Brüsszel megint leszerepelt

A Covid-botrány és a Minority SafePack kudarca: elég volt az ilyen EU-ból!

Brüsszel, 2020. december 3. Vera Jourová, az Európai Bizottságnak az értékek és átláthatóság ügyében illetékes alelnöke sajtótájékoztatót tart az európai demokrácia megerõsítésének céljából készült cselekvési tervrõl Brüsszelben 2020. december 3-án. MTI/AFP pool/EPA/Kenzo Tribouillard Fotó: Kenzo Tribouillard

Itt jegyezném meg, hogy Kyriakides biztos asszony tavaly tavasszal arra az újságírói kérdésre, hogy az unió miért nincs felkészülve a járványra, azt válaszolta: „Az egészségügy a tagállamok kompetenciája.” Nos, ugyanez a biztos néhány nappal ezelőtt, látva a tagállamok morgolódását a katasztrofálisan lassú vakcinabeszerzés miatt, sietve szólította fel a tagállamok vezetőit arra, hogy ne tegyenek semmilyen önálló lépéseket a vakcinák beszerzése ügyében, mert ez a bizottság dolga. Szinte konokul következetes magatartás, nem?

A mostani helyzet azonban még lesújtóbb: a bizottság látványosan lemaradt a vakcinák megszerzése és beadatása körüli világversenyben; Izrael, Kína, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia körökkel vezet Brüsszel előtt, mert gyorsan és hatékonyan, de főleg szuverén módon cselekednek, hiszen tudják, hogy emberéletekről van szó. Ami azonban még fontosabb, nem köti meg a kezüket egy olyan bonyolult adminisztratív gépezet, mint a brüsszeli bürokrácia.

A bizottság fordítva ül a lovon: tavaly tavasszal, amikor kitört a járvány, bambán figyelte az eseményeket, és ahelyett, hogy információs, koordinációs segítséget nyújtott volna a tagállamoknak, azt üzente, hogy a pandémia kezelése tagállami belügy, most pedig, miután a bizottság átvette az irányítást, azaz ő lett ebben a témában a föderális kormány, totálisan tehetetlenné és káoszossá vált a ténykedése – ismét a tagállamok, illetve az európai polgárok életét kockáztatva. Ez így elfogadhatatlan, s ha a következő hetekben végre fel is gyorsul valamelyest a vakcinák szétosztása az országok között, ez a kezdeti késlekedés már nem tehető jóvá, hiszen itt van a nyakunkon a vírus második és harmadik mutációja, a versenyfutásban pedig minden nap számít.

De még talán ennél is botrányosabb az, ami időközben kiderült: az érthetetlen késlekedés mögött az áll, hogy francia nyomásra a bizottság azért nem rendelt, pontosabban vásárolt sokkal nagyobb mennyiségű vakcinát a két ismert és már engedélyezett típusból, mert a francia tulajdonú Sanofi cég is piacra akar dobni egy vakcinát, és ebből ők is jó üzletet akarnak nyélbe ütni. A bizottság tehát kivár, emberi életekkel játszva, a Sanofi meg idáig képtelen volt elkészülni az új vakcinával, vagyis a tagállamok és polgáraik önhibájukon kívül kerültek életveszélyes helyzetbe, s a föderális szerkezet, a föléjük emelt bizottság botrányai miatt gúzsba kötve, kiszolgáltatva várják, hogy mi történik.

Illetve mégsem egészen, mert az Orbán-kormány – nagyon helyesen – szakított a föderális modellel, és önálló útra lépett: megpróbál minél előbb Kínától, Oroszországtól vagy akár Izraeltől is beszerezni vakcinákat, hogy megvédhesse a magyar emberek egészségét. Erre persze rögtön jön a bizottsági intés, hogy „nem szabad” Kínával tárgyalni – s ehhez a hanghoz természetesen azonnal felzárkózik a magyarországi balliberális oldal, élén Gyurcsánnyal és a DK-val –, miközben híre jött annak, hogy más tagállamok is, többek között Németország új utakat keres, utóbbiak a szörnyűséges és megvetett autokratával, Putyinnal tárgyalnak egy lehetséges közös (!) vakcina kifejlesztéséről. Ó, istenem, már megint a régi nóta: amit szabad az európai nagyhatalmaknak, azt nem szabad az „elmaradott keleti” tagállamoknak.

Íme, itt áll előttünk tehát az unió föderális modellje.

Először, a bizottság képtelen az unió kormányaként működni, mert senki által nem választott, a globális elitnek (legelsősorban Soros Györgynek) lekötelezett, másodosztályú politikusokból áll össze, akikben nem bíznak a tagállamok polgárai.

Másodszor, a bizottság láthatóan a globális gigacégek befolyása alatt áll (lásd Sanofi), s ez a befolyás olyan mértékű, ami a döntéseik során még az emberi életek védelmét is felülírja.

Harmadszor, az unióban továbbra is vannak egyenlők (kelet- és közép-európai tagállamok) és egyenlőbbek (magállamok), ami azt jelenti, hogy a föderális modell valójában birodalmi modellt jelent – többek között Magyarország kárára.

Mindehhez pedig tegyük hozzá azt a botrányt, hogy a bizottság a napokban elutasította a Minority SafePack nevű európai polgári kezdeményezést, amely az európai nemzeti, etnikai és nyelvi kisebbségek uniószintű jogi védelmét akarta elérni. Tette mindezt a bizottság annak ellenére, hogy több mint 1,1 millió európai polgár írta azt alá, ráadásul – némileg meglepő módon – a sikeres kezdeményezést nagy többséggel támogatta az Európai Parlament, de például kiállt mellette a német parlament, a holland kormány, valamint több európai politikus is.

A bizottság ezzel immáron sokadszor köpte szembe az európai emberek akaratát, szándékát, törekvéseit. Az európai polgári kezdeményezés az unió egyetlen közvetlen demokratikus intézménye, ami a lisszaboni szerződés által 2012 áprilisában lépett életbe, célja pedig az volt, hogy a demokratikus szellemiség alapján az európai nemzetek polgárai is részt vehessenek a döntéshozatalban. Nos, ítéljék meg önök, kedves olvasók, mennyire volt ez sikeres folyamat: 2012 óta a több mint hetven (!) kezdeményezésből végül öt érte el az egymilliós aláírási határt és vált érvényes kezdeményezéssé, majd került a bizottság elé, mely szervezetnek joga van dönteni a kezdeményezés befogadásáról és a jogalkotási folyamat elindításáról, illetve elutasításáról. A bizottság pedig nagyon következetes volt: eleddig egyetlenegy sikeres polgári kezdeményezést sem fogadott be – a föderális modell nagyobb dicsőségére.

Vicces kedvemben azt javasolnám, hogy a tagállamok kezdeményezzék a 7-es cikkely szerinti eljárást a bizottsággal szemben a demokráciának mint uniós alapértéknek a folyamatos, visszatérő, rendszerszintű megsértéséért.

Summa summarum: a „közös értékekre” épülő föderális modell ismét megbukott. Világossá vált: az unió már csak foszlányaiban értékközösség.

Én már egy jó ideje úgy gondolom: az unió vagy újra szuverén nemzetállamok közötti gazdasági érdekközösség lesz, vagy nem lesz.

A szerző politológus, az Alapjogokért Központ kutatási tanácsadója