Molotov-koktélok, petárdák, parittyák

Tudják, hogy melyik az ember egyik legsérülékenyebb testrésze? A térde. A térdet nem lehet erősíteni.

Tudják, hogy melyik az ember egyik legsérülékenyebb testrésze? A térde. A térdet nem lehet erősíteni, rágyúrni, és nehéz védeni is. Tisztában vannak ezzel a sportolók is, különösen a küzdősportok művelői. Ha az ellenfél térdét sikerül támadni, akkor a küzdelem vége már csak idő kérdése. A földre került harcos vagy feladja, vagy rövid időn belül legyőzik.

Hogy miért jutott ez eszembe? Az elmúlt hónapok során kirajzolódni látszik egy tendencia, amely már a társadalom alapjait, stabilitását fenyegeti. Ez pedig a rendőrség elleni szisztematikus támadások látványos megjelenése. Az államok belső biztonságának egyik szavatolói a rendőri szervek. Ha a rendőrséget támadás éri, akkor rövid időn belül felbomlik a közrend, a közbiztonság, és onnan kezdve már csak idő kérdése, hogy mikor adja fel a küzdelmet az államigazgatás, sőt akár az egész politikai rendszer. A rendőrség meghatározó szerepet játszik az állam stabilitásának megőrzésében, akár a térdünk az emberi test állóképességének fenntartásában.

Nyugat-Európában már évek óta tapasztalt jelenség – még ha a média igyekszik is elhallgatni, de legalább is bagatellizálni – a rendőrök elleni támadás. Franciaország nagyvárosaiban kezdődött: hamis telefonos bejelentésekkel olyan utcákba csalják a kivonuló rendőröket, ahol az ellenség már felkészülten várja őket.

Molotov-koktélokkal, petárdákkal, parittyákkal, csúzlikkal és néha már éles lőfegyverekkel támadják meg a kiérkező rendőri egységeket. Az ilyen akciók után rendőrök sebesülnek meg, autók égnek ki, és nem utolsósorban a tekintélyük is folyamatosan erodálódik. Önmaguk előtt, a békés adófizetők előtt, és persze a támadás kitervelői és végrehajtói előtt. Ahogy a XXI. században megtanultuk a hibrid háború jelentését az államok, terrorszervezetek küzdelmében, úgy lassan meg kell tanulnunk egy újabb fogalmat is: hibrid polgárháború. Igen, azt hiszem, hogy az Egyesült Államok és Nyugat-Európa legtöbb országa a hibrid polgárháború előszobájában áll. Az is jól látszik, hogy a rendőrök elleni tudatos fizikai és politikai támadások számos egyezést mutatnak az Atlanti-óceán mindkét partján. Mert a belső biztonság meggyengítésén keresztül vezet az út a szövetségi és nemzetállamok meggyengítéséhez, végső soron pedig a ma ismert világrend felszámolásának fontos állomásához.

Az Egyesült Államokban elég volt egy afroamerikai férfi letartóztatása során néhány rendőr brutális fellépése. A bűnözői hátterű férfi tragikus halála után a nagyvárosok pillanatok alatt lángba borultak. Szélsőbaloldali szervezetek, radikális, militáns csoportok (Fekete Párducok) és úgynevezett jogvédő szervezetek együttesen tömörültek a Black Lives Matter mozgalom zászlaja alá, amihez azonnal, kart karba öltve csatlakozott a liberális média és a demokrata párti politikai elit. Ez a konglomerátum/gyülekezet a fő ellenséget a rendőrségben találta meg. Több nagyváros demokrata polgármestere dollártízmilliókkal csökkentette a rendőrség költségvetését. Egyúttal megkezdték a kollektív bűnösnek kikiáltott, rasszistának megbélyegzett, és legenyhébb fordulattal élve jobboldalinak minősített rendőri szervezetek leépítését, sőt extrém esetben a felszámolását is. A végeredmény? Egy hibrid polgárháborús helyzet kialakulása. A nagyvárosokban az erőszakos bűncselekmények számának gyors növekedése, a közbiztonság megszűnése. A média által demokratikusnak beállított alternatív kerület-államok jöttek létre, ahol már az ott lakók élete is veszélyben forog. Persze a történtek egyik olvasataként meg lehet nevezni a közelgő elnökválasztást is. Hiszen látható, hogy a republikánus, konzervatív Trump elnök leváltásában, sőt lassan már levadászásában minden eszközt felhasználnak. Ez is épp elég riasztó. De félő, hogy már ennél többről van szó. Ennek az egyre gyakrabban véres harcnak a kimenetelétől az Egyesült Államok jövője függ.

Ez történik az Európai Unióban is. Franciaországban, Belgiumban, Svédországban, Németországban és Hollandiában azt látjuk, hogy elég egy apró, gyakran csak mondvacsinált indok, hogy a nagyvárosok egyes körzetei lángba boruljanak. Mark Rutte holland miniszterelnök a minap még a magyar demokrácia helyzete miatt aggódott, majd az országában zajló, véres zavargásokat azzal intézte el, hogy a „karanténunalom” váltotta ki. Igaz, hogy döntő részben migrációs hátterű fiatalok kergetik a rendet fenntartani, visszaállítani próbáló holland rendőröket. Igaz, hogy a közösségi média tele van az Allah akbart kiáltozókról készült rémisztő felvételekkel. De ezek a felvételek szinte minden nyugat-európai nagyvárosban készülhettek volna az elmúlt hetekben. A belga rendőrszakszervezet már utcára vonult, hogy munkájukhoz politikai támogatást követeljenek. Mindeközben egyre gyakrabban illetik rasszista, fasiszta, homofób jelzőkkel a rend őreit, ugyancsak kollektív bűnösnek kikiáltva őket.

A nyugat-európai szélsőbaloldal, az egyre erősödő iszlamista, faji alapon szerveződő erőkkel együtt egyaránt abban érdekelt, hogy a meglévő nemzetállamokat meggyengítse, leépítse és legvégül fölszámolja. Helyébe egy bizonytalan értékalapon álló Európai Egyesült Államokat vizionál. Ennek a homályos, kétes célnak az érdekében támadják saját rendőreiket vagy dobják oda őket áldozatul.

Ez a hibrid polgárháború előszele. A múlt század elején Oswald Spengler még azt mondta, hogy „az utolsó órában mindig egy maroknyi katona mentette meg a civilizációt”. Sajnos úgy tűnik, hogy a XXI. század furcsa háborúiban elsőként épp a közösség rendjéért és biztonságáért felelős szervezeteket akarják lejáratni, elbizonytalanítani és végül az útból eltakarítani. Az ehhez asszisztáló szélsőbaloldali politikusok csak azzal nem számolnak, hogy a köz- és önveszélyes manővereik végén vajon mi történik. Mert ha ez így halad, akkor ennek az útnak a végén már nem lesz egy maroknyi rendőr vagy katona sem, amely megvédené akár őket, akár az emberi civilizációt.

A szerző az Alapjogokért Központ biztonságpolitikai tanácsadója