Könnyű belátni, hogy az elkölthető jövedelmet ugyan legnagyobb mértékben az határozza meg, hogy mennyit keresünk, de láthatjuk, hogy háztartásunk jövedelme nem csak ettől bővülhet. Az is növeli, ha kevesebb adót fizetünk (megtörtént), az is, ha több transzfert kapunk (mint a családok a gyermeknevelési adójóváírások révén), de az is, ha kevesebbet fizetünk kamatokra (ami a devizahitel-válság rendezésének eredménye volt). Mindez együtt jelenik meg a rendelkezésre álló jövedelmek 2010 utáni növekedésében, amiben óriási fordulat történt, még a gazdasági növekedés fordulatánál is nagyobb.

A 2010 előtti húsz évben a jövedelmek növekedése tartósan elmaradt a GDP-növekedéstől, ha pedig visszaesés volt, a GDP-nél is nagyobb mértékben zuhantak. A kormányváltás után előbb a gazdaság kezdett dinamikusan növekedni, amivel együtt bővültek a jövedelmek is, de 2016-tól olyan történt, amire addig nem volt példa: a jövedelemnövekedés azóta meghaladja a gazdasági növekedés ütemét is. 

Emögött ott van a minimálbér és a bérminimum folyamatos emelése is, ami nyomást gyakorol az egész bértáblára, de nemzeti szinten az is ott van a számok mögött, amit Orbán Viktor miniszterelnök emelt ki évértékelő beszédében: egyfelől a különadókkal elvont profithányad, másfelől a családoknak juttatott támogatások. A nyereségen osztozás tehát megváltozott a munkavállalók javára. De az se véletlen, hogy akkor gyorsult fel igazán a jövedelemnövekedés, amikor sikerült végre lezárni a devizahitel-válság szomorú krónikáját. Az, hogy immár nem kellett csillagászati összegeket fordítani hiteltörlesztésre, az önmagában is megnövelte az elkölthető jövedelmet.

Meg kell említenem a korrigált rendelkezésre álló jövedelmet is, amelyben megjelennek olyan természetbeni juttatások, mint az ingyen igénybe vett állami oktatás vagy egészségügy, de ide tartozik a rezsivédelmi támogatás is, ami szintén jelentősen megemeli az elkölthető jövedelmeket. Hiszen, ha nem extra összegeket kell költenünk gázra és villanyra, akkor azt fordíthatjuk másra is. Ez különösen a gyermekes családoknak, az alacsonyabb keresetűeknek és a kisnyugdíjasoknak jelent nagy segítséget. Ez a fajta jövedelem hasonló dinamikával növekedett az elmúlt másfél évtizedben, mint az említett elkölthető jövedelem.

Az ellenzéknek persze nehéz mindezt beismernie, így előrángatnak olyan adatokat, amelyekre hivatkozva kórusban harsogják, hogy „a legszegényebb” ország lettünk az EU-ban, 

A fogyasztási kiadásokra hivatkoznak, amiben valóban hátul állunk. Csakhogy ez nem szegénységi mutató. Van olyan, amely a szegénységet méri, és ebben az EU középmezőnyében vagyunk, úgy, hogy a szegénységi kockázatnak kitettek aránya 2010 után a felére csökkent.

A jövedelemnövekedés nagyságát nem csak hazai adatok bizonyítják: a világ fejlett országait tömörítő OECD adatai szerint 2010 óta a tagállamok között Magyarországon nőttek legjobban a rendelkezésre álló jövedelmek, vásárlóerő-paritáson közel 60 százalékkal. Ezzel az EU 27 országa közül 2024-ben a 20. helyen álltunk (Eurostat, bruttó korrigált rendelkezésre álló jövedelem), hét országot megelőzve, köztük Horvátországot, Szlovákiát, Romániát és Görögországot. A „legszegényebb” állítás tehát messzemenőkig téves. A régió közepén vagyunk.

És még egy fontos szempont. Az átlagértékek mellett az is meghatározó jelentőségű, hogy a növekedés hogyan oszlik el a társadalomban. Egy másik valótlan ellenzéki állítás szerint „csak a gazdagok” lettek még gazdagabbak. 

A jóléti fordulat tehát széles körű volt, először a rendszerváltás óta. A siker ezért is történelmi.

A szerző a Századvég vezető makrogazdasági elemzője