Egy titkosszolgálat akkor működik jól, akkor hasznos igazán a tevékenysége az ország számára, ha a napi rutinfeladatainak elvégzésén túl képes a történések mélyére nézni, a rejtett összefüggéseket feltárni. A két dolog természetesen összefügg. Mert a munkája során rengeteg olyan adat, információ birtokába jut, amelyek önmagukban nem tűnnek fontosnak. De ha a szolgálat állományában dolgozók fejében az agysejtek minősége megfelelő, és még szerencséjük is van, akkor képesek a látszólag egymástól független információmorzsákban meglátni a rendszert. Amennyiben az események láncolata mögött meghúzódó, nemzetbiztonsági fenyegetést jelentő művelet nyomaira bukkannak, akkor elkezdődhet a célirányos adatgyűjtés. Ha a hírszerzés és az elhárítás között jó az együttműködés, kölcsönös az egymás iránti bizalom, akkor a feltételezett fenyegetést jelentő adatok kutatása megindulhat külföldön is. A nyílt és műveleti forrásokból szerzett információtömeg elemzése, értékelése már segít egyre pontosabban felmérni az ellenérdekelt ország vagy szervezet céljait, eszközeit, módszereit.
Elöljáróban le kell szögezni, hogy a most felszínre került destabilizációs műveletet nagy valószínűséggel nem az Egyesült Államok és a NATO nagyhatalmi kihívói indították el. Ám abban biztos vagyok, hogy több fővárosban egyaránt elégedetten dőlnek hátra foteljükben politikusok és titkosszolgálati vezetők. Páholyból figyelik, hogy miként rendül meg a világ leghatalmasabb katonai erejével bíró Egyesült Államok, és ebből fakadóan hogyan gyengül tovább Európa is. Mindez egyetlen dollár befektetése és kockázatos titkosszolgálati műveletek nélkül hull az ölükbe.
Ha az elmúlt évek amerikai és nyugat-európai belpolitikai eseményeit nézzük, és ezek ismeretében vizsgáljuk az utóbbi hetek történéseit, akkor egyre jobban láthatóvá válnak egy jól felépített művelet erői és eszközei. A hidegháború lezáródását követően komoly történészek már a történelem végét vizionálták. Ami akár igaz is lehetett volna, ha a „szép, új világ” a tervek szerint jött volna létre. Ideáljuk a multikulturalizmust elfogadó, a nemzetállamokat felszámoló hiperliberális fogyasztói társadalom, amelynek polgárai a jólét fejében lemondanak történelmükről, nemi identitásukról és nem utolsósorban a politikai életbe való beleszólásról. Az ezt megvalósítani szándékozó gépezet alkatrészenként, fogaskerekenként épült fel az elmúlt harminc év során.