A falak ereje nem a kőben vagyon,
hanem a védők lelkében.
(Gárdonyi Géza: Egri csillagok)
Gárdonyi hősének, Dobó István várkapitánynak egyértelműen igaza volt abban, hogy egy csatában – miként a politikában – nem feltétlenül a létszám, a felszereltség és a felkészültség a döntő, hanem legalább ilyen súlya van az elszánt elvszerűségnek. A várvédő igazságának másik eleme, hogy az árulókat azonnal ki kell vonni a rendszerből. Hegedűs hadnagy kivégzése 1552-ben Egerben nem a véres bosszút jelképezte az áruló fölött, hanem azt vizionálta, hogy az életet a győzelem jelenti, amit erősen megkérdőjelezhet az egység hiánya. A harcban a vereség is opció, de aki nyerni tud, mindent visz és élni fog. Az áruló viszont tettével a kirekesztettséget választja akkor is, ha megtarthatja az életét. Az árulók felajánlkozását az ellenség elfogadja a harc során, de senki nem kér belőlük a csatákat követően, a béke idején. Aki egyszer az árulás útjára lépett, soha nem tud erkölcsileg visszakapaszkodni, mert többé sohasem bíznak benne, akkor sem, ha tette előnyt jelentett a nyertesnek.
Úgy tűnik, az elmúlt korok tétele a XXI. században már nem követelmény egyes politikai formációkban. Köreikben az árulás és következményei nem váltanak ki rosszallást, csupán módszertani kérdésként kezelik. Árulás? Ugyan: taktikai segédlet, ügyes elhajlás, időszakos azonosulás a politikai váltáshoz, operatív viselkedési forma – vélekednek az érintettek és az őket felhasználók. Példaként álljon itt az Egyesült Államok 2020-as elnökválasztási kampánya és persze a végeredmény. Donald Trump bukásának okait izgalmasabbnál izgalmasabb elemzések boncolgatták, megállapítva, hogy égbekiáltó csalásokat követtek el a Demokrata Párt játékmesterei. Kevés hangsúlyt kapott azonban a belső árulás kérdésköre és annak hatása a választás kimenetelére.
Donald Trumpot elnöksége négy éve alatt folyamatos intrikák gyengítették és próbálták hiteltelenné tenni. Ezen idő alatt vált politikai terminus technicussá a „nyílt áruló” forma mint eleddig nem ismert kategória. Klasszikusan ugyanis az áruló konspirál, tettét álcázza, ezzel védve életét. Mára eltűnt a szégyen és a retorziótól való félelem. Eger várának védelme idején az árulóval a legkeményebben számoltak le. Ha ugyanis elnézik egynek, bárki más is próbálkozhat, miként láttuk ezt Amerikában.