Akikről alább szó lesz, szintén „mélyszántással” foglalkoznak. Igaz, ők sem a mezőgazdaságban, még csak nem is a tényfeltáró újságírásban – a múltunkat kutatják, a magyar lelkiismeretet ébresztik.
Egy elhivatott, csöndes közösség, amelynek tagjai Szabó Dezsővel vallják: „Minden magyar felelős minden magyarért.” A hat éve létrejött egyesület küldetési nyilatkozata így kezdődik: „A Magyar Patrióták Közössége” – merthogy róluk van szó – „a Haza értékeinek oltalmazására alakult meg, különös tekintettel kulturális, épített és népi örökségünkre, természeti kincseinkre és nemzeti értékeinkre.”
Különös társaság a mai zajos világban. Egy civil csapat, amely nem a gigafon és a kereplő hangerejében bízik. Patriótáék a figyelemfelhívás hagyományos módszerét használják. Amolyan muzeológusként szellemi ásatásokat – mélyszántásokat – végeznek, amelyek végén „tárlatbemutatót” tartanak az eredményekről. Ideológiájuk egyik, ha nem legfontosabb alappillére a nemzetromboló kommunizmus leleplezése. Három évtizeddel a rendszerváltozás után joggal gondolják, hogy a bolsevik típusú diktatúrák velünk élő hagyatékainak felszámolása nem tűrhet további halasztást. Hetzmann Róbert elnök azt mondja, ars poeticájukat az erdélyi Wass Alberttől kölcsönözték: „A nemzet élete a kultúrával azonos, nem a politikai történésekkel, melyek csak átfutnak fölötte, mint a szél. A kultúra és a nemzet azonossága az a mindeneken felülálló erő, mely ellen tehetetlenek a fegyverek, és mellyel szemben értelmüket vesztik a szögesdrótok.”
Egyik legelső munkájuk a hajdani Regnum Marianum fogadalmi templom kálváriájának fölkarolása volt. Az épületet a tanácskommün bukása után, az újra szabaddá lett hit iránti hálából emelték a Városliget sarkában 1931-ben. Húsz évvel később Rákosi leromboltatta, mondván, az útjában áll a kialakítandó Felvonulási térnek. A rendszerváltás óta egy fakereszt áll a templom helyén. (Haragos ifjúkommunisták 2000-ben lefűrészelték a feszületet, csonkjára vörös csillagot pingáltak.) A patrióta közösség évtizede azon fáradozik, hogy a megszentelt és meggyalázott helyen egy méltó, történelmi emlékpont jöjjön létre, amely, miközben kifejezi a Szent István-i állameszményt, emlékeztessen a trianoni tragédiát elősegítő vörös diktatúra következményeire, benne a történelmi emlékezetet eltörölni akaró rendszer borzalmaira.
