Korlátolt sötétzöldek

A sötétzöldnek álcázott vörös felfogás ugyanis abból a beteg elgondolásból indul ki, hogy az autózás rossz.

Budapest, 2016. december 6. A tervezett Galvani hd majdani budai bektsi pontjnak helyszne a Duna-parton, a Galvani utca s Budafoki t keresztezdsnek kzelben 2016. december 6-n. A hd megvalstsra nemzetkzi tervplyzatot rnak ki, a plyzat lebonyoltshoz 441 milli forintot bocst rendelkezsre a kormny. MTI Fot: Szigetvry Zsolt Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt

Elképesztő például az LMP szemellenzős, minden ízében komolytalan ökölrázása a Galvani híd ellen. Mint ismert, a fővárost Gyurcsány tehetségtelen és jellemtelen bábja helyett, sőt, gyakran egyenesen nevezett marionett-figura ostoba ágálása ellenében fejlesztő kormány elindította a Dél-Budát Csepelen át Dél-Pesttel összekötő átkelő tervezését. A leendő híd az autósok, a gyalogosok, a biciklisták és a tömegközlekedés számára egyaránt új közlekedési lehetőséget nyújt majd, jelentősen csökkentve a belső városrészek forgalmát, mely így többfelé oszlik meg. A látványra is impozáns új híd az M1–M7-bevezetőtől az Üllői útig, hosszabb távon a Jászberényi útig kiépülő közlekedési folyosó nélkülözhetetlen eleme lesz.

Az előkészítés során kissé szánalmas vita folyt arról, hogy a híd a Galvani út vonalában íveljen-e át a Dunán, avagy délebbre, Albertfalvánál épüljön meg. A polémiának nagyjából annyi értelme volt, mint Lilliput és Blefuscu ellenségeskedésének a tojás vastag, illetőleg vékony végén való feltörésének helyességét illetően. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a nagy áteresztőkapacitású Galvani híd mellett előbb-utóbb szükség lesz az albertfalvi átkelőre is, és még délebbre sem lenne haszontalan egy még újabb híd építése, ahogy Budapest északi részén, Aquincumnál is régóta esedékes a hídverés.

Mindez világos azoknak, akik rendszerszemléletűen gondolkodnak.

Sajnálatos módon az LMP nem ilyen. A kívül sötétzöld, belül vörös baloldali törpepárt mérgeseket toppantva rúgkapál a Galvani híd ellen, mindössze egy helyi közlekedést kiszolgáló hidacskát tud elképzelni, azt is Albertfalván. Ez, ha jól értjük az egzotikus asztaltársaság koncepcióját, tulajdonképpen azok kedvére épülne, akik Pestszenterzsébetről átbicikliznének a Savoya Parkba néhány zsömléért és tíz deka parizerért. A csökkentett értelmű terv szerinti csökkentett forgalmú hídnak ezen kívül a világon semmi értelme, hiszen az LMP gyermeteg ötlete szerint fölöslegesen megépítendő átkelő ilyképp nem csökkentené Budapest forgalmát.

A baloldali törpepárt zavaros gondolatvilágára jellemző, hogy a Galvani hidat átkozó közleményükben képesek a hasukra ütve leírni, hogy a leendő híd jelentős forgalmat generál, majd néhány mondattal később azt, hogy az csak keveseknek lesz hasznos. A nyilvánvaló ellentmondás nem zavarja őket, az egylet budapesti elnöke pedig a témában megszólalva fölteszi az adu ásznak szánt aggodalmas kérdést: hogy lesz ebből izgalmas-mozgalmas, élhető városi főutca?

Nos, lehet szipogni: sehogy. Az izgalmas-mozgalmas dolgokat egyébként sem egy hídon kell keresni, bár a mai világban már semmin sem lepődünk meg. De legyen világos: a jelentős, nagy áteresztőkapacitású közlekedési folyosók nem azért épülnek, hogy ott bukszusok és leanderek fedezékében pulóveres-szandálos, meg nem értett alanyi költők motyogjanak posztmodern haikukat, nem is azért, hogy genderszakos androgün ifjak vegán szójalattét kortyolgatva keseregjenek a világ folyásán, hanem azért, hogy a fővárosba érkező jelentős autóforgalom minél inkább szétterüljön, csökkentve a dugókat és így az időegység alatti károsanyag-kibocsátást. Többek között.

Szerencsére hidakat nem műkedvelő amatőrök elgondolásai után építenek, hanem szakemberek által feltárt várostervezési, közlekedésszervezési szempontok alapján. Budapest esetében a város egészének fejlődési dinamikáját, a belső városrészek, a külvárosok és az agglomeráció összességét, és persze az autósok, a gyalogosok, a biciklisták és a tömegközlekedést igénybe vevők szempontjait is figyelembe véve. Felelős, értelmes várospolitika ugyanis kizárólag rendszerszemlélettel, a nézőpontok közelítésével, az egyensúlyteremtés szándékával folytatható. Hozzáértő városvezetés, értelmes javaslatokkal előálló ellenzéki pártok híján ez a feladat is a magyar államra hárul.

A szerző újságíró

Benzingőzbe fojtaná a budapestieket a Fidesz?

A belváros csak a külvárossal együtt főváros. A Budapest előtt álló kihívásokat pedig az agglomerációs településeken élőkkel együtt kell legyőznünk. Élhető Budapest és élhető agglomeráció egymástól elválaszthatatlan: csak akkor tudjuk megteremteni, ha a várost és elővárosait egységes rendszerben kezelve találunk megoldást a legégetőbb problémákra. A légszennyezettség, a zaj, a zsúfoltság, a közlekedési káosz és az ezekkel járó stressz ellen együtt kell lépéseket tennünk. /Az LMP budapesti elnökének válasza Vitézy Dávidnak/