Tudják, hogy melyik az ember egyik legsérülékenyebb testrésze? A térde. A térdet nem lehet erősíteni, rágyúrni, és nehéz védeni is. Tisztában vannak ezzel a sportolók is, különösen a küzdősportok művelői. Ha az ellenfél térdét sikerül támadni, akkor a küzdelem vége már csak idő kérdése. A földre került harcos vagy feladja, vagy rövid időn belül legyőzik.
Hogy miért jutott ez eszembe? Az elmúlt hónapok során kirajzolódni látszik egy tendencia, amely már a társadalom alapjait, stabilitását fenyegeti. Ez pedig a rendőrség elleni szisztematikus támadások látványos megjelenése. Az államok belső biztonságának egyik szavatolói a rendőri szervek. Ha a rendőrséget támadás éri, akkor rövid időn belül felbomlik a közrend, a közbiztonság, és onnan kezdve már csak idő kérdése, hogy mikor adja fel a küzdelmet az államigazgatás, sőt akár az egész politikai rendszer. A rendőrség meghatározó szerepet játszik az állam stabilitásának megőrzésében, akár a térdünk az emberi test állóképességének fenntartásában.
Nyugat-Európában már évek óta tapasztalt jelenség – még ha a média igyekszik is elhallgatni, de legalább is bagatellizálni – a rendőrök elleni támadás. Franciaország nagyvárosaiban kezdődött: hamis telefonos bejelentésekkel olyan utcákba csalják a kivonuló rendőröket, ahol az ellenség már felkészülten várja őket.
Molotov-koktélokkal, petárdákkal, parittyákkal, csúzlikkal és néha már éles lőfegyverekkel támadják meg a kiérkező rendőri egységeket. Az ilyen akciók után rendőrök sebesülnek meg, autók égnek ki, és nem utolsósorban a tekintélyük is folyamatosan erodálódik. Önmaguk előtt, a békés adófizetők előtt, és persze a támadás kitervelői és végrehajtói előtt. Ahogy a XXI. században megtanultuk a hibrid háború jelentését az államok, terrorszervezetek küzdelmében, úgy lassan meg kell tanulnunk egy újabb fogalmat is: hibrid polgárháború. Igen, azt hiszem, hogy az Egyesült Államok és Nyugat-Európa legtöbb országa a hibrid polgárháború előszobájában áll. Az is jól látszik, hogy a rendőrök elleni tudatos fizikai és politikai támadások számos egyezést mutatnak az Atlanti-óceán mindkét partján. Mert a belső biztonság meggyengítésén keresztül vezet az út a szövetségi és nemzetállamok meggyengítéséhez, végső soron pedig a ma ismert világrend felszámolásának fontos állomásához.