Visszatérhetnek a boldog békeidők

Magyarország nem adhatja fel hosszú távú céljait az Európai Unió egészét sokkoló helyzetben.

Budapest, 2020. szeptember 19. A Miniszterelnöki Sajtóiroda által közreadott képen Orbán Viktor miniszterelnök (középen j) és Varga Mihály pénzügyminiszter (középen b) a Gazdaságvédelmi Operatív Törzs ülésén Budapesten 2020. szeptember 19-én. MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher

Bár a 2020-as világgazdasági válság súlyosabb az előzőnél, hiszen hasonló kihívásokkal nemzedékek óta nem szembesült a világ, de ez a korszak is véget fog érni hamarosan: például az Európai Bizottság friss, őszi prognózisa szerint jövőre négy, 2022-ben pedig négy és fél százalékkal bővülhet a magyar gazdaság. Az Európai Unió egészét azonban jelenleg sokkolja a járvány miatti gazdasági helyzet.

A legfontosabb kérdés most az, hogy milyen helyzetben van a magyar gazdaság, milyen bázist örökölt az elmúlt években, a fellendülést miként is készíti elő a kormány, valamint a Magyarországon működő vállalatok, és természetesen a magánszemélyek jövőbe vetett hite is nagyon jelentős tényező.

Jelentős eredmény, hogy több európai uniós tagállamtól eltérően Magyarország elkerülte a járvány legsúlyosabb következményeit, gazdasága nem omlott össze és nem szorult külső segítségre, mint 2008-ban. Aki esetleg már nem emlékezne rá, hazánk volt az első olyan uniós ország, amely szégyenszemre rákényszerült az IMF–EU–Világbank triumvirátus – forintban számolva – hatezermilliárdos hitelkeretére. Amennyiben ezt nem ajánlották volna fel a nemzetközi hitelezők, Magyarország menthetetlenül az államcsőd áldozata lett volna. Gondoljunk csak arra, hogy tizenkét esztendeje lefagyott az állampapírpiac: voltak olyan pillanatok, amikor a befektetők nem vásárolták a magyar állam hitelezését megtestesítő diszkontkincstárjegyeket. Arról nem is beszélve, hogy mind a háztartások, mind pedig a vállalatok svájci frank alapú hitelben voltak eladósodva, a forint beszakadásával pedig megugrottak a törlesztőrészletek. Mi lettünk az EU állatorvosi lova: az uniós támogatások ellenére már a 2008–2009-es világgazdasági krach előtt sem volt érdemi gazdasági növekedés, közben elszállt a központi költségvetés, és az ország – trendiesen szólva – fullban úszott egy másik, nem is uniós ország (Svájc) devizájában eladósodva.

Micsoda különbség ez a mostani helyzethez képest: tavaly csak egy uniós tagállam tudott bennünket gazdasági bővülés terén megelőzni, alacsony államháztartási deficit, beruházási hajlandóság, folyamatosan két számjegyű bérdinamika, alacsony kamatszint mellett. Noha a koronavírus okozta gazdasági sokk miatt a jelentős növekedési korszak idén véget ért, de az elmúlt évtized erőfeszítései nem voltak hiábavalók, hiszen csökkentek a magyar gazdaságot fenyegető kockázatok. Ha pedig rápillantunk a gazdaságpolitikai intézkedésekre, a megszorítások, a húzd meg, ereszd meg korszak helyett a támogatások bővítése, a hozzáférés egyszerűsítése, az üzleti környezet javítása jellemzi a mostani válságkezelést. Tegyük természetesen hozzá: rövid időre a szigorú költségvetési politika is enyhülhet. Enyhülnie is kell, hiszen a kieső vállalati bevételek egy részére a büdzsé vállal fedezetet különböző dotációk kapcsán, ami növeli a hiányt.

Ugyanakkor a kormány a meghozott gazdasági intézkedésekkel a legfontosabb területekre koncentrált: a munkahelyek megőrzésére, a munkahelyteremtésre s az olyan kiemelt ágazatok védelmére, mint a turizmus és az egészségipar. Továbbá a család- és nyugdíjasvédelem révén négy részletben visszaépíti a 13. havi nyugdíjat is. Ezeknek az intézkedéseknek van egy közös célja, hogy az elmúlt években elért eredményeket megóvhassuk, ismét növekedési pályára léphessünk a járvány utáni időszakban.

Bátran kijelenthető, hogy az eddig meghozott gazdaságvédelmi intézkedések óvatos becslés szerint három-négy százalékot tompítanak a visszaesésen. Egyébként pedig kilenc százalék körül lehetett volna az első fél éves visszaesés ezen intézkedések nélkül – ahogyan ez Európa más országaiban is megfigyelhető volt. Ha már említettük az államháztartási hiányt: az elmúlt évek óriási eredménye, hogy az állam egyre inkább belső forrásokból képes finanszírozni a válság tompítása érdekében vállalt deficitet. A krízis körülményei ellenére a lakosság továbbra is nagy mennyiségben vásárolja az állampapírokat. A fentebb említett jövőbe vetett hit a magánszemélyek részéről leginkább itt tapintható ki.

Lehet, hogy pikáns a felvetés, de a járványnak ebben a szakaszában az is látható, hogy az online értékesítők, az automatizált termelést, robotokat alkalmazó gyártók, az IT-szektor, valamint az egészségügyi szolgáltatók és a védekezőeszköz-gyártók azok, amelyekre pozitívan hatott a járvány okozta sokk. Ők egyértelműen a válság nyertesei.

De ne áruljunk zsákbamacskát: ez nem egy olyan típusú visszapattanás lesz, mint amire korábban elemzők számítottak. Sokkal inkább úgy tűnik, hogy járvány második hulláma, esetleges további hatásokkal együtt, egy W alakú vagy elhúzódóbb gazdasági kilábalást fog eredményezni. S a válsághelyzetben az a jó gazdaságpolitika, amely a minél gyorsabb helyreállítást segíti és támogatja.

Mindent összevetve: a lényeg, hogy Magyarország nem adhatja fel hosszú távú céljait. Ebben a szorult helyzetben is a fellendülést kell előkészíteni. Úgy tűnik, a startpisztoly eldördült.

A szerző a Figyelő főszerkesztő-helyettese