Az elmúlt napokban nyilvánvalóvá vált, hogy az ellenzéki politikai pártok és persze a propagandagépezetük képtelen különbséget tenni a politikai válság és a való világban bekövetkező krízisek között. Politikai haszonszerzésre törekszenek egy olyan helyzetben, amelyben a politikai haszon fogalma nem is értelmezhető.
A koronavírus-járvány egy olyan válsághelyzet, amely – miután az egész országra kiterjed – nagyon nagy számú intézkedést igényel egyszerre, gyakorlatilag véletlenszerűen felbukkanó helyszíneken, végletesen megterheli az államigazgatást, a végrehajtó hatalom minden döntési pontját. Ez egy olyan időszak, amikor egy felelős kormánynak egyszerűen nincs ideje politizálni. Ehhez képest az ellenzék és mindenféle, az ellenzékhez köthető politizáló „civil” szervezetek vagy ellenzéki vezetésű köztestületek, mint például a Magyar Orvosi Kamara is, elkezdenek politizálni, illetve úgy viselkedni, mintha részeket birtokolnának a közhatalomból válság idején.
A demokrácia egyik alapvetése, hogy a közhatalmat birtokló kormányzat mindig annyit használ fel az általa birtokolható hatalomból, amennyit a törvényhozó hatalom általánosan a normál ügymenet fenntartásához szükségesnek tart. A végrehajtó hatalom mindig sokkal nagyobb hatalmi jogosítványokkal rendelkezik, mint amilyeneket felhasznál, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy a normál ügymenetet rendszeresen megszakítják mindenféle válságok. Árvizek, aszályok, ipari katasztrófák, gazdasági válságok, járványok jönnek és mennek, így a mindenkori kormánynak szüksége van arra, hogy ha kell, akkor kiléphessen a hétköznapi gyakorlatból, és az emberi élet mentése, illetve a nagyobb anyagi károk elkerülése érdekében szabadabban rendelkezhessen az erőforrások felett, szélesebb hatáskörben utasíthasson.
De ez tulajdonképpen nem a hatalmának a kiterjesztése, hanem a már meglévő jogosultságainak az aktiválása, hiszen a jogrendszer, az alkotmány felkészült erre a helyzetre, és a konkrét helyzetből következő egyedi szabályoktól eltekintve a jogi keretek készen állnak. Pont a jogállam megőrzése ilyenkor az egyik demokratikus cél, a rend fenntartása, hogy világos legyen, ki mikor és miről dönt, milyen hatáskörben és illetékesség alapján. A fő cél persze az, hogy mindenki pontosan tudja, a saját helyén kinek az utasításait kell követnie. Ellenzékünk számára láthatóan nem világos, mennyire fontos egy járvány idején az, hogy az emberek a lehető legnagyobb arányban tegyenek eleget a kormányzat rendelkezéseinek. Mert bizony ezek parancsok. Nem kérések, hanem parancsok.