Hajrában a V4-ek!

Akadnak ugyanis olyan időszakok, amikor ennek a térségnek állhat a zászló.

Brüsszel, 2020. október 1. A Miniszterelnöki Sajtóiroda által közreadott képen Orbán Viktor magyar, Andrej Babis cseh, Mateusz Morawiecki lengyel és Igor Matovic szlovák kormányfõ (b-j) a visegrádi országok (V4) egyeztetésén, a brüsszeli EU-csúcs ülése elõtt 2020. október 1-jén. MTI/EPA/Benko Vivien Cher Fotó: EPA/Benko Vivien Cher

Tíz év leforgása során mintegy megkétszereződött a V4-es régió – Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia – gazdasági teljesítménye, és a prognózisok alapján a több mint hatvanmilliós lélekszámú térség egyre fontosabb piaci szereplő lehet az Európai Unión belül.

Konkrétabban: az elmúlt években a V4-országok növekedése meghaladta az Európai Unió átlagát. Míg az unió átlagos növekedése 2,4 százalék volt, addig a V4-országoké 4,3 százalék, ami egyértelműen a felzárkózást mutatja. A nagyobb teljesítménynek köszönhetően ezen országok gazdasági súlya is megnőtt, az elmúlt évtizedben a V4-országok gazdasági teljesítménye 16–24 százalék között emelkedett az EU-n belül. Amíg a dél-európai uniós tagállamok, valamint a britek a hatalmas recesszióval, a reformok hiányával, az elszálló költségvetési hiánnyal és a magas államadósságtól szenvednek, a „keleti szelet” jelentő közép-európai országcsoport perspektívái alapvetően biztatóak. Mi is a jellemző ránk?

Dióhéjban: leszámítva Szlovákiát, mindannyian önálló pénzt használunk, kihasználva ezáltal a monetáris szabadságot és mozgásteret, kivitelorientáltak vagyunk, de a belső gazdaság szerepe is egyre felértékelődik. A térség földrajzi-logisztikai elhelyezkedése, közelsége meghatározó a magnak számító Németországhoz, és szorosak a külkereskedelmi kapcsolatok Ausztriá­val is. Mindkét gazdaság fejlettsége európai és világgazdasági vonatkozásban is kiemelkedő, a V4-ek számára pedig a legjobb piac. A bankok és a pénzügyi szolgáltatók is Nyugat-­Európa közepéről telepedtek ide, kihasználva a közös értékrendet.

A közép-európai régió a rendszerváltoztatás óta sokat fejlődött: a csehek visszataláltak a kommunista világ előtti, hagyományosan kiemelkedő szintjükhöz, utánuk következünk mi, magyarok. Hosszú időn után sikerült leköröznünk Szlovákiát, majd Lengyelországot. Ezzel együtt is nagyjából az EU egészét alapul véve a térség 2019-ben 75 százalékos fejlettséget produkált, amely ugyan jócskán elmarad az átlagosnak számító olasz vagy spanyol fejlettségi szinttől, de az 1990-es 30–35 százalékos stádiumhoz képest elképesztő ütemben jövünk fel. És biztatónak ígérkezik a jövő is: minden fontos gazdasági elemzés azzal kalkulál, hogy az EU növekedési átlagát meghaladó mértékben tudnak majd bővülni a V4-es tagállamok.

Ausztria és Németország gazdagsága is annak köszönhető, hogy erős a kkv-szektor. Bár egy magyarországi vállalkozást nehéz összevetni egy nyugat-európai nagyvállalattal, például egy multival, a V4-országokban működő cégeket össze lehet hasonlítani. Például a V4-országok produkálják a külkereskedelmi forgalom 15 százalékát, így a szlovák, a lengyel és a cseh gazdasági társaságok ezen a téren jó pozícióban vannak. Nekünk, magyaroknak pedig bőven akad még potenciál ebbe a régióba szállítani.

A V4-es országok közötti együttműködésnek a jogi-politikai-gazdasági háttere adott. Tudniillik az érintettek 2018-ban már együttműködési szándéknyilatkozatot írtak alá Budapesten: a deklaráció a négy ország iparpolitikai koordináció­ját magasabb szintre is emelték. A globális versenyben Európának új iparpolitikára van szüksége, amely erősíti az innovációs kapacitásokat, előmozdítja az új technológiák gyorsabb bevezetését és ösztönzi a vállalkozói szellemet, biztosítva ezzel azt, hogy a V4-régió továbbra is az Európai Unió növekedési motorja maradjon.

A költségvetési és más, nagypolitikai ügyekben történő folyamatos egyeztetés és kiállás a közösségen belül is nagyobbá teheti Budapestet, Prágát, Pozsonyt és Varsót. Válság után, a kilábalást követően az együttműködés koordinátáit bővíteni kell, persze nem egy „mini EU-ra” van szükség, hanem olyan szintű kooperációra, amely jellemezte a francia–német tengelyt az elmúlt évtizedekben. Ennek felismerése már megtörtént, a kivitelezés korszaka pedig már elkezdődött. Akadnak ugyanis olyan időszakok, amikor ennek a térségnek állhat a zászló. Hajrá!

A szerző a Figyelő főszerkesztő-helyettese