A Momentum a következő gazdaságpolitikai intézkedéseket ígéri kormányra kerülése esetére: euró bevezetése; négynapos munkahét bevezetése; progresszív jövedelemadózás bevezetése; privatizáció norvég mintára, amelynek során minden magyar állampolgár állami vállalati részvényeket kap; az egyéni nyugdíjszámlákon felgyülemlett pénz egy részének felhasználhatósága a nyugdíjkorhatár elérése előtt; a gazdaság „fidesztelenítése”.
Az euró bevezetése nem új gondolat, Magyarország uniós csatlakozása óta napirenden van.
Sőt a bevezetéséhez szükséges, úgynevezett konvergenciakritériumok elérése érdekében – még a csatlakozás előtt, 1998 és 2002 között – az első Orbán-kormány tett a legtöbbet, amit aztán a Medgyessy–Gyurcsány–Bajnai-kormányoknak nyolc év alatt sikerült teljes egészében tönkretenniük. 2002 és 2010 között az infláció, a költségvetési hiány és az államadósság olyannyira elszállt, hogy az euró bevezetése teljességgel lehetetlenné vált.
A csökkenés 2010 után indult meg újra, a kedvező trendet csak a koronavírus-járvány törte meg – nem csak nálunk. Az elmúlt negyedszázadban tehát minden alkalommal a jobboldali kormányok tették a legtöbbet azért, hogy az euró bevezethető legyen Magyarországon. Más kérdés, hogy van-e bármilyen érv, amely a konkrét bevezetés mellett szólna. Különösen egy olyan helyzetben, amikor az unió eresztékei recsegnek-ropognak, és ki tudja, meddig marad egyben az egész építmény. Egy ilyen helyzetben a közös valutához való csatlakozás helyett politikailag sokkal bölcsebb az óvatos kivárás. Ráadásul az önálló valuta nagyobb gazdaságpolitikai mozgásteret jelent. Az euró bevezetése mellett konkrét érvet eddig senki nem mondott, és a Momentum sem tér ki erre. A bevezetés melletti kiállás inkább tekinthető állásfoglalásnak a nemzetállamok Európája és az európai egyesült államok közötti vitában – az utóbbi mellett. Ez pedig egy régi baloldali álláspont: minél előbb és minél teljesebb betagozódás egy szuperbirodalomba. A birodalmak ugyan változnak, de a betagozódás baloldali kényszere állandó.
A négynapos munkahét – nyilvánvalóan megvalósíthatatlan – ígérete színtiszta populizmus, vagyis egyszerűen hangzó, népszerű, de valójában megvalósíthatatlan ígéretekkel való operálás.
Önmagában ezzel nincsen baj, hiszen a populizmus együtt jár az általános választójogon alapuló tömegdemokráciával. A Momentum általi bevetése ugyanakkor hitelteleníti azt a kommunikációt, mely szerint ők újfajta politizálást hoznak a magyar közéletbe, és rávilágít arra, hogy valójában semmi ilyesmiről nincsen szó. Ha pedig a négynapos munkahét bevezetésével ténylegesen megpróbálkoznának, akkor abban a pillanatban bezuhanna a magyar gazdaság versenyképessége (hiszen a kevesebb munka mellett sincsen arról szó, hogy közben a fizetések csökkennének), és odajutnánk, hogy az elvárt életszínvonalat a gazdaságban megtermelt jövedelmek helyett csak hitelfelvétellel lehetne elérni. Ezzel pedig nem egy új Magyarország venné kezdetét, hanem egy három évtizedes kitérő után sikerülne visszamanőverezni az országot a késő Kádár-korba.
Hasonló a helyzet a progresszív jövedelemadózással.