Karácsonynak távoznia kell a közéletből

„Karigeri” nyolc hónapos ténykedése elég annak megállapítására: nem képes megfelelni a feladatának.

Budapest, 2019. november 6. Karácsony Gergely fõpolgármester nyilatkozik a sajtónak a Karmelita kolostor elõtt 2019. november 6-án, miután a miniszterelnök meghívására részt vett a kormány ülésén. MTI/Balogh Zoltán Fotó: Balogh Zoltán

Első olvasásra talán kissé merésznek tűnik a címbeli következtetésem. De ha egy kicsit jobban belegondolunk, már nem is tűnik annyira elképesztőnek ez az állítás. Ugyanis itt egyetlen kérdés merül fel: vajon van-e olyan helyzet, amikor egy helyi vagy országos vezetőről működésének már az első hónapjaiban kiderül, hogy alkalmatlan a funkciója ellátására? Az elmúlt évtizedekből két ilyen esetet ismerek.

Az első nem más, mint Őszödi Gyurcsány Ferenc, aki a 2006-os megválasztása után az őszödi beszédében elárulta, hogy két év alatt nem kormányzott, csak trükkök százait alkalmazta. Átverte, manipulálta a választókat, azt ígérte a választások előtt, aminek az ellenkezőjét valósította meg. Gyurcsányról 2006. szep­tember 17-én egyértelműen kiderült, hogy egyszerre alkalmatlan és méltatlan feladata, tehát az ország vezetésének ellátására.

És most itt a második eset – Karácsony Gergely. „Karigerinek” ugyan csak elszórt őszödi mondatai vannak, de nyolc hónapos ténykedése elég annak megállapítására: nem képes megfelelni a feladatának.

Vegyük sorra! A koronavírus-járvány időszakában a Pesti úti idősotthonban áldatlan állapotok alakultak ki, a legsúlyosabb időszakban hiányoztak az orvosok és az ápolók, s ez egyértelműen nagy szerepet játszott abban, hogy több mint ötvenen meghaltak az idősek közül, és jóval többen megfertőződtek. Az összes vírussal kapcsolatos haláleset több mint tíz százaléka a Pesti úti idősotthon lakói közül került ki! Akkora volt a baj, hogy az illetékes kormányhivatalnak kellett átvennie a válságos helyzet kezelését és megmenteni az idős, gondozott embereket. A főpolgármesteri hivatal pedig az intézet fenntartója, tehát Karácsony felelőssége egyértelmű, ez elől nem bújhat el – bár próbálja. Ez a borzasztó felelőtlenség, amit a főpolgármester művelt, már önmagában bizonyította: alkalmatlan a feladatára s tevékenysége súlyos veszélyeket rejt magában. Másképpen, egyértelműen fogalmazva, tevékenysége a szó szoros és elvont értelmében is életveszélyes a főváros lakosaira nézve.

De itt még nincs vége. Április elején, a járvány tombolásának kellős közepén úgy döntött, hogy itt az idő a tömegközlekedési eszközök járatainak ritkítására, aminek hatására tumultus alakult ki a buszokon, villamosokon, a másfél méteres távolságot képtelenség volt betartani – vagyis döntése a megfertőzés veszélyét növelte, emberek egészsége került veszélybe. Megint csak azt kell megállapítanunk, hogy ez a ténykedése is életveszélyes volt a fővárosi lakosok számára.

