Nyugat-Berlin olyan volt, mint egy űrbázis, mint George Lucas kocsmája a Csillagok háborújában, teli hihetetlen arcokkal és azzal az állatkerti effektussal, hogy ugyan a szovjet tömb katonái úgy gondolták, hogy jól körbezárták, azért az nézőpont kérdése volt, hogy ki a majom és a rács melyik oldalát rázza.
Valami elképesztő, mai ésszel szinte felfoghatatlan anakronizmus, hogy létezik egy fallal körülvett város, amelynek a határán lelövik azokat, akik bemenekülni szeretnének, és amely mindeközben a szabadság és a kultúra mentsvára.
Mint ahogy az is, hogy éppen egy foglalt házban laksz, amerikai katonai boltban vásárolsz élelmiszert és bevándorlókkal haverkodsz anélkül, hogy összevernék a csajodat, mert miniszoknyát visel. Jó kis időutazás ez. A világ még nem hülyült el, ich bin ein Berliner.
Roger Waters a harmadik. Repül a malac a Potsdamer Platz fölött. Pink Floyd: The Wall. A Potsdamer Platzon még nyulak szaladgálnak, az üvegpaloták még nem karcolják az eget, és még nem költözött át a világ addigi legjobb filmfesztiválja, a Berlinale egy lepukkant nyugat-berlini moziból, a Zoo Palastból, a panda mellől egy puccos vitrinbe, és még szó sincs arról, hogy majd nem osztanak külön díjakat férfi színészeknek és női színésznőknek, mert csak társadalmi nem van vagy mi. Ekkor még társadalmi igen van, a közös Európa ígérete, az Európai Álmok ígérete és annak az ígérete, hogy egy kereszténydemokrata (Kohl) és egy szabad demokrata (Genscher) együtt bír nagyot álmodni, és ez persze be is jön nekik, mivel nem egymás cseszegetésével töltik a Jóisten rájuk mért drága idejét. Valószínűleg David Bowie szintén Berlinben fogant alapvetését hallgatták közben arról, hogy mi is lehetünk hősök. És persze az lett, hogy a gazdagok (nyugatiak) gyarapodtak, a szegények (keletiek) veszítettek. Az olló, amely kinyílt a Marshall-segély és a komancsok között, tovább tágult, mint a világegyetem.
Ám a világ, amint azt láthattuk, tényleg változik. Mostanában az figyelhető meg Németországban, hogy a népesség (ők az emberek) egy része mintegy kelet felé áramol. Ennek pedig két oka van. Az egyik, hogy a keleti tartományok kevésbé szimpatikusak a bevándorlóknak, mint a nyugatiak, a másik meg, hogy a nyugati részen mindenkinek elment a maradék józan esze, már ami az ingatlanárakat és a lakbéreket illeti. Tehát hogy keleten a helyzet változatlan lenne, nem bizonyosság.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!