Az amerikai demokrácia végnapjai

Innen már nehéz felállni. A szívem és a lelkem vérzik. Az 1970-es években kerültem ki az Egyesült Államokba fiatal kamaszként, és reméltem álmaim kiteljesedését és valamilyen reményt a kommunista világ ellensúlyozására. Egy olyan országba érkeztem 1974-ben emigránsként (nem migránsként) rokonokhoz Connecticut államba, amely nagyban hasonlított az akkori Európához.

Washington, 2020. június 23. Rendõrök és tüntetõk dulakodnak, miután a tiltakozók le akarták dönteni Andrew Jackson volt amerikai elnök lovas szobrát a washingtoni Lafayette Parkban 2020. június 22-én. Az amerikai George Floyd május 25-i halála után kirobbant, világszerte tartó tüntetéssorozat egyik meghatározó eleme a köztéri szobrok ledöntése, megrongálása vagy elszállítása. A szobrok elleni akciók mutatják, hogy újra felizzott a vita a gyarmatosító és rabszolgatartó múlttal való szembenézésrõl. MTI/EPA/Michael Reynolds Fotó: Michael Reynolds

Ugyanakkor természetesen az elnöknek is volt némi felelőssége (de nem büntetőjogi értelemben) a polgárháborús hangulatkeltésben, de ez már csak egyfajta végső elkeseredésben fogant védekezés volt részéről. Ja­nuár 6-án még utoljára beszédet mondott híveinek a Fehér Ház előtt, és próbálta menteni, ami menthető. Hogy a tömeg egy radikálisabb része a Capitoliumhoz vonult, azért Trump egyértelműen nem okolható, erre ő nem adott konkrét parancsot vagy bátorítást. A demokráciát ért tátongó és gyógyíthatatlan sebeket 2020 tavaszától a nyár végéig nem az elnök, hanem egyértelműen a demokraták által feltüzelt radikális mozgalmak, a Black Lives Matter és az Antifa okozták.

Persze lehet találgatni, hogy jobb lett volna-e, ha Trump elnök már korábban feltartott kézzel megadja magát. De őt más fából faragták. Amit azonban nem volt képes megérteni, hogy a liberálisok globális inváziója ellen a jelenlegi rendkívüli helyzetben nincs mit tenni. Ez a felismerés nem jutott el a tudatáig, mert az üzleti sikerben szocializálódott, és a mindenkori siker valószínűleg elhomályosította éleslátását. És persze bízott az embereiben, akik közül többen elpártoltak tőle az utolsó pillanatban (Mike Pence, Lindsey Graham stb.). De ugye azt senki nem gondolja komolyan, hogy a liberálisok erőszakossága révén szétzilált országot most a 79. évében járó, demenciával küszködő Biden és radikális alelnök asszonya fogják rendbe tenni? Mert akkor azonnal sírva körbefutok az Egyenlítő mentén.

Hogyan jutott ide az Egyesült Államok az elmúlt ötven év során? Erre két magyarázat van. Az egyik a kevert, többetnikumú társadalom mesterséges létrehozása, amely áthidalhatatlan és felesleges feszültségeket generál egy társadalomban. Kiérkezésemkor az amerikai lakosság 85 százaléka európai származású volt. A kisebbségek békésen éltek a többségi európaiak mellett, nem voltak nagyobb feszültségek. Ma az európai származású amerikaiak aránya mindössze hatvan százalék, amely arány rohamosan csökken. Nem kell agykutatónak lenni ahhoz, hogy lássuk ennek következményeit. A hispán, fekete és ázsiai lakosság párhuzamos társadalmakat kíván építeni, amelyeken belül egyre inkább saját elképzeléseiket próbálják megvalósítani, nemritkán az országalapító európaiak kárára.

