„Free” és nem „free”

A külföld előtti lejáratás semmivel sem különb attól, mint az átkosban volt a jelentésírás valakiről.

Akiket minősít ez a pólófelirat, azok az újonnan megválasztott kuratórium tagjai, élükön Vidnyánszky Attilával. Ők milyen módon védekezhetnek? Jelenjenek meg külhoni vendégjátékokon mondjuk: #freenewBoard of Trustees pólókban a berlini, a cannes-i, avagy egy lappföldi fogadáson, ceremónián?

Természetesen ez elképzelhetetlen.

Az az egyetemi ifjúság, amelyik telefirkálja a tenyerét a szabadságvágy önmaguk számára is definiálatlan fogalmával, tájékozódtak-e arról szüleiktől, nagyszüleiktől, hogy e mögött a szó mögött mi rejtőzik? Az ’56-os forradalom szabadságvágyának fogalmát van-e kíváncsiságuk megismerni és összevetni a Vas utcai épületfoglalás és elbarikádozás zavaros szabadság­ideájával? Ezt megelőzően látták-e, ismerik-e az 50-es évek magyar gulágjának, Recsknek a történetét? Az arról készült dokumentumfilmben, a még élő és a recski tábort elszenvedett túlélők mesélnek arról, volt-e módjuk tüntetgetni ,,#freeRecsk” pólóban az 50-es évek elején. Talán ezek ismeretében az oly öntudatos SZFE diákjai el tudják képzelni, hogy mit takar valójában a szabadságvágyuk a demokratikus és szabad Magyarországon.

Kicsit elkanyarodtam írásom nyitógondolatától, így visszatérek ahhoz. Meggyőződésem szerint nem elegáns magyar művészeknek külföldön demonstrálni a közösségük ellen. Saját fészkünkbe nem piszkítunk. Az ENSZ-csapatok nem fognak bevonulni csak azért, mert változott az SZFE kuratóriumi összetétele. Azt is elképzelhetetlennek tartom, hogy bármely európai vagy akár tengerentúli ország a saját művészvilágának megosztottsága miatt más országokban vagy földrészeken keressen jogorvoslatot, mert egyik művészeti intézményébe új kuratórium választatott.

Az is kívánatos lenne, ha a természetes és feltétlenül szükséges anglicizmusokon túl itthon magyarul kommunikálnának művészeink mind szóban, mind írásban. A választékos magyar nyelv számos lehetőséget biztosít az önkifejezésre. Én ezt támogatom és nem supportolom, ahogy a barikádon levők jelezték levelükben támogatáskérésüket a külvilág felé.

Összegezve kérem, hogy szabadságvágyuk ne mások szabadságának korlátozását és meggyőződésük kizárólagosságát jelentse.

Az a mentalitásuk és eddigi gyakorlatuk meggyőződésem szerint itthon nem tartható tovább, amely szerint a pozíciókban csak a mi kutyánk kölykei maradhatnak benn, a többiek és a Vidnyánszky kinn!

Efelett eljárt az idő!

A szerző színművész