Molotov-koktélok, petárdák, parittyák

Tudják, hogy melyik az ember egyik legsérülékenyebb testrésze? A térde. A térdet nem lehet erősíteni.

Az Egyesült Államokban elég volt egy afroamerikai férfi letartóztatása során néhány rendőr brutális fellépése. A bűnözői hátterű férfi tragikus halála után a nagyvárosok pillanatok alatt lángba borultak. Szélsőbaloldali szervezetek, radikális, militáns csoportok (Fekete Párducok) és úgynevezett jogvédő szervezetek együttesen tömörültek a Black Lives Matter mozgalom zászlaja alá, amihez azonnal, kart karba öltve csatlakozott a liberális média és a demokrata párti politikai elit. Ez a konglomerátum/gyülekezet a fő ellenséget a rendőrségben találta meg. Több nagyváros demokrata polgármestere dollártízmilliókkal csökkentette a rendőrség költségvetését. Egyúttal megkezdték a kollektív bűnösnek kikiáltott, rasszistának megbélyegzett, és legenyhébb fordulattal élve jobboldalinak minősített rendőri szervezetek leépítését, sőt extrém esetben a felszámolását is. A végeredmény? Egy hibrid polgárháborús helyzet kialakulása. A nagyvárosokban az erőszakos bűncselekmények számának gyors növekedése, a közbiztonság megszűnése. A média által demokratikusnak beállított alternatív kerület-államok jöttek létre, ahol már az ott lakók élete is veszélyben forog. Persze a történtek egyik olvasataként meg lehet nevezni a közelgő elnökválasztást is. Hiszen látható, hogy a republikánus, konzervatív Trump elnök leváltásában, sőt lassan már levadászásában minden eszközt felhasználnak. Ez is épp elég riasztó. De félő, hogy már ennél többről van szó. Ennek az egyre gyakrabban véres harcnak a kimenetelétől az Egyesült Államok jövője függ.

Ez történik az Európai Unióban is. Franciaországban, Belgiumban, Svédországban, Németországban és Hollandiában azt látjuk, hogy elég egy apró, gyakran csak mondvacsinált indok, hogy a nagyvárosok egyes körzetei lángba boruljanak. Mark Rutte holland miniszterelnök a minap még a magyar demokrácia helyzete miatt aggódott, majd az országában zajló, véres zavargásokat azzal intézte el, hogy a „karanténunalom” váltotta ki. Igaz, hogy döntő részben migrációs hátterű fiatalok kergetik a rendet fenntartani, visszaállítani próbáló holland rendőröket. Igaz, hogy a közösségi média tele van az Allah akbart kiáltozókról készült rémisztő felvételekkel. De ezek a felvételek szinte minden nyugat-európai nagyvárosban készülhettek volna az elmúlt hetekben. A belga rendőrszakszervezet már utcára vonult, hogy munkájukhoz politikai támogatást követeljenek. Mindeközben egyre gyakrabban illetik rasszista, fasiszta, homofób jelzőkkel a rend őreit, ugyancsak kollektív bűnösnek kikiáltva őket.

A nyugat-európai szélsőbaloldal, az egyre erősödő iszlamista, faji alapon szerveződő erőkkel együtt egyaránt abban érdekelt, hogy a meglévő nemzetállamokat meggyengítse, leépítse és legvégül fölszámolja. Helyébe egy bizonytalan értékalapon álló Európai Egyesült Államokat vizionál. Ennek a homályos, kétes célnak az érdekében támadják saját rendőreiket vagy dobják oda őket áldozatul.

Ez a hibrid polgárháború előszele. A múlt század elején Oswald Spengler még azt mondta, hogy „az utolsó órában mindig egy maroknyi katona mentette meg a civilizációt”. Sajnos úgy tűnik, hogy a XXI. század furcsa háborúiban elsőként épp a közösség rendjéért és biztonságáért felelős szervezeteket akarják lejáratni, elbizonytalanítani és végül az útból eltakarítani. Az ehhez asszisztáló szélsőbaloldali politikusok csak azzal nem számolnak, hogy a köz- és önveszélyes manővereik végén vajon mi történik. Mert ha ez így halad, akkor ennek az útnak a végén már nem lesz egy maroknyi rendőr vagy katona sem, amely megvédené akár őket, akár az emberi civilizációt.

A szerző az Alapjogokért Központ biztonságpolitikai tanácsadója