A hagyományos, XIX. századi családi élet XX. századi zsákutcáját leghamarabb Ibsen és Strindberg, két skandináv író fogalmazta drámába. Nóra c. darabjában Henrik Ibsen a széltől is óvott nőt, a Babaházban tartottat állította a középpontba. Babaház – ez egyébként a dráma eredeti címe is! Ahol gügyögnek a nőhöz. Ahol a feleség – nem a szó eredeti értemében – egy egésznek a fele. Ahol a családon belüli státusa nem sokban különbözik a gyermekeitől. Ahol – ha lázadni akar – önálló, dolgozó nővé kell válnia.
A másik zsákutca jelzésére Strindberg vállalkozott. Nála a férj és a feleség – férfi és nő – a társadalmi konkurenciaharc párosaként jelenik meg, mint egymás intellektuális, érzelmi és szexuális ellenfelei. Mi több, ellenségei (Haláltánc, Júlia kisasszony). A lakóhely és a munkahely modern, XX. századi elkülönülésével, szétválásával, a nők tömeges, családon kívüli munkavállalásának, a „dolgozó nőnek” a megjelenésével ez utóbbi zsákutca vált tipikussá. Akik ma ebben tévelyegnek, azoknak nem új családi lehetőség, de kényszerűség napjaink összezártsága.
Úgy tűnik, a magyar családok többsége szerint a nő és férfi alkotta család az „szeretet- és szolidaritás közösség” (Szentszék, Családjogi Charta, 1983), amely egyetlen intézményként képes – a társadalom más tényezőivel együttműködve – az emberi személyiség teljes kiérlelésére. E meggyőződés szerint a család (nem az LMBTQ alkotta) az ember (emberiség) önazonosságának a biztosítéka.
Több ezer éves igazság rejlik a mondásban: Verba docent, exempla trahunt – A szavak tanítanak, a példák tettre bírnak. Így álljon itt egy meggyőző magyar példa, egy XVII. századi „dolgozó nő”, Lorántffy Zsuzsanna példája! Sorsában osztoztak azok a XVI–XVII. századi magyar nagyasszonyok, akiknek férjeit a hivatal, a katonáskodás, a diplomáciai szolgálat vagy éppen a száműzetés olykor évekre elszólított a családi tűzhely mellől.
Lorántffy Zsuzsanna 16 évesen esküdött hűséget az akkor 23 éves I. Rákóczi Györgynek, az 1630-ban erdélyi fejedelemmé választott társnak. Míg férje az Erdélyi Fejedelemség katonai-politikai ügyeivel foglalkozott, addig Lorántffy Zsuzsanna nyomdát újíttatott föl, öntőműhelyt létesített nem csupán ágyúk, de templomi harangok öntése céljából, ellátta a hódoltsági területeket az első magyar nyelvű bibliával, Károli Gáspár művével.
