idezojelek

A demográfiai kudarcpropaganda hamisságáról

Nem a gyermekvállalási kedv alacsony, a szülőképes korcsoportok zsugorodtak drámaian.

Hegedűs  Tamás avatarja
Hegedűs Tamás
Cikk kép: undefined
Fotó: MW Archívum
0

A megszületett gyermekek száma a gyermekvállalási hajlandóság mellett attól is függ, hogy hányan vannak, akik egyáltalán hozhatnak ilyen döntést. A szülésre való képesség tényezői között a megfelelő életkor ha nem is elégséges, de szükséges feltételt jelent. A továbbiakban ezért azt fogom bemutatni, hogy 

amit a születésszám alakulásában látunk, azt hogyan befolyásolja a korösszetétel alakulása, ami kulcskérdés annak megítélésében, hogy mennyire eredményes a 2011 óta működő családtámogatási politika.

 Az ugyanis a gyermekvállalási hajlandóságot képes ösztönözni, a szülni képes korban lévők létszámát viszont – tekintve, hogy nekik értelemszerűen 2010 előtt kellett vagy kellett volna megszületniük – nem.

A statisztika a nők szülőképes korát 15 és 49 év közé teszi, ezzel együtt a születések döntő többsége az anya húszas-harmincas éveiben történik, vagyis a 20–39 éves korcsoportban. Emiatt a születésszám alakulása szempontjából nem önmagában a szülőképes korú nők létszámának van döntő fontossága, hanem ezen belül a 20–39 évesekének, amely korcsoport lényegesen nagyobb mértékben zsugorodott az elmúlt másfél évtizedben, mint a teljes 15–49 éves korosztály. Vagyis nemcsak összességében csökkent a szülőképes korú nők száma, hanem annak korszerkezete is jelentősen idősödött, olyannyira, hogy a 40–49 éves korcsoport létszáma még nőtt is 2010 óta. És bár körükben látványosan és örvendetesen megnövekedett a gyermekvállalási hajlandóság, ez a születések számát összességében csak kismértékben befolyásolta.

Megszokhattuk az utóbbi években, hogy a demográfiai kérdések iránt korábban teljesen érzéketlen, önmagát „függetlenobjektívnek” tekintő sajtó és az ellenzék szószólói minden hónapban felsikítanak a KSH havi népesedési gyorstájékoztatója után, hónapról hónapra mantrázva az alacsony születésszám látszólagos magyarázataként azt, hogy „eredménytelen” a kormány családpolitikája. Ennek persze a politika szintjén célja van: ha el tudják hitetni, hogy a 2011 óta működő támogatási rendszer nem eredményes, akkor azt akár meg is lehet szüntetni.

Nemcsak a lóláb lóg ki, hanem az egész ló is, a lovasával együtt. Ugyanezen köröknek az érzékenysége ugyanis sehol nem volt akkor, amikor a Bokros-csomag után annak ellenére csökkent drámaian a születésszám, hogy akkor volt a legmagasabb a szülőképes korú nők száma.

 És nem sikítottak akkor sem, amikor a Gyurcsány–Bajnai-csomag éveiben úgy indult újabb zuhanásnak a születésszám, hogy rekordmagas volt a 20–39 éves korú nők létszáma.

VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Tizenöt évi kormányzás után okkal várható el, és a kormány meg is teszi, hogy vállalja a felelősséget saját támogatási programjának eredményességéért. Amit jól tükröz, hogy ezer megfelelő korú nő hány gyermeknek ad életet. Ugyanezt a logikát követve, a ténylegesen szülőképes korú nők létszáma viszont a korábbi kormányzatok felelőssége, elvégre aki ma szülni tud, az akkor született. De mit mondanak erről a számok?

Vessük össze az utolsó lezárt év, 2024 adatait a demográfiai mélypontot jelentő 2011-es évvel, ami egyben a ma érvényes családtámogatási program indulásának éve is volt! A születések száma tavaly 12 százalékkal volt a 2011-es érték alatt, miközben a teljes termékenységi arány (TTA) 12,5 százalékkal fölötte volt. A látszólagos ellentmondás oka éppen az, hogy a 20–39 éves nők létszáma 302 ezer fővel, 21,4 százalékkal volt kevesebb. És bár ebben a korcsoportban ezer főre számítva átlagosan 13,2 százalékkal volt magasabb a gyermekvállalás, ez nem tudta ellensúlyozni a létszámcsökkenést. Emeljük ki tehát még egyszer: a gyermekvállalási hajlandóság minden ezzel ellentétes hangulatkeltő állítás ellenére továbbra is magasan a 2011-es érték felett volt.

