Egy buliban Zuckerberggel

Már liberálisok is kezdik félteni a szólás­szabadságot amiatt, hogy mekkora politikai hatalomhoz jutottak a médiaóriások.

zuckerberg Forrás: unsplash

Amerikában óriási most a felfordulás. Különösen a tavaly novemberi választások, illetve azóta, hogy Donald Trumpot lekapcsolták a közösségi médiáról. És óriási a bizalomvesztés is. Tucker Carlson – a Fox News jobboldali hírcsatorna egyik arca – a héten arról ír, liberális milliárdosok, így Craig Newmark és Soros György finanszírozzák a technológiai óriásokat jó színben feltüntető tanulmányokat. Carlson szerint Newmark áll a hátterében a New York-i Egyetem dolgozatának, amely azt igyekszik cáfolni, hogy a közösségi platformokat működtető óriásvállalatok hátrányosan különböztetik meg a konzervatívokat.

Most, hogy Trumpot már sikerült elintéznie a médiának, a Facebook a Big Tech kaliforniai emberét, Gavin Newsom demokrata párti kormányzót vette a védelmébe. Úgy egyengeti az útját az újraválasztás felé, hogy nem lehet a Facebookon hirdetésekkel támogatni a visszahívását szorgalmazó kampányt. Ez persze bevételkiesés a cégnek. De lehetnek magasabb rendű célok, amelyek megérnek egy kis aprópénzt. A Big Techből három vállalatnak is Kaliforniában van a székhelye. Zuckerbergé a buli, ő mondja meg, kinek lesz fel is út, le is út! Álságos dolog szabályzatok, algoritmusok és tényellenőrök mögé bújni, hiszen: ki ellenőrzi a tényellenőröket? (Érdekes ismeretelméleti kérdés egyébként.) Közben az amerikai jobboldalról sokak olyan alternatív médiafelületekre térnek át, mint a Gab, a MeWe, a Rumble vagy a Telegram.

Már liberálisok is kezdik félteni a szólás­szabadságot és a demokráciát amiatt, hogy mekkora politikai hatalomhoz jutottak a médiaóriások. „Cenzúrázhatja-e a Twitter és a Face­book Trumpot a demokrácia nevében?” – teszi fel a kérdést Iván Schuliaquer a pedig kifogástalan liberális pedigréjű Open Democracy oldalon, amely Soros Nyílt Társadalom Intézetének társfinanszírozásában jelenik meg. Schuliaquernek ellenszenves Trump és a jobboldal, ezért személy szerint tetszik neki, hogy csuklóztatja őket a Big Tech, de intézményi szinten veszélyes precedensnek tartja: nem az a megoldás, hogy cégek kezébe adjuk a demokrácia menedzsmentjét.

Ha valakinek nem tetszik a hamburger és a gyorsétterem, áttérhet a slow foodra. Akinek nincs ínyére a Facebook vagy a YouTube moderálási és cenzúragyakorlata, átmehet a Gabre és a Rumble-ra. De ez önmagában kevés: míg a fast foodnak nincsen közvetlen politikai következménye (közvetett persze van: része az amerikai soft powernek), a Big Technek nagyon is. A bőrünkre megy. A tömegdemokrácia feltételrendszerében nem elég, ha Amerikában százezrek másra térnek át a Face­bookról vagy a Twitterről: egy választáson tízmilliók megnyeréséről van szó. 2022-ben Magyarországon is példátlanul nagy szerepet kapnak majd a kampányban a közösségimédia-felületek. Összességében is egyre inkább ezekre összpontosul a médiafogyasztásunk, ráadásul 2022-re a már az interneten felnőtt Z generáció újabb évjáratai válnak választópolgárokká 2018-hoz képest.

A Big Tech óriási tőkével, innovatív és krea­tív energiával rendelkezik, fejlesztői a világ legjobbjai közé tartoznak, lobbiereje is óriási. Háttérbe szorításának a 2020-as amerikai választások után még kisebb az esélye, mint amikor Trump irányította a Fehér Házat, a republikánusok pedig a szenátust. Tetszik vagy sem, a következő és a következő utáni választásokat is a Big Tech erőterében kell megvívni Amerikában és Európában egyaránt. A társadalom és a politika egyetlen eszköze, hogy jogi úton szorítsa rá a technológiai vállalatokat a tisztességes magatartásra, kipuhatolva az ehhez szükséges mozgásteret. A piac megtartása a Big Tech alapvető érdeke, de kérdés, milyen áron.

Az ausztrálokkal folytatott – némileg más eredetű – vitában a Facebook és a Google megfenyegette a kontinensnyi országot, lekapcsolja a szolgáltatásáról, ha sokat durcáskodik. Törökországban új szabályozással szorítanák rá a Facebookot a jobb moderálásra. Magyarországon a tavaszra ígért „Facebook-törvényt” nemcsak a közvélemény és a felhasználók, hanem minden bizonnyal az érintett vállalatok is érdeklődéssel várják. Ha beválik, precedenst, a 2022-es kampányra pedig új viszonyokat teremthet. Ha száz éve sikerült három tucat részre vágni a Standard Oilt, a kor óriásvállalatát, később pedig a nagybankokat is rászorítani a tisztességesebb piaci magatartásra, Zuckerbergékkel is megbirkózhat a világ. A nagy cégek mit sem érnek, ha nem vesszük a benzint, a hitelt, nem nézzük a temérdek hirdetést.