Az idézettségfétis hátulütői

Minden véleményt meg kell hallgatni, meg kell fontolni. És aztán keresni kell az igazságot.

dr. Kovács Adorján
2020. 07. 22. 14:00
Ungvry Krisztin
Budapest, 2015. június 4. Ungváry Krisztián történész beszél a Trianon 2015-ben: trauma vagy neurózis? címmel, az Ökopolisz Alapítvány Ökopódium beszélgetéssorozatán Budapesten, a La Vida rendezvényházban 2015. június 4-én. MTI Fotó: Kallos Bea Fotó: Kallos Bea
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A magyar szabadkőműves-páholyok 1918–1920-as szerepéről szóló vita kapcsán azt vettem észre, hogy amit Ungváry Krisztián és Karsai László állít a tudományról és a tudományos világ szokásairól, az sajnos nem egészen igaz, illetve nagyon egyoldalú. Ungváry túl optimista, amikor azt írja: „A történelmi tények és a logikus érvelés rendkívül szigorú határokat szabnak a különféle narratíváknak és interpretációknak.” Bárcsak így lenne!

Szakács Árpád tulajdonképpen már jól válaszolt: a tudománymetriai adatok és a tudományos hivatkozások értékeléséhez sok mindenben igazat mondott. Például ezt: „A mai tudományos életnek nevezett hálózatrendszerben az idézettség a lényeg. Ha nem idéznek, senki vagy. A tényeket, az igazságot, egy dokumentum értékét nem annak valódisága dönti el, hanem hogy aki azt nyilvánosságra hozza, annak van-e elég idézettsége. Semmi más nem számít.” Ez a liberális ideológia következménye: csak az számít, amit meg lehet számolni. Mint a száj-és arcsebészet professzora, aki több mint 150 „peer reviewed” nemzetközi közleményt publikált, méghozzá a tíz legjobb orvosi szaklap között szereplő Journal of Clinical Oncologyban, tudom, hogy ez a számozásfétis nevetséges. A lapokban közölt közlemények egymás közötti idézettségét adják össze néhány statisztikai trükkel finomítva. Ha valaki, mint én, a regionális kemoterápiával foglalkozott, akkor nincsen sok idézettsége, mert ez a kezelési módszer még mindig kísérleti, és ezért nem gyakran használt. Ha ellenben a koronavírust kutatnám, akkor magas lenne az idézettségem, pláne mostanság. Ennek ellenére elég jó a szakmai rangsorolásom a ResearchGate vállalati hálózatnál, mert ott is számolgatnak, és azt mondják nekem, hogy a pontszámom (score) jobb, mint sok más kutatóé. Na és? Ez mit mond? Például lehet, hogy valaki nálam is sokkal jobb, ám nem tagja ennek a hálózatnak. Őt akkor hol és mennyiszer hivatkozzák? Aki egyedül ezekben a rangsorokban bízik, már elhagyta a minőség útját. Egy magyar tudós, akit nem idéznek, „pláne külföldön” (ahogyan Karsai fogalmaz, és itt a Nyugatra gondol, mintha a Nyugat még mindig mérce lenne, de nem az, már rég nem), mégis lehet jó szakmailag, mert „teljesen mindegy, hogy egy állítást hányan visszhangoznak, mennyi közpénzt költenek rá, ettől nem lesz valósabb. Egyetlen dolog számít: a tényekkel való bizonyíthatóság” (Ungváry).

Albert Einstein ma nem tudná megjelentetni a híres közleményét a relativitás teóriáról, mert akkor épp nem tartozott az egyetemi elithez és valamilyen svájci hivatalban dolgozott. Ma nem is olvasná el a bizottság a beküldött kéziratát, mert nem egy egyetemről érkezett meg. És pont a Karsai által dicsért „két független szakértő […] írásos véleménye” lehet az, ami megakadályozza egy fontos közlemény publikálását, mert a szakértők egy bizonyos tudományos mainstreamet támogatnak, és ezért visszautasítják az attól eltérő, beküldött írást.

Minden véleményt meg kell hallgatni, meg kell fontolni. És aztán keresni kell az igazságot. Ezt javasolnám ebben az esetben is.

A szerző száj- és arcsebész professzor

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.