Meggyőződésem, hogy az elmúlt hetek egyik legfontosabb írása az amerikai Time magazinban jelent meg. A cikk írója, Molly Bell talán butaságból, talán hiúságból indíttatva részletesen leírta, hogyan befolyásolták a 2020-as amerikai elnökválasztást. Maga a szerző használja az összeesküvés kifejezést, azzal a sajátos felhanggal, hogy ezzel a többlépcsős művelettel mentették meg az amerikai demokráciát. Sajátos nézőpont, amikor alapvetően antidemokratikus, ám a törvény betűjével nehezen ütköztethető módszerekkel kell megvédeni a demokráciának nevezett valamit.
Mielőtt ezt az összeesküvést boncolgatnánk, nézzünk egy kicsit vissza a történelemben. Az első világháború, az Osztrák–Magyar Monarchia szétesése, a történelmi Magyarország feldarabolása is hosszú, sokismeretlenes folyamat tragikus végeredménye lett. Ennek egyik eleme volt, hogy az ellenséges hatalmak sikeresen épültek be a Monarchia hadseregébe, titkosszolgálatába. Alfred Redl vezérkari ezredes nevét sokan ismerjük. A cári hírszerzés már az 1900-as évek elején beszervezte a tehetséges fiatal tisztet. Zsarolhatósága, sértettsége és pénzéhsége optimális célponttá tette. Mai értékén alig egymillió euróért sorsdöntő információkat adott át az oroszoknak. Az akkori katonai titkosszolgálatnál dolgozó Redl mérhetetlen károkat okozott. Amikor az elhárítás lebuktatta, fontosabbnak ítélték a botrány elkerülését, mint az árulás teljes feltárását. Az orosz fronton elszenvedett vereség egyik kiváltó oka ez a hibás döntés lett.
A másik ismert személy Linder Béla vezérkari tiszt, a Károlyi-kormány hadügyminisztere, aki a Monarchia végnapjaiban szétzavarta a magyar honvédséget, ezzel megnyitva az utat az ország megcsonkítása előtt. Igen nagy valószínűséggel a szerb, majd a jugoszláv állam érdekében dolgozott. Árulkodó, hogy 1962-es halálakor a titói állam belgrádi dísztemetéssel ismerte el szolgálatait. Két ember, akik idegen állam szolgálatában árulták el saját országukat.
Visszatérve az Egyesült Államokra! Már a 2016-os elnökválasztási kampányban címoldalra került, hogy Hillary Clinton és Donald Trump küzdelmében az amerikai titkosszolgálatok is szerepet kaptak. A CIA és az FBI információit felhasználva igyekezett mindkét tábor lejáratni a másikat. A váratlan Trump-győzelem után azt láthattuk, hogy az elnök gyakorlatilag négy évig belpolitikai támadások kereszttüzében volt kénytelen kormányozni. Folyamatos védekezésre kényszerült az állítólagos orosz, kínai kapcsolatai, befolyás miatt. Szinte nem volt olyan hónap, hogy ne szivárgott volna ki valami kényesnek tűnő információ, amelyek döntő részéről később bebizonyosodott, hogy álhír, dezinformáció volt. Ebben a kommunikációs küzdelemben az elnök és legszűkebb köre magára maradt. Ugyanis nem tudta saját oldalára állítani sem a külügyi, sem a titkosszolgálati vezetést, és ami ennél még fontosabb, a szakmai apparátust sem.
