Végezetül érdemes a néhai I. János Pál pápa szavaira is figyelni, aki 1978-ban, az első lombikbaba hírére úgy fogalmazott, hogy nincs joga elítélni a szülőket, mert Istennek tetszően cselekedtek, hiszen az élet mellett döntöttek, de aggódott amiatt, hogy a nők „gyerekgyárakká” degradálódhatnak. Megérzésem szerint a legproblematikusabb eleme az eljárásnak a megtermékenyített, de nem beültetett embriók ügye. Elöljáróban annyit, hogy tökéletesen értem ezt az etikai kérdést, hiszen pontosan ezért nincs több gyermekem: az elmúlt évtizedben Belgiumban éltünk, és azt tapasztaltuk, hogy ott olyan szabályozás van, miszerint a fel nem használt, vagyis a méhbe vissza nem ültetett embriók megsemmisíthetők, illetve kísérleti célra (génterápia, gyógyszerkísérlet) használhatók. Mivel egyik opciót sem vállaltuk, így nem vettük igénybe a belga eljárást, többször is elszenvedve egyes három- vagy többgyerekesek lesajnáló tekinteteit, megjegyzéseit – amivel persze csak magukat minősítették. Két évvel ezelőtti hazaköltözésem egyik oka éppen ez volt: elősegíteni a lombikprogram hozzáférhetőbbé válását, amiért Novák Katalin miniszter asszony is rendkívül sokat tett, és köszönet jár neki.