Nemesi névhasználat – erkölcsi jóvátétel

Mi történne, ha a történelmi családok leszármazottjai hivatalosan is használhatnák nemesi előneveiket és rangjaikat?

Fót, 2017. január 18. A fóti Károlyi István Gyermekközpont központi épülete 2017. január 18-án. Ezen a napon sajtótájékoztatót tartottak a gyermekközpont kiváltásával kapcsolatban, valamint a Károlyi-kastély átalakításáról. MTI Fotó: Bruzák Noémi Fotó: Bruzák Noémi

Az említett, 1947. évi IV. törvény névhasználati rendelkezései eltörpültek az érintettek elleni kíméletlen intézkedésekhez képest. A nemesi, illetve egyéb „osztályidegen” származású, munkaképes értelmiségiek többsége nehéz fizikai munkára kényszerült, mivel másfajta álláshoz nem jutott, az 1951-ben kezdődött tömeges kitelepítések embertelensége pedig vetekedett a szovjet Gulagéval. A megbélyegzett embereket kiűzték otthonaikból, kiforgatták vagyonukból. Öregeket, betegeket, gyermekeket telepítettek elmaradott vidékekre, költöztettek istállókba, ólakba.

A nem megfelelő származású gyerekeket az iskolai adminisztráció a nevük mellett feltüntetett jellel különböztette meg, azért, hogy e „nyilvántartás” segítségével akadályozza, illetve nehezítse továbbtanulásukat. Az „osztályharcnak” nevezett leszámolás gyakorlatát a Kádár-diktatúra még az 1960–1970-es években is alkalmazta.

A HVG-t mindez nem háborítja fel. Nem követel igazságtételt, nem szorgalmazza a kommunista munkásmozgalom „hőseinek” nevét viselő, még mindig fellelhető utcatáblák felszámolását. Szóvá teszi viszont, ha a mindenüktől megfosztott történelmi családok egyik-másik utódjának neve mellett megjelenik a nemesi származásra utaló jelző.

Amikor a magyar nemesek tényleges történelmi szerepéről beszélünk, rá kell mutatni: az elnyomó kommunista rendszer olyan történelmi réteget büntetett, amelynek a nemzet évezredes megőrzésében komoly érdemei voltak. Akár tetszik a balliberális hetilapnak, akár nem, történelmi tény, hogy nemességünk és főnemességünk nélkül nem létezett volna honvédelem, nem születtek volna nagyszerű oktatási és kulturális intézmények, nem indultak volna el társadalmi-politikai reformok. A földbirtokos nemesség nélkül a magyar birtokrendszer is szervezetlenebb, erőtlenebb lett volna.

A magyar nemesség nem csupán előjogok és kiváltságok élvezője volt. Viselte az ezekkel együtt járó kötelezettségek terhét, és birtokainak, jövedelmének arányában állított katonákat az ország védelmére. A háborúkban, ütközetekben személyesen is részt vett. Nemzeti és keresztény hagyományok, szellemi és erkölcsi értékek hordozója, őrzője, formálója volt.

Vajon mi történne, ha a történelmi családok leszármazottjai hivatalosan is használhatnák nemesi előneveiket és főnemesi rangjaikat? Csak úgy, előjogok és kiváltságok nélkül, a hagyományok őrzésének egyik formájaként, illetve egyfajta erkölcsi jóvátételként. Talán érdemes lenne átgondolni a szóban forgó törvény módosítását. Még akkor is, ha a HVG-nek ez nem tetszik.

A szerző író, újságíró