Klaus Johannis, Románia szász származású elnöke május 21-én „majdnem” átvette a neki megítélt Nagy Károly-díjat Aachenben, ebben csak a koronavírus-járvány akadályozta meg. A Nagy Károly-díjat 1950 óta adják olyan kiemelkedő személyiségeknek, akik tevékenységükkel kimagasló módon hozzájárulnak az európai egységhez, illetve az európai értékek érvényesítéséhez.
Klaus Johannis néhány héttel ezelőtt becsmérlő, lekezelő, cinikus megjegyzéseket tett a magyar nemzeti kisebbségre, áttételesen az egész magyarságra. Tette ezt úgy, hogy a szász kisebbséghez tartozik Romániában. És tette úgy, hogy a magyar nemzet éppen készült a trianoni békediktátum századik évfordulójával kapcsolatos emlékezésre, tehát éppen egy olyan időszakban sértett meg minket, amikor egy román, de német származású köztársasági elnöktől elvárható lett volna a legnagyobb tapintat. Hacsak nem az a célja, hogy a német politikai elit mai szokásához hasonlóan – amelyhez ma egyaránt odatartoznak a balliberálisok mellett a néppártiak, a valahai „konzervatívok” is – ujjgyakorlatszerűen belerúgjon a magyar kisebbségbe és Magyarországba, hiszen ezzel manapság jó pontokat lehet szerezni az európai és globális elitnél.
Igaz, néhány nappal ezelőtt viszont tett egy gesztust felénk: a június 4-ét román ünnepnappá nyilvánító törvényt nem írta alá, hanem alkotmányossági óvást emelt ellene. Ebben szerepet játszhatott Szijjártó Péter bukaresti látogatása és ottani karakán kiállása a magyar érdekek mellett. Ez helyes lépés volt az elnök részéről, de ez még nem feledteti el a korábbi, a magyarokra tett gúnyos, becsmérlő kijelentéseit. Szóval hősünk ősszel megkaphatja a díjat, nyilatkozta az azt odaítélő alapítvány elnöke, bizonyos Jürgen Linden, Aachen városának volt szociáldemokrata polgármestere. Azt mondta, nem lát okot a díj visszavonására.
Akkor tehát: ezek az „európai értékek”?
Vagy másképpen és még élesebben: a magyar nemzeti kisebbségen, egyáltalán Magyarországon való gúnyolódás ezek szerint még belefér? Vagy esetleg még dicséretes is? Jürgen Linden azt mondta: van az úgy, hogy a politikusok időnként túloznak. De ez szánalmas érvelés: Johannis nem „túlzott”, hanem feketén-fehéren magyarellenes szöveget mondott el. Ebben nem volt semmilyen túlzás, valóságos érzéseit fejezte ki a magyarokkal szemben. Jól néznénk ki, ha ilyen alapon menthetnénk fel politikusokat elfogadhatatlan megszólalásaik felelőssége alól! Például Kim Dzsong Un, amikor fenyegeti Amerikát és a fejlett világot, egyszerűen csak túloz, felejtsük el, amit mond?