Vissza az értékekhez!

Erős nemzet elsősorban ép és boldog családokból álló közösségekre épülhet. Napjaink igazi válsága antropológiai válság. A neoliberális Európa és Észak-Amerika mind erkölcsi, mind intellektuális értelemben hanyatlik. A globalizált és individualista „fejlett” világon belül a közelmúltig Magyarország is bajban volt.

Hazánkban az elmúlt évtizedek módszeres ateista, materialista nevelése ma is hatékony. A lakosság többsége nem elméletileg elkötelezett istentagadó, hanem gyakorlati ateista. Istene nem a keresztények Istene, hanem a pénz, a testi élvezet, a siker és a hatalom. A liberális individualizmus az egyéni érdek mindazok fölé helyezésével eldologiasította az individuumot, sérült az emberi méltóság. A globalizáció és a fogyasztói szemlélet révén gazdasági szinten alapoz meg újabb totalitárius társadalmat. A gyakorlati materializmus csupán fogyasztói építőkockának tekinti az egyént.

A neoliberalizmus a tévedhetetlenség igényével lép fel. A szekularizmus, a libertinus szabadság, a relativizmus részigaz­ságokkal kecsegtet. Az egyén (mindentől való) szabadságának túlzott értékelése olyan csapda, mely zsákutcába vezet. Az igazi szabadságot Krisztus szerezte meg nekünk, amikor bűneinktől megváltott. Arról a közép-európai népek nem tehetnek, hogy a jaltai egyezmény következtében a győztes hatalmak eladták őket a Szovjetuniónak, és ezzel mesterségesen elszakították ezeket a népeket természetes nyugati gyökereiktől.

A Kelet–Nyugat ellentétet nem a fogyasztói társadalom mítoszával kell feloldani, ami a gyakorlati materializmusra épít, s csak látszategység. Ezen ellentétet szellemileg kellene feloldani, újra felfedezve a keresztény kultúrát, amely a kontinenst létrehozta, megtartotta, s csak ez tarthatja meg a jövőben is. Az individualista és posztmodern világban, nap­jainkban erőteljesen hódít a veszélyes és káros genderideológia. Bár különböző formái alakultak ki, de közösen tagadják a férfi és a nő közötti lényegi különbözőséget és kölcsönösséget. Az ideológia nemi különbség nélküli társadalmat vizionál, és lerombolja a család antropológiai alapjait.

A genderizmus elveti az emberi személy fogalmát, valamint az értelem és a szabad akarat antropológiai jelentőségét. Tagadja az ember kétneműségének létezését, a ­biológiai tulajdonságokat. A személyiséget és a szocializációt egymástól függetleníti, sőt egymás ellen fordítja. Azt követeli, hogy mindenki személyes irányultságának megfelelően választhassa meg nemét (lehet homoszexuális, transzszexuális, átoperáltathatja magát stb.) és teremthessen párkapcsolatot.

Azonban a család olyan természetes emberi közösség, amely nélkül nincs rendezett társadalom.

A keresztény házasság- és családeszmény túlélte az elmúlt kétezer év minden viharát. Egyrészt mert Isten erkölcsi törvényei örök érvényűek, másrészt mert az ember természetével összhangban van. Jézus úgy értelmezi a férfi és a nő teremtését, hogy a kettő egymást kiegészítő, harmonikus egységet alkot a házasságban. Ez az egység teremti meg az alapot arra, hogy az élet hordozójává, továbbadójává váljék az utódokban. A család a legelemibb közösség, ahol az ember által annyira igényelt szeretet működik, biztonságot és otthont ad.

A neoliberális Nyugat fel akar a család mellett minden egyéb természetes közösséget is számolni, így a nemzetet és a hit közösségeit is. Pedig csak e közösségeink révén van jövőnk! A kereszténység küldetése egy szekularizálódott, kohézióját elvesztett Európában az, hogy öröksége ápolásával és maradandó értékeinek továbbadásával visszaadja Európa tartását, identitását.

Napjaink szellemileg mérgezett légkörében a kereszténység evangelizációs küldetése sokkal időszerűbb, mint valaha. A jelenkori totális értékvesztés ellen az egyetlen, az örök evangéliumi üzenet hiteles bemutatása a megoldás. A jövő a Homo Cristianus.

A szerző szociológus, katolikus teológus