A fenti mondat onnan jutott eszembe, hogy Woody Allen magyarul most megjelent Apropó nélkül című önéletrajza (Jaffa Kiadó, 2020) így kezdődik: „Olyan vagyok, mint Holden: nekem sincs kedvem a Copperfield Dávid-os hülyeségekhez, bár az én esetemben talán érdekesebbnek találják majd, ha a szüleimről írok egy kicsit, mint ha rólam olvasnának.” Nos, aki kamaszkorában nem olvasta ronggyá a Zabhegyezőt és később nem rökönyödött meg kissé, hogy egyik alapélményének címe az eredetihez közelítve Rozsban a fogóvá változott, máris bajban lehet. De akár ennél is, néhány oldallal később: „Amikor évekkel később azt mondtam, hogy az anyám Groucho Marxra hasonlít, mindenki azt hitte, viccelek.” Ezzel nem azt állítom, hogy a Marx fivérek munkásságának beható ismerete nélkül Allen könyve kevésbé szórakoztató és tanulságos lenne, legfeljebb a rétegek nem annyira vastagok.
Nyilván lesznek olyanok is, akik nem elsősorban Allen frenetikus szarkazmusa miatt vásárolják meg az Apropó nélkült, hanem némi szenzáció reményében. Nos őket ki kell ábrándítanom. A szerző ugyan őszintének tűnik (az önéletrajzok jelentős része színtiszta önfényezés, így már a „tűnésért” is hálásak lehetünk neki, a totális belső feltárásról meg az a véleményem, hogy ha egy önéletírásban valaki megpróbálná, azonnal elmegyógyintézetbe vagy börtönbe kerülne), de valószínűleg nem köt mindent az orrunkra. Minek is tenné, megégette magát már így is rendesen.