Hasonló korcsoportos bontásban 2025 eddigi adatait még nem ismerjük. Amit azonban már most láthatunk, az tovább erősíti a fent leírt képet. A 20–39 éves nők létszáma 2025 elején immár 336 ezerrel volt kevesebb, mint 2011-ben, miközben az első tíz havi TTA továbbra is meghaladja a 2011-es értéket.
Tény, hogy a TTA 2021 óta csökken, amit a kudarcpropagandában érdekelt ellenzéki hangadók nem győznek kiemelni. Több dolgot azonban „elfelejtenek” hozzátenni. Egyrészt a 2021. évi 1,61-es mutatót a 2011-es történelmi mélypont (1,23) utáni dinamikus emelkedéssel értük el, a csökkenés ehhez viszonyítandó. Másrészt a TTA 2021 után európai szinten drámai mértékben esett. Magyarországon ehhez képest jóval kevésbé: arányát tekintve az 5. legkisebb mértékben. Vagyis huszonegy országban nálunk nagyobb, arányában akár négy-ötszörös csökkenés volt. 

Azok után, hogy 2011 és 2021 között messze a legmagasabb, 32,5 százalékos növekedést értünk el. A magyar TTA csökkenése ugyanakkor megállni látszik: a ­2021-et követő csökkenő trend 2025-re szinte kiegyenesedett, vagyis ha egyelőre a kívántnál alacsonyabb szinten is, de a 2011-es szint felett stabilizálódik.

Nézzünk egy számítást annak kimutatására, hogy mekkora súlyt jelent a 20–39 éves nők létszámának csökkenése a születésszámok alakulásában!

 Induljunk ki az ötéves korcsoportbontásból, és vegyük egyfelől azok létszámát, másfelől az adott korcsoporton belül az ezer főre eső átlagos születésszámot. A számok azt mutatják, hogy 2024-ben a 2010-es korcsoportlétszámok mellett – a 2024-es születési arányokkal, vagyis a tavalyi gyermekvállalási hajlandósággal számolva – közel harmadával (29,3 százalékkal) több gyermek született volna, 77 500 helyett 100 ezernél is több. Ez is bizonyítja, hogy az alacsony születésszám elsődleges oka nem a gyermekvállalási hajlandóság hiánya, hanem a szülésre leginkább képes korcsoport drámai fogyása.

Ezt azért is fontos kiemelni, mert a „függetlenobjektív” sajtó és az ellenzéki véleményvezérek hónapról hónapra fogják szajkózni, hogy tovább fogyunk. És ha ők ezt teszik, nekünk is el kell mondanunk, hogy ennek az az oka, hogy nem születtek meg 2010 előtt azok a nők, akik ma anyák lehetnének. 

A korfa romlásának súlyosságát jelzi, hogy még ha olyan álomszerű eredményt is érnénk el, hogy 2030-ra elérnénk a 2,1-es TTA-t, a népesség még akkor is évtizedeken keresztül csökkenne, egészen a 2080-as évek végéig. Vagyis a 2,1-es mutató csak optimális korszerkezet esetén elegendő a népesség szinten tartására, elöregedő társadalomban kevés ahhoz.

Ne dőljünk be tehát annak, amikor a korábban sosem aggódók a választáshoz közeledve egyre hangosabban jajveszékelnek, hogy megint kevesebben lettünk, mert ez még egy kiemelkedően eredményes fordulat után is így lenne évtizedekig. A családpolitika eredményeségét ehhez kell viszonyítanunk: ha sikerül fenntartani, hogy az arra alkalmas korú nők több gyermeket vállaljanak, mint amennyit vállaltak hasonló életkorban a támogatási rendszer előtt, és ezzel sikerül lassítanunk a fogyást, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy utána növekedésbe forduljunk át, 

akkor az a politika eredményes.

Pontosan ez történt 2010 után. És ez az, amit fel akarnak számolni azok, akik a hatalom megragadására készülnek.

A szerző a Századvég szenior makrogazdasági elemzője

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.