Ráadásul a bevándorlók millióinak Joe Biden által beígért amerikai állampolgársága és szavazati joga azt fogja eredményezni, hogy ezentúl egy jó ideig nem lesz republikánus elnök. Hiszen az új állampolgárok milliói nyilvánvalóan a mindenkori demokratákra fognak szavazni. Hálából. Erre megy ki a demokraták játéka. Hogyan lehetett volna ezt elkerülni? Úgy, hogy csak az eredeti etnikai összetétel alapján lett volna szabad bevándorlókat befogadni az Egyesült Államokba annak érdekében, hogy az ország az eredeti sajátosságait, keresztény jellegét és kultúráját megőrizhesse.

A másik romboló ok a liberálisok zsigeri erőszakossága, amely nemcsak politikailag, de kulturálisan és morálisan is át akarta alakítani az egész amerikai nép gondolkodását. Az alapvető amerikai értékek az alapító atyák tanításai alapján az alacsony adózásra (sokáig a jövedelemadó tiltására), a központi bank állami felügyeletére, a nukleáris család érinthetetlenségére és a szabadságjogok tiszteletére épültek. Ezeknek a princípiumoknak szinte mindegyikét mellőzi a mai amerikai társadalom liberális irányultságú vezetése.

Január 6-án a közösségi médiaóriások, a Facebook, a Twitter, a Snapchat és a You­Tube egyhangú döntéssel két hétre blokkolták az Egyesült Államok elnökének oldalait. Ezzel az akcióval a szólásszabadság alkotmányos, szent jogát semmibe vették, ami bolsevik tempó. Erre nincs magyarázat. Mark Zuckerberg valami olyan ködös érvelést adott közre, hogy nem szeretné, ha az elnök a továbbiakban erőszakot szítana a társadalomban. Ez azért is hiteltelen okfejtés, mert 2020 tavaszán és nyarán a demokrata vezetés mást sem tett, mint erőszakot gerjesztett a radikális mozgalmak rohamosztagainak hallgatólagos bátorításával, de Zuckerbergnek és társainak eszükbe se jutott a demokrata vezetőket korlátozni vagy blokkolni véleményszabadságukban! Márpedig Mark Zuckerberg (Facebook), Jack Dorsey (Twitter), Evan Spiegel (Snapchat) és Suzan Wojcicki (YouTube) tudhatnák, hogy amennyiben egy politikai szereplőt blokkolnak, akkor automatikusan politikai ellenfelének kedveznek, azaz szinte kampányolnak mellette.

Ilyen értelemben tehát nem ártana rendet vágni a folyamatosan cenzúrázó közösségi médiaóriások berkeiben. Mert a szelektív cenzúra maga a politika. Azt rebesgetik, hogy egy Habrobracon hebetor nevű darázs képes túlélni egy atomháborút, de ha rácsapsz egy összetekert újsággal, szétkenődik a falon. Ez némi iróniával a média mindent és mindenkit felülíró hatalmát is illusztrálja. Ez az elektronikus médiában is megmutatkozik. A Jeffrey Zucker által irányított CNN-nek ugyanis nem kis szerepe volt Trump elnök hatalomból történő elmozdításában.

Mi a teendő? Most ideje hátralépni egyet. Ahogy a Columbia Egyetemen egy osztálytársunk a professzornak válaszolt annak egy provokáló megjegyzésére: „Hátrébb kell lépnem, és újra kell szerveznem a gondolataimat, uram!” Ezt a csatát a patrióta oldal most nem tudta megnyerni. Valóban hátrébb kell lépni tehát, és rendezni sorainkat. Majd egyszer ismét lehetőség nyílik arra, hogy változtassunk azon a morális káoszon, ami a Soros-brigantik társadalomtranszformáló osztagai­nak farvizén kialakult az országban, és várhatóan továbbgyűrűzik a világ más régióiba is. Gyászoljuk Ashli Babbitt életének értelmetlen kioltását, és követeljük gyilkosának felelősségre vonását!

De feladni nem szabad, sőt újra kell terveznünk nekünk, patrióta amerikaiaknak és magyaroknak, és idővel ismét összpontosítanunk kell nemzeti függetlenségünk újjászületésére és megőrzésére az Atlanti-óceán mindkét partján.

A szerző volt amerikai köztisztviselő, publicista