Szilveszter után, farsang előtt a szeszfronton végzek mélyszántást. Bár ez mindig aktuális.
A nemzetközi alkoholmezőnyben elfoglalt előkelő helyünkről beszélt pár éve újév reggelén valamelyik televízióban Zacher Gábor toxikológus, a terület szakértője. Kár, hogy elég szerencsétlen időpontban ment le az adás; az érintettek zöme valószínűleg még föl sem ébredt (esetleg haza sem ért), azokról nem beszélve, akik még a szilveszter utórezgéseivel voltak elfoglalva. Mindenesetre megtudhattuk, a folyamatos utánpótlás-nevelés következtében idehaza mintegy egymillió alkoholista emelgeti a poharat.
Italtérképészetileg ezt úgy kell elképzelni, hogy a rózsaszínűnek ábrázolt Európából szinte kiugrik a jajvörös Kárpát-medence. Vagy inkább kitántorog. Hogy mit kellene tenni? Nehéz kérdés. Az alkoholtilalmak sosem voltak népszerűek – a harmincas évek Amerikájában szinte polgárháborúvá fajult a bevezetése, ötven évvel később Gorbacsov vodkastopja sem jött be, akárcsak Kádár reggeli szeszkorlátozó rendelete a maga idejében. A szakemberek szerint komoly probléma, hogy Magyarországnak nincs alkoholstratégiája. (A piásoknak van: irány a kocsma!)
Mert nagy úr ám az ital. Idehaza pár éve kisebb felzúdulást keltett, amikor híre ment, hogy a rendőrség ezentúl büntetni fogja az italosan kerékpározókat. Egy meginterjúvolt biciklis fogyasztó háborogva nyilatkozta, hogy ő még egyetlen embert sem gázolt el. (Általában őt szokták.) Olvasmányainkból tudjuk, hogy a tengerészek még lázadni is képesek voltak az elmaradt rumadagjukért. Még a Déli-sark kutatóbázisain is lelkesen isznak az ott dolgozók, mondván, csak így lehet elviselni az ingerszegény környezetet. A boltokban a sör mellett erősebb italok is kaphatók, a legnagyobb bázison három bár is várja a szomjas sarkkutatókat. Dermesztő.
A szesztéma a politikát sem hagyja érintetlenül. Pár éve az italozásról kérdezgette az Index Szanyi Tibor szakértőt (jelenleg az Iszomm frontembere), érdekeseket mondott a kapitány. „Abban az országban, ahol a szabad pálinkafőzésért csatába megyünk, mi bajom lehet?” Elmesélte, hogy annak idején szegény Horn Gyulát alaptalanul vádolták túlzott ivással. A legendássá lett „Egyedül vagyunk, Tibor!” kezdetű beszédéből is csak a gonosz jobboldal fabrikált utóbb mámoros történetet, merthogy elnök úr előtte „kizárólag kávézott és szódázott” – ha beemelt is előtte néhány ampullával, a fellépésre már „kiszelídült”.