A fenti mondat onnan jutott eszembe, hogy Woody Allen magyarul most megjelent Apropó nélkül című önéletrajza (Jaffa Kiadó, 2020) így kezdődik: „Olyan vagyok, mint Holden: nekem sincs kedvem a Copperfield Dávid-os hülyeségekhez, bár az én esetemben talán érdekesebbnek találják majd, ha a szüleimről írok egy kicsit, mint ha rólam olvasnának.” Nos, aki kamaszkorában nem olvasta ronggyá a Zabhegyezőt és később nem rökönyödött meg kissé, hogy egyik alapélményének címe az eredetihez közelítve Rozsban a fogóvá változott, máris bajban lehet. De akár ennél is, néhány oldallal később: „Amikor évekkel később azt mondtam, hogy az anyám Groucho Marxra hasonlít, mindenki azt hitte, viccelek.” Ezzel nem azt állítom, hogy a Marx fivérek munkásságának beható ismerete nélkül Allen könyve kevésbé szórakoztató és tanulságos lenne, legfeljebb a rétegek nem annyira vastagok.
Nyilván lesznek olyanok is, akik nem elsősorban Allen frenetikus szarkazmusa miatt vásárolják meg az Apropó nélkült, hanem némi szenzáció reményében. Nos őket ki kell ábrándítanom. A szerző ugyan őszintének tűnik (az önéletrajzok jelentős része színtiszta önfényezés, így már a „tűnésért” is hálásak lehetünk neki, a totális belső feltárásról meg az a véleményem, hogy ha egy önéletírásban valaki megpróbálná, azonnal elmegyógyintézetbe vagy börtönbe kerülne), de valószínűleg nem köt mindent az orrunkra. Minek is tenné, megégette magát már így is rendesen.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!