De nézzük, mit jelentene részleteiben a Magyarországnak szánt verzió! A program megszüntetné a munkáltatók által fizetett 13 százalékos szociális hozzájárulási adót (szocho), és helyette egy olyan 12 százalékos köztehercsomagot vezetne be, amelyből öt százalék lenne az egészségügyi fenntartási és közegészségügyi járulék, a szolidaritási egészségügyi járulék pedig minimum másfél százalék, a jövedelem nagysága szerint növekvő progresszivitással. (Más részekben kereken két százalékkal kalkulálnak.) Mivel 2025-ben a szocho 13 százalékából nagyjából 1,7 százalékpont ment az egészségügyi rendszerbe, ez mintegy négyszeres befizetést jelentene a munkáltatók oldalán. A munkavállalók részéről a 18,5 százalékos tb-járulékból hét százalékpont fordítódott az egészségügyi finanszírozására. Ezzel szemben a kiszivárgott tervezet nemcsak kötelezővé tenné a magánbiztosítást, hanem annak minimális díját is meghatározza, 8,5 százalékos mértékben. 

A rendszer tehát sokkal drágábban működne, mint ma. Ami nem meglepő, mivel a befizetésekből nemcsak a többszörösére növekvő állami adminisztratív költségeket és a biztosítók működési kiadásait kellene fedezni, hanem a biztosítók által megcélzott profitot is, elvégre azok éppen ezért szállnak be az üzletbe. És hogy mit kapna cserébe a biztosított? Ígéreteket a jobb szolgáltatásra. Már aki megfizeti a prémiumcsomagokat. 

 Könnyű belátni, mekkora társadalmi szakadást hozna létre mindez.

Van még egy bájos eleme az ötletparádénak, ez pedig a bonus-malus rendszer bevezetése a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás (kgfb) mintájára, eszerint differenciálva a fizetendő díjakat. Ez elsőre akár még jól is hangozhat, hiszen miért ne lehetne jutalmazni az egészséges életmódra törekvést, és ellenösztönözni az egészségkárosító szokásokat? Csakhogy van egy bökkenő, nem is kicsi: a kgfb esetében baleseti jegyzőkönyvek – vagy éppen a balesetmentesség – alapján sorolják be az ügyfeleket, vagyis tényalapon. De hogyan történne ez az emberek életvitelével kapcsolatban? Kijönnek a biztosító szakemberei, és körbekérdezik a szomszédokat, hogy szoktunk-e dohányozni? Megnézik a közösségi oldalunkat, hogy megosztunk-e kocogás közben készített szelfiket? Vagy a háziorvosoknak kellene jelenteniük a betegeikről? (Könnyű belátni, hogyan tenné ez tönkre az orvos és beteg közötti bizalmi kapcsolatot.) Vagy önbevalláson alapulna, tág teret nyitva a blöffölésnek? Akárhogy is: vagy hamis lenne a képalkotás, vagy olyan beavatkozást jelentene a magánéletünkbe, ami jóérzésű embereknek elfogadhatatlan.

Összességében tehát olyan egészségügyi rendszer vízióját látjuk felvázolva, amely 

A biztosítói szektor nagyot nyerne, a legtöbb ember sokat veszítene. A felelős döntés csak ennek elutasítása lehet.

A szerző makrogazdasági és biztonságpolitikai szakértő