A liberális ideológia útját véres szegély övezi, az iszlám terrorizmus mártírjai állnak ott. A liberalizmus csatába küldi katonáit, a nyitott gondolkodású közembereket, akiket arra tanít, hogy mindent szabad mondani, mindent szabad tenni. De nem vértezi fel őket semmivel. A keresztényt üldözi, a „minden véleménynyilvánítás szabad” szlogen jegyében leveteti a nyakakból a keresztet, lerombolja a templomokat, kitiltja a közterekről a karácsonyfát. És nem nyújt helyette semmi támaszt. Szolidaritásról hebeg, meg hogy győz a szabadság, közben fájdalmat és gyászt szül végtelen tehetetlenségében.
A leghátborzongatóbb, ami kiderül a híradásokból az, hogy nem egy magányos iszlám harcosról van szó, hanem hétköznapi szülők és gyerekek is belekeveredtek a gyilkosságba. Ez már túlmutat azon a narratíván, amit állandóan hallunk, hogy elszigetelt terroristasejtek vannak.
„Fortélyos félelem igazgat” – írta 1937-ben József Attila. Akkor is egy rémálom küszöbén állt Európa, és úgy érzem, most is. Samuel Patyt nemcsak családjának kell siratnia és az „én is tanár vagyok” táblát hordozóknak, hanem minden jóérzésű európai embernek. Mert a magára hagyott, védtelen embertársunkat látjuk, akit lemészároltak, és senki sem volt ott, hogy segítsen neki. Egyedül maradt, és nem abban a pillanatban, amikor megölték, hanem már napokkal korábban. A gyilkosság oka? Senki ne kezdje el a választ elemezni, ha nem akar elvágott torokkal ráébredni a valóságra! Gyávákká fogunk válni, mert minden erőszakos rendszer gyávává teszi az embert. Enélkül nem lett volna sem nácizmus, sem kommunizmus.
Isten nyugosztalja Samuel Patyt! Bárcsak ne lenne a halála hiábavaló, és kinyitná a szemét azoknak, akik az iszlám terrortámadások kezdete óta bambán nézik az elkerülhetetlen jövőt, elmorzsolnak néhány sajnálkozó szót, és utána terjesztik tovább egy olyan szabad élet illúzióját, amely nem létezik. Mert az emberek világa ennél sokkal összetettebb és bonyolultabb. Amikor Jézus Krisztus eljött a földre, úgy képzelem, látta és megtapasztalta ezt, és ő valóban segíteni akart a gyarló emberen. A keresztények tudják ezt és erőt merítenek belőle. Én hiszek abban, hogy a jóakaratú lelkek összekapcsolódnak, ha máshol nem, az örökkévalóságban, és így senki sem maradhat egyedül.
A szerző klinikai szakorvos
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!