges önfeladás fekete lyukához jutott el így a történelemtanár, sőt bele is zuhant, de gondolatai még sokáig ott maradtak az eseményhorizonton.

Budapest, 2016. április 6. Miklósi László, a Történelemtanárok Egyletének elnöke, a Civil Közoktatási Platform (CKP) egyik szóvivõje (b) és Mendrey László, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének elnöke a pedagógus érdekképviseletek egyeztetése után tartott sajtótájékoztatón a PSZ székházában 2016. április 6-án. Bejelentették, hogy várhatóan április 15-én két órás polgári engedetlenségi akció és figyelmeztetõ sztrájk, április 20-án országos pedagógussztrájk is lesz. MTI Fotó: Mohai Balázs Fotó: Mohai Balázs

Ezt Jászi Oszkár szociológus, későbbi polgári radikális politikus mondta a Demokratia nevű szabadkőműves páholyban tartott előadásában, melyben többek közt kifejtette, hogy újra kell írni visszamenőleg Magyarország történelmét a történelmi materializmus eszméi és a modern szociológia módszerei segítségével, a „grófi-papi álkulturát” pedig a történelem szemétdombjára kell hajítani, hisz célzatos szocia­lista történelmet kell létrehozni, amelyből hiányoznak a magyarok, csak jobbágyok, polgárok és rabló feudálisok vannak.

És így a szellemi törzsfejlődés bolsevik útján jutunk el a jelenünkbe Miklósi Lászlóhoz és társaságához. Mert ezek ugyanazok, ugyanaz a szellemi kör, amelynek a magyar identitás meg­gyengítése az érdeke. A történelmi relativizmusban hívők és szakmai, oktatási szervezeteknek álcázott balliberális műhelyek nem véletlenül támadják új Nemzeti alaptantervet.

Hőzöngésükből, felelőtlen és a magyarságot provokáló nyilatkozataikból világosan kitetszik, hogy a „nemzeti” szóval van gondjuk. No meg azzal, ha végre a magyar történelem dicsőséges oldalairól is van merszünk beszélni, és azzal, hogy ezt számon merik kérni tőlünk, azt sugallják, hogy ilyenek nincsenek is, hogy nekünk csak a Muhi–Mohács–Trianon háromszögében kell örökké gondolkodnunk.

A történelmi delirium tremens azonban csak most következik igazán: „A törökkel folytatott háború magyar katonáit, harcosait hősökként emlegeti a szöveg, vagyis automatikusan minősíti is őket, nem hagyja meg a szabadságot, hogy a diák jusson el a megfelelő következtetésekre […] az új NAT kiemelten kezeli a hadtörténetet és a honvédelemet, pedig ezek a rendszerváltás óta egyik tantervben sem kaptak ekkora hangsúlyt.

A Történelemtanárok Egyletének elnöke szerint az anyagban nagyon erősen megjelenik egyfajta kötelező értékrend, ennek következtében egyes helyeken tendenciózusan eltorzítja a történelmet. Például az Árpád-korból csak a győztes csatákat kell tanítani, a veszteseket nem.”

A magyar végvári katonák igazi hősök, mert mindenki az, aki fegyvert fog a hazáért és a magyar megmaradásért. Talán ezzel érdemes kezdeni, mert ez nemzeti alap, akinek pedig nem az, aki szerint ezen el kell gondolkodni, az önként lép ki a magyar nemzetnek nevezett közösségből. De mindig van egy csoport, mindig van egy értelmiségi élcsapat, akinek nem fontos a magyar nemzeti öntudat, akinek a történelem csak osztálykérdés és szakbarbár módon megoldandó probléma. Márpedig az iskola a nevelésről is szól, különben lehúzhatjuk a rolót.

Az pedig egyenesen nevetséges, hogy történelmünk egyik legérdekesebb és legértékesebb részét – a hadtörténet – kiemelését sérelmezi Miklósi, aki a jelek szerint visszatérne a szocializmus struccpolitikájához és önostorozó, hazug történelemszemléletéhez, a „merjünk kicsik lenni” szellemi öncsonkításához.

Akik így gondolkodnak, azokat valószínű, hogy a szob­raink is zavarják, helyettük Pargali Ibrahim vagy Georges Clemenceau bronza előtt tennék tiszteletüket augusztus 29-én vagy június 4-én, persze hogy a korrekt relativizmus jegyében.

Mert aki odáig jut, hogy a tényeket meghazudtolva kifogásolja azt, hogy a Horthy-korszakot a Trianon utáni „talpra állás” időszakaként minősíti a szöveg, a Kádár-rendszert pedig leegyszerűsítve diktatúrának nevezi, az saját ideológiája miatt megy szembe a valósággal.

És ez azért veszélyes, mert a fejükben már készül az alternatív magyar történelem, amely roppant sokszínű, befogadó és relatív. A krónikák szerint a kazárok kagánja magához rendelte Levedit, hogy feleségül adja hozzá a lányát és a magyarok fejedelmévé tegye őt. Levedi azonban elutasította ezt, azt válaszolván, hogy akad nála alkalmasabb jelölt is. Eddig a tankönyvek azt hazudták, hogy ez politikai húzás volt, de az alternatív magyar történelem szemüvegével nézve egyértelmű, hogy melyik szexuális kisebbség mellett tette le a voksát Levedi vajda.

Hogy erről nem hallunk az oktatásban? Nem csoda, hisz az oktatáspolitika kirekesztő. Pedig nem kell itt semmit sem magyarázni, egy átlagos tanuló tud a sorok között olvasni. Nem beszélve a magyar történelem legnagyobb népirtó hadjáratáról, amelyet a két háborús uszító és bűnös, I. Ulászló király és Hunyadi János vezetett, akik a hosszú hadjárat során a német villámháborút is megszégyenítő módon hatoltak be az Oszmán Birodalom területére és módszeresen elpusztították az ott lakókat.

Minden mehet – mondja a posztmodern bölcsesség, de ha idáig akarunk süllyedni, akkor ne hallgassunk a Miklósi Lászlókra, mert az előttük járó Jászi Oszkárok már leszerepeltek.