Tizenöt évi kormányzás után okkal várható el, és a kormány meg is teszi, hogy vállalja a felelősséget saját támogatási programjának eredményességéért. Amit jól tükröz, hogy ezer megfelelő korú nő hány gyermeknek ad életet. Ugyanezt a logikát követve, a ténylegesen szülőképes korú nők létszáma viszont a korábbi kormányzatok felelőssége, elvégre aki ma szülni tud, az akkor született. De mit mondanak erről a számok?

Vessük össze az utolsó lezárt év, 2024 adatait a demográfiai mélypontot jelentő 2011-es évvel, ami egyben a ma érvényes családtámogatási program indulásának éve is volt! A születések száma tavaly 12 százalékkal volt a 2011-es érték alatt, miközben a teljes termékenységi arány (TTA) 12,5 százalékkal fölötte volt. A látszólagos ellentmondás oka éppen az, hogy a 20–39 éves nők létszáma 302 ezer fővel, 21,4 százalékkal volt kevesebb. És bár ebben a korcsoportban ezer főre számítva átlagosan 13,2 százalékkal volt magasabb a gyermekvállalás, ez nem tudta ellensúlyozni a létszámcsökkenést. Emeljük ki tehát még egyszer: a gyermekvállalási hajlandóság minden ezzel ellentétes hangulatkeltő állítás ellenére továbbra is magasan a 2011-es érték felett volt.

Hasonló korcsoportos bontásban 2025 eddigi adatait még nem ismerjük. Amit azonban már most láthatunk, az tovább erősíti a fent leírt képet. A 20–39 éves nők létszáma 2025 elején immár 336 ezerrel volt kevesebb, mint 2011-ben, miközben az első tíz havi TTA továbbra is meghaladja a 2011-es értéket.
Tény, hogy a TTA 2021 óta csökken, amit a kudarcpropagandában érdekelt ellenzéki hangadók nem győznek kiemelni. Több dolgot azonban „elfelejtenek” hozzátenni. Egyrészt a 2021. évi 1,61-es mutatót a 2011-es történelmi mélypont (1,23) utáni dinamikus emelkedéssel értük el, a csökkenés ehhez viszonyítandó. Másrészt a TTA 2021 után európai szinten drámai mértékben esett. Magyarországon ehhez képest jóval kevésbé: arányát tekintve az 5. legkisebb mértékben. Vagyis huszonegy országban nálunk nagyobb, arányában akár négy-ötszörös csökkenés volt. 

Nézzünk egy számítást annak kimutatására, hogy mekkora súlyt jelent a 20–39 éves nők létszámának csökkenése a születésszámok alakulásában!

 Induljunk ki az ötéves korcsoportbontásból, és vegyük egyfelől azok létszámát, másfelől az adott korcsoporton belül az ezer főre eső átlagos születésszámot. A számok azt mutatják, hogy 2024-ben a 2010-es korcsoportlétszámok mellett – a 2024-es születési arányokkal, vagyis a tavalyi gyermekvállalási hajlandósággal számolva – közel harmadával (29,3 százalékkal) több gyermek született volna, 77 500 helyett 100 ezernél is több. Ez is bizonyítja, hogy az alacsony születésszám elsődleges oka nem a gyermekvállalási hajlandóság hiánya, hanem a szülésre leginkább képes korcsoport drámai fogyása.

A korfa romlásának súlyosságát jelzi, hogy még ha olyan álomszerű eredményt is érnénk el, hogy 2030-ra elérnénk a 2,1-es TTA-t, a népesség még akkor is évtizedeken keresztül csökkenne, egészen a 2080-as évek végéig. Vagyis a 2,1-es mutató csak optimális korszerkezet esetén elegendő a népesség szinten tartására, elöregedő társadalomban kevés ahhoz.

Ne dőljünk be tehát annak, amikor a korábban sosem aggódók a választáshoz közeledve egyre hangosabban jajveszékelnek, hogy megint kevesebben lettünk, mert ez még egy kiemelkedően eredményes fordulat után is így lenne évtizedekig. A családpolitika eredményeségét ehhez kell viszonyítanunk: ha sikerül fenntartani, hogy az arra alkalmas korú nők több gyermeket vállaljanak, mint amennyit vállaltak hasonló életkorban a támogatási rendszer előtt, és ezzel sikerül lassítanunk a fogyást, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy utána növekedésbe forduljunk át, 

Pontosan ez történt 2010 után. És ez az, amit fel akarnak számolni azok, akik a hatalom megragadására készülnek.

A szerző a Századvég szenior makrogazdasági elemzője