Igen, a tüntetések, transzparensek és a szivárványhidas mémek szintjén annyira nem érzékelhető, hogy a valóságban milyen összetett, nehéz és durván természetellenes helyzeteket szülhet, ha a nő és férfi tengelyt egy szinte végtelen összetevős skálává bővítjük és ezt odadobjuk a gyerekeink elé, hogy szokják meg, dolgozzák fel, mert mostantól ez a normális. Egyetlen kérdés erejéig visszakanyarodva a német esethez: ha egy értelmesen gondolkodó felnőtt, egészséges ember, jelen esetben a kint élő ismerősöm sem tudja természetesen értelmezni ezt a helyzetet, akkor vajon az a kisgyerek, akinek az apjából egyszercsak anya lett, anyából pedig apa, hogyan tudná úgy feldolgozni és helyén kezelni ezt a változást, hogy a biológiai neme és a valóságban megélt nemi szerepe közötti kapcsolatot ne érje károsodás?
Ugorjunk egy kicsit megint időben és térben is: kedden nyújtotta be a kormány az Országgyűlésnek – többek között – a családok védelmét is szolgáló alaptörvény-módosítást. A gyermekes szülőkre vonatkozó passzus semmi mást nem mond ki, csak annyit: Magyarországon az anya nő, az apa férfi, a házasság pedig egy nő és egy férfi kölcsönös elhatározásán alapuló szeretetközösség. Természetesen óriási felhördülést váltott ki itthon liberális körökben, a közösségi médiumokat elárasztották a szivárványszínű posztok és a legkülönfélébb coming out-okat olvastam arról, kinek mit jelent a család fogalma.
Ezzel pedig furcsa módon tökéletesen alátámasztották azt, miért volt égbekiáltóan fontos alaptörvényben rögzíteni a fenti evidenciát: az emberek fejében teljes és totális a káosz. Fontos tisztázni: az, hogy én családomnak tekinthetem a szomszédomat, a közeli barátaimat vagy akár a kutyámat és a kaktuszomat is, tehát olyan embereket vagy akár élőlényeket, akikhez nem köt vérségi kötelék, nem kell, hogy egyenlő legyen azzal, hogy házasságra léphetek velük és gyermeket fogadhatunk örökbe.
