A programját bevallottan elhallgató, Tisza Párt néven futó ellenzéki projekt (ahogy azóta sublótban rejtegetett alelnökük fogalmazott: „nem mondhatok el mindent, mert akkor megbukunk”) december elején szembesült azzal, hogy az Index.hu nyilvánosságra hozott egy birtokába jutott, címe szerint a kvázi-pártnak tulajdonítható gazdasági programot. A pártvezér persze azonnal tagadott, de a programírással hírbe hozott szakértők nem cáfolták a közreműködésüket. Gondoljon bárki bármit is a papírról, az egyszemélyi projektként működő választási akciócsapat holdudvarában felbukkant arcok pontosan azt a szellemiséget és világlátást, ugyanazt a – rendszerváltás zűrzavarában fogant – közgazdasági iskolát képviselik, amelynek kliséi visszaköszönnek a dokumentumból. És
mivel azóta sem látunk olyan szakértői kört a párt körül, amely úgy mutatna fel alternatívát a mai kormánypolitikával szemben, hogy egyben a 2010 előtti világnak is búcsút int, minimum szándékazonosságot feltételezhetünk a szerzők és az ellenzék soros politikai nagyvállalkozása között.
De ennél alighanem többről van szó. Az amúgy slendriánul szerkesztett tanulmánykötet egészségügyi része láthatóan egy szerző műve, nem pedig világhálóról mesterséges intelligenciával (MI) összeollózott munka. A teljes gazdasági program egységes szerkesztésére pedig az utal, hogy az ezen részben megfogalmazott célok – mint a szocho felváltása egy új adó- és járulékcsomaggal – hasonlóan köszönnek vissza a hatszáz oldalas dokumentum más részeiben is. Szintén gyengíti az MI-s narratívát, hogy az MI éppen abban erős, hogy jól szerkesztett, áttekinthető struktúrában foglalja össze az információkat, ami éppen nem jellemző a kiszivárgott dokumentumra.
De nézzük, mi az ellenzéki ajánlat az egészségügy átalakítására! Mondhatni: semmi új, csak
új köntösbe öltöztették azt a régi ambíciót, hogy az egészségügyet – ahogy a nyugdíjrendszert is – üzleti alapra helyezzék. Annak ellenére, hogy a fizetős egészségügynek egy ennél sokkal enyhébb tervekkel való próbálkozását a magyar választók 2008-ban elsöprő többséggel utasították el.
A kulcs a kötelező magánbiztosítás, ami felváltaná a társadalombiztosítást az egészségügyi szolgáltatások finanszírozásában. A szerzők megkapó nyíltsággal írják le azt a nem meglepő következtetést is, amely szerint a reform egyik legfontosabb haszonélvezője a biztosítási piac, ami vonzó lehet új, akár külföldi biztosítóknak is. Levonva ebből a kötelező eufemizmust, kimondhatjuk, hogy
a reform haszonélvezői a hazai és külföldi biztosítók lennének. Nyilvánvaló, hogy milyen üzleti körök érdeke jelenik meg a javaslatcsomagban, amit emiatt nyugodtan tekinthetünk ágazati lobbianyagnak is.
Félreértés ne essék, az egészségügyi biztosítások hasznosak, és működnek ma is. A magánegészségügyi ellátók valós igényt elégítenek ki, és a megfelelő biztosítási csomagok megkönnyítik ezek igénybevételét. Fontos azonban, hogy ez kiegészítő jelleggel történik, az állam univerzális ellátási kötelezettsége mellett. Egészen más helyzetet eredményezne, ha nem a társadalombiztosítás mellett, hanem helyette lépnének be a finanszírozásba. Nemzetközi tapasztalatok szerint ahol kötelező magánbiztosítási rendszert vezettek be (mint Hollandiában vagy Chilében), ott a háztartások egészségügyi kiadásai jelentősen emelkedtek, a rendszer működése nagyléptékben megdrágult, miközben a többszintű ellátás növekvő egyenlőtlenséget teremtett.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!