Virtuális békemenet

Mil­liók állnak Orbán Viktor mellett, hogy a katasztrófából együtt képesek legyünk kilábalni.

Budapest, 2020. április 6. Orbán Viktor miniszterelnök (k) szavaz az Országgyûlés plenáris ülésén 2020. április 6-án. Mellette Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelõs miniszterelnök-helyettes (b) és Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezetõ miniszter (j), mögötte Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetõje (b2). MTI/Koszticsák Szilárd Fotó: Koszticsák Szilárd

Se szeri, se száma az ilyen torz tudósításoknak. Példaként egyet hozok fel: a The Washington Post április 2-i számában jelent meg bizonyos R. Daniel Kelemen tollából „Hungary just became a coronavirus autocracy” címmel. Itt olvasható az alábbi mondat: „A koronavírus-járványra való hivatkozással Orbán most fel tudja függeszteni a fennálló törvényeket, és rendeletekkel meghatározatlan ideig tud kormányozni” (az eredetiben a „rule” szó szerepel). Miért nem igaz ez a megállapítás? Elsősorban azért nem, mert ez a kivételes helyzet nem meghatározatlan időre szól, hanem csak addig, amíg a közvetlen járványveszély fennáll, másodsorban pedig azért nem, mert a rendkívüli miniszterelnöki hatalom nem tetszőleges kérdésekre, hanem kizárólag a járvánnyal összefüggőkre vonatkozik. Az átlag amerikai viszont ilyen és ehhez hasonló tudósítások alapján tájékozódik. Némelyik nyugati vezető sajtótermék megbízhatósága meg a Pravdáéval vetekszik az 1970-es évekből, azzal a különbséggel, hogy a Pravdáról mindenki tudta, hogy hazudik, a mostaniak viszont a „függetlenség” és „objektivitás” fügefalevelével próbálják leplezni saját ferdítéseiket.

S most jön a nehezebb kérdés: mi az eredete ennek az időről időre magasba csapó, párját ritkító gyűlölethullámnak? Miből fakad ez a magából kivetkőzött harag és düh, amely Magyarország törvényesen megválasztott miniszterelnökének konkrét személye ellen irányul? Pusztán a hatalommal való nem rendelkezés is gerjeszthet persze ellenséges szenvedélyeket, de messze nem ilyen hőfokon. Másutt kell tehát keresni a magyarázatot, melynek teljes körű kifejtéséhez még egy hosszabb tanulmány sem lenne elég. E helyütt csak néhány körülményre tudok kitérni.

A legfontosabb tényező az, hogy a miniszterelnök az ország ügyeinek intézése során mer saját talentumára támaszkodni, s nem tart igényt annak a szűk belvárosi elitnek a tanácsaira, amely magát mindig is az abszolút szellem helyi lerakatának képzelte. Személyes képességei, tehetsége, határozottsága, sikeressége messze felülmúlja azokét, akiket a másik oldal fel tud mutatni. Ezekhez most, filozófiatörténészként, két további sajátosságot kapcsolok. Az első Platóntól ered, a másik Arisztotelésztől. Platón Az állam című művében azt írja, hogy a „dialektikosz” (ez nála a filozófus neve) szükségképpen „szünoptikosz”, vagyis egybelátó, aki képes arra, hogy a valóság lehető legtöbb oldalát egyszerre vegye szemügyre, ami ritka kiváltság, s amire egy politikusnak kiváltképpen szüksége van. Ezt tapasztaljuk ma is a járványhelyzet kezelése kapcsán. Arisztotelész pedig annak tulajdonít nagy jelentőséget, amit ő fronészisznek, gyakorlati bölcsességnek nevez, s amit olykor eszélyességnek szokás fordítani. Hiszen nagy szükségünk van arra is, hogy a kormányfő „ne verjen mellé a szögnek”, mert ha ez megtörténik, arra egy egész ország ráfaraghat.

S mi a helyzet a gyűlölettel, a gyűlölséggel? Részletes elemzés helyett egy dolgot emelek ki: a gyűlölködő ember gyűlöl azért is, mert lelke mélyén tisztában van azzal, hogy gyűlöletének tárgya nála magasabban van, fölötte áll, így kisebbségi érzésének nincs egyéb tere, mint hogy gyűlöl. A gyűlölet nemegyszer az alantas ember mindennapi lelki tápláléka.

2010-ben, amikor a választások után a miniszterelnök kormányozni kezdett, az ország kétségbeejtő helyzetben volt. Hosszú évek szívós munkájával, hozzáértő politikájával sikerült neki és munkatársainak kivezetnie az országot a szakadék mélyéről, olyan helyzetbe hoznia, amely sok helyen elismerést váltott ki. Hazánk gazdasági, pénzügyi mutatói, paraméterei magukért beszélnek; sokak helyzete vált könnyebbé, emberibbé. S ezért az ellenzék részéről mit kapott cserébe? Azt, hogy O1G.

S most itt vagyunk a járvány kellős közepén. Nem elég, hogy hatalmas erőfeszítést kell tenni az elmúlt évek eredményeinek megtartásáért, a miniszterelnök ráadásképp olyan gyalázkodással teli össztüzet kap a hazai ellenzék és a félretájékoztatott külföld részéről, amilyenhez fogható talán 2012-ben volt; az vezetett akkor az első békemenet létrejöttéhez.

Most legfeljebb csak egy virtuális békemenetet lehetne szervezni a miniszterelnök támogatására. De erre most ugyanakkora szükség van, mint nyolc évvel ezelőtt, hogy tudja és érezze: nincs egyedül. Százezrek és mil­liók állnak mellette, hogy előmozdítsa az ország ügyét, hogy a katasztrófából, amelybe most a koronavírus taszítja hazánkat, együtt képesek legyünk kilábalni.

Örök érvényű idézettel fejezem be: Ember, küzdj, és bízva bízzál! Mert bizalommal és bizakodással a küzdelem is elnyeri értelmét.

A szerző filozófiatörténész, egyetemi tanár