Szó se róla, Árpi bácsi tényleg korlátozója volt a hatalomnak. Pontosabban kerékkötője, aki rendre megtagadta az Antall József kormányfő által felterjesztett kinevezések aláírását. Államfőként azzal indított, hogy 1990-ben, az SZDSZ szervezte taxisblokád idején – miközben a miniszterelnök súlyos betegen kórházban feküdt – az országot lebénító fuvarosok mellé állt. (Sőt akciójuk végén általános közkegyelemben részesítette a teljes bagázst.) Egyik legemlékezetesebb cselekedete az volt, hogy Sólyom László alkotmánybíróval összekacsintva elkaszálta a kommunizmus legfőbb gazembereinek számonkéréséről szóló Zétényi–Takács-féle törvényjavaslatot.
Miközben maga is kivette részét a médiaháború eldurvulásából, egy olasz újságnak így harsogott: „Európa, segíts, a konzervatív kormány cenzúráz, elnyomja az ellenzéki hangot, a szólásszabadságot!”
Nem, Göncz Árpád nem az ország Árpi bácsija volt, mind-össze a baloldalé. Mi sem mutatja ezt jobban, mint hogy az 1994-ben hatalomra kerülő Horn-kormány alatt egy csapásra leállt az akadékoskodással. (Egykori ötvenhatosként remek kapcsolatot ápolt a pufajkás Horn Gyulával – mit lehet erre mondani…) Mindent aláírt, amit elébe tettek, még a botrányos Bokros-csomagot is. Az 1998-as választási kampány idején a „pártok fölött álló” Árpi bácsi már egyenesen azt magyarázta, hogy az MSZP–SZDSZ-koalíciónak nincs alternatívája, rájuk húzzuk be az ikszet.
Mandátuma lejárta után, Erdély elcsatolásának „ünnepén” pedig a „hiteles” Árpi bácsi önfeledten koccintott a budapesti Kempinskiben Adrian Nastase akkori román kormányfővel és a pufajkást váltó Medgyessy Péter ügynök-miniszterelnökkel.
Igen, valóban huncut mosolya volt a „nemzet nagypapájának” induló Árpi bácsinak – ámbár amikor leköszönt, már nem mindenki nagypapázta (sőt inkább anyázta). Az idő rendet tesz.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!