Mert nem vitás, hogy tévelygő, esendő lelkek vagyunk mind. De hányan képesek előítéletet, indulatot sutba hajítva újraértékelni kényes kérdéseket, s még inkább szembenézni saját botlásaikkal, talmi tetteikkel? Akár az „engem nem vernek át” bódult önérzetének alapállásából? S a rapper arra is rávilágított, hogy lehet utálni a kormányfőt, de az indulat, a düh vagy a félelem szűkíti a látómezőt, félrevisz.
Tán ezért lehetséges, hogy annyi pallérozott elme – fájdalom – odáig nem jut el, hogy vannak ugyan hibák, de az irány jó, s a teljesítmény egészében meggyőző. Sokakban dúl hiúság, gyarló önelégültség vagy sértődés, rideg számítás! S az effélék tán nem rugdosnak hungarocell alakzatokat, „csupán” fanyalgással voksolnak. Ami annyit tesz, hogy távolmaradásukkal szenvtelenül hagyják elkopni, kivérezni azokat, akik értük (is) dolgoznak. S ha netalán a te(l)hetetlen szivárványos népfront őáltaluk ily módon passzíve pártfogolva hatalomra jut, akkor meg torkukra forr az építő kritika. Mert tudják jól, ott már hasztalan minden bölcsesség. Legalább tíz évünk menne füstbe…
Ezért Dopeman abban téved, hogy a látványcirkusz és a kerékkötő indulat eleve esélytelen a 2022-es választásokon az építő szándékkal és az eredményekkel szemben. Mert 2002-ben is az ország gyarapodásának, a méltányos kormányzásnak a letéteményesei maradtak alul. Míg nemrégiben a protest gerjedelem emelt a főváros élére egy szakavatott siránkozót.
Az önsorsrontás és ilyesfajta keservek ellenében, felebarátaim, bizony több belátás kellene! Legalábbis dopemani jellemfejlődés.
A szerző történész, egyetemi oktató
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!