És még ez sem minden. Az elmúlt hetekben szakemberek világossá tették, hogy a Lánchidat sürgősen fel kell újítani, mert immáron veszélyessé vált az állapota. A kormány hatmilliárdot ad a felújításra – hiába, a főpolgármester nem tesz semmit, csak beszél összevissza. Most már tízmilliárdot kérne a beruházásra, s közben az önkormányzatok kivéreztetéséről beszél – ami szintén badarság, mert a kormány az eddigiekhez képest is jóval nagyobb összeggel támogatja meg az önkormányzatokat. Közben kiderült, hogy a „szegény” főváros egymilliárdot szán a Főpolgármesteri Hivatal felújítására, illetve utolsó, még a közgyűlés nélkül meghozott döntései során éppen tízmilliárdot osztott szét a számára kedves – tehát balliberális, szoci, kozmopolita, globalista – szereplők és szervezeteik között. A fővárosnak mintegy száznyolcvanmilliárdja van, ahogyan azt hallottuk a miniszterelnöktől – de ebből sem sikerül a Lánchíd általa tízmilliárdos felújítását elkezdeni, amiből a kormány hatmilliárdot eleve fedez.

Ismét, immáron a harmadik esetben találkozunk azzal a ténnyel, hogy Karácsony Gergely impotens nem cselekvése a főváros élén a szó szoros értelmében életveszélyes a fővárosi lakosok számára. Valóban meg kell várnunk, hogy végül leszakadjon egy betondarab a Lánchíd oldalából és rázuhanjon például egy személygépkocsira? És ez így már valóban több a soknál. A kerékpársávok ostoba és átgondolatlan bővítéséről már nem is érdemes szólni, az ezzel járó szeptemberi tumultusok a belkerületi utakon – Nagykörút, Üllői út, stb. – erőteljesen meg fogják növelni a balesetek kockázatát. Ez is növeli a baleset- és életveszélyes helyzeteket. Kérdezem önöktől: ha a saját munkahelyükön ennek a balekságnak csak a tizedét is elkövetnék, nem az utcán találnák magukat napokon belül? A főpolgármester nem pusztán alkalmatlan, hanem ráadásul döntéseivel – pontosabban nem döntéseivel – emberek életével is játszik, ami elképesztő, elfogadhatatlan.

Erre nem válasz az, hogy az emberek októberben úgy döntöttek, hogy nekik Karigeri kell, tehát mit tehetnénk, maradnia kell öt évig a főváros élén, mert ez a budapestiek akarata.

Ez az, ami hamis érvelés. Karácsonyról már most kiderült, hogy alkalmatlan és „tevékenysége” kifejezetten káros és veszélyes a főváros életét illetően. Talán már szűk körben ismét elmondta „kisőszödi” beszédét arról, hogy mi a f…sznak vállalta el a főpolgármesteri pozíciót. Békésen el kellene fogadni a budapestieknek, hogy a szemük láttára tegyék tönkre a fővárost? Nem hiszem. Helyette gondoljuk végig azt a tényt, hogy nemcsak járványok, földrengés, hadmozdulatok, cunami, meteorbecsapódás stb. miatt alakulnak ki rendkívüli, azaz jogi nyelven szólva vis maior helyzetek. Hanem a politikai életben is léteznek vis maior állapotok.

Nem vis maior, hanem normális körülmények között persze az a helyes és követendő, ha egy polgármester vagy főpolgármester öt évre kapott mandátumának időszakát maradéktalanul kitölti. Ha azonban rendkívüli helyzet jön létre, amelyben világos és egyértelmű tények mutatják azt, hogy egy főpolgármester nem képes a rábízott feladatát elvégezni, sőt tevékenysége közvetlen és egyértelmű veszélyt jelent az őt megválasztottakra nézve, akkor az lenne a felelőtlenség, ha a választópolgárság, a közélet, a politika nem tenne meg semmit elmozdítása érdekében.

Az előre hozott választások intézménye – sokszor írtam erről 2006 után – a demokráciák természetes korrekciós mechanizmusa, ami a radikálisan megváltozott népakaratot juttatja érvényre. Az lenne a legkevésbé demokratikus, ha egy gyökeresen megváltozott állapotra és hangulatra a demokráciának nem lenne válasza. Ez igaz országos és önkormányzati szinten is. A fővárosiak többsége már megbánta, hogy Karácsonyt választotta.

A szerző politológus, az Alapjogokért Központ kutatási tanácsadója