Digitalizáció a bíróságok életében

A veszélyhelyzet kihirdetését követő két hét elteltével minden adott volt az eljárások folytatásához.

A koronavírus váratlan kihívás elé állította a nem virtuális térben nyújtott összes szolgáltatást és szolgáltatót, akiknek szinte egyik pillanatról a másikra kellett átgondolni, mit és hogyan tudnak a megszokott működésükből átmenteni, folytatni. A bíróságok ugyanezzel a nehézséggel találkoztak: az ügyfelek, a bíróságon szolgálatot teljesítők életének, egészségének megóvása és az ügyek elbírálásának folyamatossága között húzódó ellentétet kellett feloldaniuk. Az igazságszolgáltatás jellemzője a sok garanciális szabály, amelyek közül a gyakorlatban kiemelkednek a közvetlenség és a nyilvánosság alapelvei.

Az előbbi alapján a bírónak személyesen, a tárgyalóteremben kell meghallgatnia a feleket, a tanúkat, lefolytatnia a bizonyítási eljárást, a nyilvánosság pedig a társadalom ellenőrzési lehetőségét biztosítja a bíróságok működése felett. Ezeket – további alapelvekkel együtt – az alaptörvény és számos nemzetközi jogforrás is biztosítja, az Alkotmánybíróság és az Emberi Jogok Európai Bírósága vonatkozó joggyakorlata pedig az elmúlt évtizedekben a polgári és büntetőeljárásokban egyaránt érvényesülő követelményként derékig bebetonozta.

A járvány kezdetén senki nem tudhatta annak időtartamát, így azt sem, hogy a bíróságokon folyamatban lévő ügyeket meddig nem lehet a megszokott keretek között folytatni. Európa minden országában a lehetséges megoldások skálájának két végpontja (teljes leállás vagy üzemszerű működés) között egyensúlyoztak a döntéshozók. Előtérbe került a digitális eszközök használata, és ott, ahol a nemzeti szabályozás már korábban egyenrangúnak ismerte el az ezek segítségével megszervezett, fizikai jelenlétet nem igénylő meghallgatásokat a bírósági tárgyalóteremben megtartott tárgyalásokkal, gyorsabban sikerült alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. Ahol a távmeghallgatásoknak még nem volt ilyen szabályozása és gyakorlata, ideiglenes rendelkezésekkel próbálták mindezt pótolni, erre alkalmas digitális eszközök és szaktudás hiányában azonban a legtöbb eljárásban érdemi intézkedés nem történt.

Még a legfejlettebb bírósági kultúrával rendelkező országokban is az volt az átmeneti szabályok üzenete, hogy az ügyfelek lehetőség szerint várjanak türelemmel. Németországban megemelték a bírósági eljárások illetékét és a perköltséget növelő ügyvédi munkadíjat, Franciaországban pedig lehetővé tették a másodfokú bíróságok elnökeinek, hogy a hozzájuk tartozó bíróságok között átcsoportosítsák az ügyeket, kiszámíthatatlanná téve ezzel a feleknek, hogy melyik bíróság és mikor dönt majd a jogvitájukban.

Magyarországon az elmúlt években megkezdődött a bíróságok digitalizációja, így a járvány megjelenésekor már működött a bírósági iratok elektronikus kézbesítése, a bírósági aktákhoz való online hozzáférés, és a bírák rendelkeztek mobil munkavégzést is lehetővé tevő hordozható számítástechnikai eszközökkel. Az egyik, március végén megjelent kormányrendelet pedig pótolta a hiányzó jogi szabályozást, így a veszélyhelyzet kihirdetését követő két hét elteltével minden feltétel adott volt az eljárások folytatásához, a tárgyalások részben új keretek közötti megtartásához. A szabályozás kellően rugalmas mérlegelést biztosított a bírák és az ügyfeleket képviselő ügyvédek számára annak eldöntésére, hogy írásban vagy inkább szóban, számítástechnikai eszköz útján kommunikáljanak egymással. Ez utóbbi, eddig nem létező lehetőség kipróbálására, az on­line tárgyalások megszervezésére azonban a járványhelyzet kedvező alakulása miatt már nem maradt idő, így tapasztalat sem halmozódott fel.

A Kúria elnöke az Országos Bírósági Hivatal elnökével és a legfőbb ügyésszel együtt a napokban arra kérte a kormányt, hogy a bíróságok lehetőleg minél előbb a megszokott keretek között folytathassák a tevékenységüket, így újra érvényesülhessen a tárgyalótermekben a közvetlenség és a nyilvánosság elve. A járvány visszaszorulása, az élet rendes kerékvágásba való visszatérése felett érzett öröm mellett érdemes előre is tekinteni, és végiggondolni, hogy miként lehet a magyar igazságszolgáltatást felkészíteni egy hasonló, esetleg megismétlődő helyzetre. Az ehhez rendelkezésre álló időtől függően egy rövid és egy hosszú távú elképzelést kell kidolgozni. Az előbbi részeként a bírósági eljárások törvényi szabályozását kell rugalmasabbá tenni: az online és a tárgyalótermi meghallgatások közti különbségeket csökkenteni, a felek számára választhatóvá tenni. A bíróságok mellett a társhivatásrendek (ügyészek, ügyvédek) digitális ismereteinek és készségeinek fejlesztése is kulcskérdés, a bírósági eljárások csak abban az esetben kerülnek át növekvő számban az online térbe, ha abban az eljárások kulcsszereplői is érdekeltek, partnerek.

Az igazi kihívás mégsem ez, hanem annak a folyamatnak a megértése, hogy az információs technológia robbanásszerű, az élet minden területét egyre jobban meghatározó és átalakító újításai miként hatnak az igazságszolgáltatásra. A világon megtalálható különböző reformelképzelések ellenére a jelen kor bírósági rendszerei, valamint a jogászhivatások és a jogászképzés is, alapvetően XIX–XX. századi követelményeken nyugszanak. Egyre többször és egyre többet lehet angolszász szerzőktől olvasni, hogy ezeknek az alapelveknek a többsége mára idejét múlttá vált, nem megfelelőek a XXI. században, éppen ezért radikális változtatásra van szükség. A bíróságok rendkívül fontos szerepet töltenek be a társadalomban, éppen ezért nem mindegy, hogy ezt milyen hatékonysággal teszik.

Az új és legújabb generációk egyre inkább otthonosabban mozognak a digitális térben mint a fizikai világban, a gyors és egyszerű ügyintézés pedig minden szolgáltatással szemben elvárt. A ma még természetesnek gondolt, számtalan garanciális szabállyal körülbástyázott, éppen ezért időigényes bírósági eljárásoknak is szükségszerűen igazodniuk kell a megváltozó társadalmi-gazdasági elvárásokhoz. A jól, kiszámíthatóan működő igazságszolgáltatás a társadalmi béke egyik sarokköve, amely hatással van a gazdasági növekedésre is. Éppen ezért az az ország, ahol először felismerik mindezt, komoly versenyelőnyt szerezhet a következő kérdésre adott válasz kidolgozásával: a bíróság elsősorban épületet vagy szolgáltatást jelent?

A szerző a Kúria bírója