Kulcsszerepben a nemzeti titkosszolgálatok

Mielőbb meg kell találniuk a feleletet, mindannyiunk jövője érdekében.

Ezúttal csak az antifasiszták tüntethettek a virginiai városban Fotó: Jim Urquhart Forrás: Reuters

Egy titkosszolgálat akkor működik jól, akkor hasznos igazán a tevékenysége az ország számára, ha a napi rutinfeladatainak elvégzésén túl képes a történések mélyére nézni, a rejtett összefüggéseket feltárni. A két dolog természetesen összefügg. Mert a munkája során rengeteg olyan adat, információ birtokába jut, amelyek önmagukban nem tűnnek fontosnak. De ha a szolgálat állományában dolgozók fejében az agysejtek minősége megfelelő, és még szerencséjük is van, akkor képesek a látszólag egymástól független információmorzsákban meglátni a rendszert. Amennyiben az események láncolata mögött meghúzódó, nemzetbiztonsági fenyegetést jelentő művelet nyomaira bukkannak, akkor elkezdődhet a célirányos adatgyűjtés. Ha a hírszerzés és az elhárítás között jó az együttműködés, kölcsönös az egymás iránti bizalom, akkor a feltételezett fenyegetést jelentő adatok kutatása megindulhat külföldön is. A nyílt és műveleti forrásokból szerzett információtömeg elemzése, értékelése már segít egyre pontosabban felmérni az ellenérdekelt ország vagy szervezet céljait, eszközeit, módszereit.

Elöljáróban le kell szögezni, hogy a most felszínre került destabilizációs műveletet nagy valószínűséggel nem az Egyesült Államok és a NATO nagyhatalmi kihívói indították el. Ám abban biztos vagyok, hogy több fővárosban egyaránt elégedetten dőlnek hátra foteljükben politikusok és titkosszolgálati vezetők. Páholyból figyelik, hogy miként rendül meg a világ leghatalmasabb katonai erejével bíró Egyesült Államok, és ebből fakadóan hogyan gyengül tovább Európa is. Mindez egyetlen dollár befektetése és kockázatos titkosszolgálati műveletek nélkül hull az ölükbe.

Ha az elmúlt évek amerikai és nyugat-európai belpolitikai eseményeit nézzük, és ezek ismeretében vizsgáljuk az utóbbi hetek történéseit, akkor egyre jobban láthatóvá válnak egy jól felépített művelet erői és eszközei. A hidegháború lezáródását követően komoly történészek már a történelem végét vizionálták. Ami akár igaz is lehetett volna, ha a „szép, új világ” a tervek szerint jött volna létre. Ideáljuk a multikulturalizmust elfogadó, a nemzetállamokat felszámoló hiperliberális fogyasztói társadalom, amelynek polgárai a jólét fejében lemondanak történelmükről, nemi identitásukról és nem utolsósorban a politikai életbe való beleszólásról. Az ezt megvalósítani szándékozó gépezet alkatrészenként, fogaskerekenként épült fel az elmúlt harminc év során.

Ehhez egy nehezen átlátható, valós céljait tudatosan elleplező rendszert hoztak létre, amit ha titkosszolgálati terminológiával írnánk le, akkor azt mondanánk, hogy fedőszervezetek hálózatát alkották meg. Ennek a rendszernek úgy részei a struktúrák és aktivistáik, hogy döntő részük nem is tudja, milyen rejtett szándékok húzódnak meg a felszínen megjelenő tevékenységük mögött. Ráadásul a legtöbb olyan formában működik, amelynek valós megrendelői és anyagi finanszírozása is jól elrejthető. Nemzeti és nemzetközi összefonódá­saik, átfedéseik pedig tovább nehezítik a beazonosításukat. Jogvédőnek mondott szervezetek, NGO-k, internetes és nyomtatott médiu­mok, közösségi hírportálok. Faji, vallási és nemi kisebbségek jogait felkaroló, ám ezeket az embereket sok esetben cinikusan fel- és kihasználó csoportok. Mindezekhez pedig sorra születnek az eszmei, ideológiai alapokat megteremtő tanulmányok. Azzal a határozott céllal, hogy az egyes államok, társadalmak, nemzetek belső kohézióját gyengítsék, védekezési mechanizmusait tönkretegyék.

A lassú, szinte észrevétlen előkészületi szakaszt követően 2015-ben elérkezettnek látták az időt, hogy a folyamatot felgyorsítsák. Ennek érdekében Európára szabadítottak egy minden valódi előzmény nélküli, illegális migrációs áradatot. Ami a nyugati országokban már meglévő bevándorlótömböknek adott további erősítést, utánpótlást. A radikális iszlám térnyerése ennek a folyamatnak előre eltervezett lépése volt. A keresztény, konzervatív, nemzetben gondolkodó politikusok kiszorítására, szavazóik elbizonytalanítására, végső soron pedig megfélemlítésére törekedtek. Ennek az aktív szakasznak a második ütemét éljük napjainkban. A faji, vallási, etnikai ellentétek további elmélyítésére elég indok volt egy afroamerikai férfi halála egy brutális és szakszerűtlen rendőri intézkedés során. Amerikában és Nyugat-Európában ultraradikális, szélsőbaloldali, militáns csoportok vették át az uralmat a nagyvárosok utcái fölött. Az Antifa olyan jól szervezett, agresszív gárda, amelyet szisztematikusan képeztek ki, finanszíroznak és célirányosan vetnek be. Tudatosan gyújtogatnak, támadják most már az egyes országok történelmét, egykori vezetőit. Árulkodó, hogy fő célpontjaik a fegyveres és rendvédelmi testületek és azok tagjai. A küzdelem még nem dőlt el, de egyre véresebb, egyre elkeseredettebb a harc. Most még csak szobrokat döntenek le, könyveket tesznek tiltólistára. Egyes liberális, amerikai polgármesterek szerint nincs is szükség rendőrségre vagy csak minimális költségvetésűre, minimális hatáskörrel. A nyomás felfoghatatlan. J. K. Rowling írónőt ízekre szedik, mert azt merte leírni, hogy csak a nők menstruálnak. Már az óvodás gyermekek nemi identitását támadják erőszakos LMBTQ-szervezetek. A Lego nem forgalmaz többé rendőrfigurákat.

Az alapvető kérdés az, hogy kik és milyen valós célok érdekében züllesztik szét az Egyesült Államokat és Nyugat-Európát. A titkosszolgálatoknak mielőbb meg kell találniuk a feleletet, mindannyiunk jövője érdekében.

A szerző az Alapjogokért Központ biztonságpolitikai tanácsadója