A szomorú az, hogy megjelent a „nyílt árulás” kontinensünkön, sőt Magyarhonban is. Egyesek sértettsége, mégoly komolynak tartott emberek esetében is, képessé tesz arra, hogy áruló legyen. Ismert a politikai bosszú fogalma, mely különböző formát ölt, de az árulás maszkjában sosem tűnhet fel, még valaha volt akadémiai elnökök álcájaként sem. Egyszerűen azért nem, mert a politikai bosszú nem lehet alpári, hiszen az az intellektuális kihívások egyike. Semmi esetre sem piaci kofák hisztije, pláne nem az árulkodás formavilága. Az egyéni érdek, a társadalom biztonságának kárára történő érvényesítése politikai bűncselekmény, mely retorzióért kiált. Bármi is az ítélet ilyen ügyekben, az érintett a politika szemétdombján végzi, ahogy az árulók esetében ez az egyedüli elfogadható következmény.
Az adminisztráció – beleértve a rendvédelmi szervek vezetőit és állományát – kormányhoz való lojalitása két dolgot jelent. Egyfelől megköveteli a mindenekfölötti szakszerű munkavégzést, melynek nem lehet gátja ideológiai nézetkülönbség, mert a szakmaiság becsület és tisztesség dolga a nemzet érdekében. A másik alaptétel az árulás bármely formájának az elutasítása. Arról nem is beszélve, hogy aki kenyeret ad számodra, lehet-e ármánykodásod célpontja? Aki nem ért egyet egy politikai, kormányzati iránnyal – amihez joga van –, kérje az obsitot, lévén az egyetlen korrekt megoldás ilyen helyzetben.
2020-ban Trump apparátusának nagy része, önmagát erkölcsileg felmentve, elvi okokra hivatkozva lett árulója az Egyesült Államok elnökének, hála a demokraták által kézben tartott médiának és manipulációnak. A „haza minden előtt” igazsága torzult ezzel az álságos megoldással. Trumpot legyőzték, mert nem értette, vagy nem merte elfogadni a történelemből ismert nagy hadvezérek következetes döntéseit árulóikkal szemben. A tanulság pedig, hogy mindenki veszít, aki az emberi természet vadhajtásait nagyvonalúan eltűri, pláne lesajnálja. Tetszik vagy sem, Amerika arra is példa, hogyan lehet szétverni egy virágzó társadalmat tulajdonképpen a regnáló hatalom következetlensége miatt. A felelősség nem a hatalom mindenáron való megtartásában jelenik meg, hanem a normális élet folytatásának garantálásában. Ha ugyanis egyszer már sikerül eltorzítani a dolgokat, és nem volt retorziója, bármikor megismétlődhet egy alapérték nélküli világban. A biztonság és bizalom elveszejtése permanens krízishez vezet, ami jó néhány országban már ma is napi valóságot jelent.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!