Digitalizáció a bíróságok életében

A veszélyhelyzet kihirdetését követő két hét elteltével minden adott volt az eljárások folytatásához.

Még a legfejlettebb bírósági kultúrával rendelkező országokban is az volt az átmeneti szabályok üzenete, hogy az ügyfelek lehetőség szerint várjanak türelemmel. Németországban megemelték a bírósági eljárások illetékét és a perköltséget növelő ügyvédi munkadíjat, Franciaországban pedig lehetővé tették a másodfokú bíróságok elnökeinek, hogy a hozzájuk tartozó bíróságok között átcsoportosítsák az ügyeket, kiszámíthatatlanná téve ezzel a feleknek, hogy melyik bíróság és mikor dönt majd a jogvitájukban.

Magyarországon az elmúlt években megkezdődött a bíróságok digitalizációja, így a járvány megjelenésekor már működött a bírósági iratok elektronikus kézbesítése, a bírósági aktákhoz való online hozzáférés, és a bírák rendelkeztek mobil munkavégzést is lehetővé tevő hordozható számítástechnikai eszközökkel. Az egyik, március végén megjelent kormányrendelet pedig pótolta a hiányzó jogi szabályozást, így a veszélyhelyzet kihirdetését követő két hét elteltével minden feltétel adott volt az eljárások folytatásához, a tárgyalások részben új keretek közötti megtartásához. A szabályozás kellően rugalmas mérlegelést biztosított a bírák és az ügyfeleket képviselő ügyvédek számára annak eldöntésére, hogy írásban vagy inkább szóban, számítástechnikai eszköz útján kommunikáljanak egymással. Ez utóbbi, eddig nem létező lehetőség kipróbálására, az on­line tárgyalások megszervezésére azonban a járványhelyzet kedvező alakulása miatt már nem maradt idő, így tapasztalat sem halmozódott fel.

A Kúria elnöke az Országos Bírósági Hivatal elnökével és a legfőbb ügyésszel együtt a napokban arra kérte a kormányt, hogy a bíróságok lehetőleg minél előbb a megszokott keretek között folytathassák a tevékenységüket, így újra érvényesülhessen a tárgyalótermekben a közvetlenség és a nyilvánosság elve. A járvány visszaszorulása, az élet rendes kerékvágásba való visszatérése felett érzett öröm mellett érdemes előre is tekinteni, és végiggondolni, hogy miként lehet a magyar igazságszolgáltatást felkészíteni egy hasonló, esetleg megismétlődő helyzetre. Az ehhez rendelkezésre álló időtől függően egy rövid és egy hosszú távú elképzelést kell kidolgozni. Az előbbi részeként a bírósági eljárások törvényi szabályozását kell rugalmasabbá tenni: az online és a tárgyalótermi meghallgatások közti különbségeket csökkenteni, a felek számára választhatóvá tenni. A bíróságok mellett a társhivatásrendek (ügyészek, ügyvédek) digitális ismereteinek és készségeinek fejlesztése is kulcskérdés, a bírósági eljárások csak abban az esetben kerülnek át növekvő számban az online térbe, ha abban az eljárások kulcsszereplői is érdekeltek, partnerek.

Az igazi kihívás mégsem ez, hanem annak a folyamatnak a megértése, hogy az információs technológia robbanásszerű, az élet minden területét egyre jobban meghatározó és átalakító újításai miként hatnak az igazságszolgáltatásra. A világon megtalálható különböző reformelképzelések ellenére a jelen kor bírósági rendszerei, valamint a jogászhivatások és a jogászképzés is, alapvetően XIX–XX. századi követelményeken nyugszanak. Egyre többször és egyre többet lehet angolszász szerzőktől olvasni, hogy ezeknek az alapelveknek a többsége mára idejét múlttá vált, nem megfelelőek a XXI. században, éppen ezért radikális változtatásra van szükség. A bíróságok rendkívül fontos szerepet töltenek be a társadalomban, éppen ezért nem mindegy, hogy ezt milyen hatékonysággal teszik.

Az új és legújabb generációk egyre inkább otthonosabban mozognak a digitális térben mint a fizikai világban, a gyors és egyszerű ügyintézés pedig minden szolgáltatással szemben elvárt. A ma még természetesnek gondolt, számtalan garanciális szabállyal körülbástyázott, éppen ezért időigényes bírósági eljárásoknak is szükségszerűen igazodniuk kell a megváltozó társadalmi-gazdasági elvárásokhoz. A jól, kiszámíthatóan működő igazságszolgáltatás a társadalmi béke egyik sarokköve, amely hatással van a gazdasági növekedésre is. Éppen ezért az az ország, ahol először felismerik mindezt, komoly versenyelőnyt szerezhet a következő kérdésre adott válasz kidolgozásával: a bíróság elsősorban épületet vagy szolgáltatást jelent?

A szerző a Kúria bírója