Török és kurd erőszak Bécs utcáin

Az osztrák főváros az elmúlt harminc évben nagy sebességgel távolodott egykori önmagától.

Bécs, 2020. június 28. Kurdok tüntetnek a török nacionalista és iszlám csoportok agresszív fellépése ellen Bécsben, az egyikük Abdullah Öcalan bebörtönzött kurd vezető képét fogja 2020. június 27-én. MTI/AP/Ronald Zak Fotó: Ronald Zak

Először is szögezzük le: nem „tegnap”, hanem több évtizede érkeztek, illetve folyamatosan érkeznek a törökországi vendégmunkások Ausztriába. Törökök, kurdok egyaránt. Emellett a Közel-Kelet más országaiból is szép számmal érkeztek migránsok az országba. A radikális iszlám megjelenésével, sok országban terrorszervezetnek minősített csoportok megerősödésével nem most találkoznak először az osztrák biztonsági szervek. A Kurd Munkapárt (PKK) és a török Szürke Farkasok jelenléte már önmagában is nemzetbiztonsági kockázatot jelenthet, főleg, ha a két szervezet Bécs utcáin vívja az ütközeteit.

Ezek az utcai összecsapások a vallási, nemzeti ellentéteken felül politikai színezetet is kaptak. Ugyanis a kurd PKK női fegyveres alakulatának (YPJ) tagjai mellett az Egyesült Államokban és a Nyugat-Európában tartott erőszakos tüntetéseken megjelenő Antifa szervezet itt is feltűnt. Sőt az első utcai összecsapásokat követően újabb tüntetést is szerveztek, immár a szigorú osztrák bevándorláspolitika, a rendőri erőszak és a Szürke Farkasok ellen. Az osztrák kormány azonban a kurd és hazai baloldali radikális szervezetekkel szemben nem lépett fel olyan határozottan, mint a török szélsőségesekkel szemben. Kurz kancellár megbeszélést folytatott Bécs zöld-baloldali vezetőivel, miként tudnának hozzájárulni az ilyen események megakadályozásához. Míg a török tüntetők esetében kemény diplomáciai lépéseket tettek, addig a kurd és baloldali tüntetők esetén jóval megengedőbbek. Érthetőbbé válik a kép, ha tudjuk, hogy Bécs zöldpárti alpolgármestere is részt vett a tüntetéseken, a kurd–Antifa-oldalon. De a jelenség nem egyedi. Hans-Georg Maasen, a német elhárítás volt vezetője a napokban adott egy hosszabb interjút. Ebben elmondta, hogy a németországi zavargások mögött is az Antifa aktivizálódását látja. Hozzátette, hogy a radikális baloldali szervezettel szolidáris a német szociáldemokrata párt.

A kettős mérce alkalmazása önmagában is súlyos nemzetbiztonsági kockázatot hordoz. Nem lehet úgy hatékony megelőző, elhárító munkát folytatni, ha nem minden kockázati elemet kezelünk egyforma súllyal. Az elmúlt évek terrortámadásai egyértelművé tették, hogy az iszlám radikalizmussal, az iszlamista terrorszervezetekkel szemben a leghatározottabban fel kell lépni. Az európai szolgálatok munkájának is köszönhető, hogy az elmúlt két évben összehangolt terrortámadást nem tudtak végrehajtani Európában.

De ahogy a szélsőjobboldali, úgy a szélsőbaloldali radikalizmus terjedése felett sem szabad szemet hunyni. Láttuk Franciaországban, hogy a sárga mellényesek békés tüntetéseit miként változtatta utcai háborúvá az Antifa. Napjainkban az Egyesült Államokban a Black Lives Matter mozgalom is most kerül szélsőbaloldali radikálisok irányítása alá. Ausztria és Németország utcáira is kivitték az erőszakot. Ezek már nem egyedi, elszigetelt esetek. Ha a politikusok nem egyformán kezelik a radikális szervezetek okozta fenyegetést, akkor a szolgálatok hiába hárítják el egyik vagy másik fenyegetést, ha a harmadik zavartalanul működhet. Így óhatatlanul instabillá válhat az államok belső biztonsága, aminek kockázata beláthatatlan.

Az illegális migráció, az iszlám terrorizmus fenyegetése kapcsán sokszor mondjuk, hogy hazánk déli határától már csak néhány száz kilométerre van a veszély. A bécsi zavargások megmutatták, hogy sokkal közelebb van. Ezért is kell az őrzőknek éberen vigyázniuk Magyarország biztonságára, tekintet nélkül arra, hogy honnan jön veszély.

A szerző az Alapjogokért Központ biztonságpolitikai tanácsadója