Még csak a februárba léptünk, de én már a fák metszését szervezem. Ez sem egyszerű. Régi tapasztalat, az ügyesebb kertészek nagyon elfoglaltak, szinte udvarolni kell nekik, hogy jöjjenek. Már most is úgy néz ki, csak március második felére kapok időpontot, de még ez sem biztos. Ahhoz bátorság és főleg nagy önbizalom kellene, hogy magam álljak neki egy ilyen kerti vállalkozásnak. Már a létra szakszerű kitámasztásánál gondban lennék, arról nem beszélve, hogy fölaraszolván a lajtorja csúcsára, tudnék-e helyesen dönteni, melyik ágból mennyit kell leszedni, és hogyan, metszőollóval, ágvágóval, fűrésszel… És akkor a szőlőről még nem is szóltam. A szőlőmetszés külön tudomány, nem véletlen, hogy legjelesebbjeit valósággal pajzsra emeli a borásztársadalom. (Az amatőr nyiszatolóktól a Jóisten mentse meg az embert.)
Az esedékes faültetéseket már az ősszel elvégeztük, most inkább azon lesz majd a drukk, megmozdulnak-e a rügyek, amikor langyosodni kezd a nappal. Egy kajszi- és egy cseresznyecsemetét tettünk a földbe október végén. A kajszi a tragikus véget ért elődje helyére került – gutaütésben fejezte be földi pályáját az öreg, sosem hallottam, hogy fáknál is létezik ilyen. Pedig békés élete volt nálunk szegénynek, nyaranta csodás ízű, öklömnyi barackokkal hálálta meg a gondoskodást. Aztán hirtelen vége lett… Nálunk is ilyen a sors. Élünk és meghalunk.
A germersdorfi cseresznyecsemete szerepe is az utódlás lesz, igaz, az ő őse még köztünk van. Egy vénséges vén faóriást képzeljünk el, törzsét csak két ember lenne képes átérni. Hét éve, mikor ideköltöztünk, már akkor is matuzsálem volt, nem tudjuk a pontos korát. A látványa mindenesetre leveszi a lábáról az embert. Gyümölcsére viszont már nem spekulálunk, túlságosan magasan vannak az ágak, a létra meg már nem a mi műfajunk, a fára mászás annál is kevésbé. Az unokák még túl kicsik hozzá, a „gyerekek” (harminc-negyvenévesek) pedig már túl városiak… Szeretnék még néhány évet az árnyéka alatt üldögélni. Kérni tőle, ahogy a költő mondja, „egy kis független nyugalmat, melyben a dal megfoganhat”.